A nagyszámú beérkezett szinopszisra tekintettel a pályázat első fordulójában a dokumentumfilmek gyártására meghirdetett 200 millió forint támogatási keretet a filmintézet májusban megemelte, hogy minél több minőségi mozgókép készülhessen. A Televíziós Döntőbizottság összesen 302,532 millió forint támogatást szavazott meg 41 dokumentumfilm gyártására.
A bűvész, a püspök és a fotográfus
Dokumentumfilm készül a Hadik család kalandos történetéről (rendező: Hevér Zoltán), a Bory családról (rendező: Novák Emil), Ferencz József erdélyi unitárius püspökről (rendező: Orbán János Dénes), Rodolfóról, a legnagyobb magyar bűvészről (rendező: Géczy Dávid), a modern képzőművészet megkerülhetetlen alkotójáról, Csernus Tiborról (rendező: Surányi András), Brassai Halász Gyula világklasszis fotográfusról (rendező: Borsody István), az Auguszt család másfél századon átívelő történetéről, mely a főváros múltját is feleleveníti (rendező: Sztanó Hédi), a temesvári születésű Illy Ferenc, a világhírű Illy kávé atyjáról (rendező: Makó Andrea), valamint Bence Lajos muravidéki magyar költőről (rendező: Gál Anasztázia).
Tragikus történelmi események feldolgozására vállalkoznak az alkotók szemtanúk és túlélők megszólaltatásával. Téglásy Ferenc és Téglásy Imre az ’56-ot követő megtorlógépezet működését, Vojtkó Ferenc, valamint Somogyvári Rudolf is a magyarországi svábok traumáit, dr. Velkovics Vilmos Budapest ostromát, mely során minden harmadik elesett katonára egy civil áldozat jutott, Pannoniay Boglárka Erzsébet a felvidéki kitelepítések történetét, míg Varjasi-Kispéter Zsófia a hortobágyi kényszermunkatáborokból visszatérők újrakezdését és beilleszkedését dolgozza fel készülő dokumentumfilmjében.
A példaértékű történeket megörökítő filmek között ismerhetik meg majd a nézők a több száz gyermeket megajándékozó „dévai mikulásokat” (rendező: Novák Lajos), a Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart és tanárait (rendező: Ducki Witek), a Budapestről a varázslatos Székelyvarságra költözött Baksa József túravezetőt (rendező: Pál Melinda), a Duna-delta természetvédelmét 55 éve szolgáló Kiss J. Botond nemzetközi hírű természettudóst (rendező: Xantus Áron–Xantus Gábor), a Városmajori Katolikus Egyesület több évtizedes megtartóerejének titkát (rendező: Réti László) és a generációk életét jobbá tevő Molnár Mária misszionárius tevékenységét (rendező: Hegedűs Péter).
A magyar képregénytől Pilinszky Jánosig
Először készül átfogó munka a magyar képregény történetéről (rendező: Gábor Bence), a várbeli Sziklakórház kalandos múltjáról (rendező: Rozgonyi Ádám), valamint Nikola Tesla, a világhírű feltaláló Budapesten töltött pezsgő időszakáról önéletrajzi írásait feltárva (rendező: dr. Takó Sándor–Bánovits Ottó).
Jankovics Marcell Magyar szentek és boldogok című sorozatának új epizódja készül, ezúttal a keresztény magyar királyság megteremtésében és megtartásában kulcsszereppel bíró főpapokról. Papp Gábor Zsigmond közkedvelt retró- (Budapest retró, Balaton retró) sorozatának folytatása, a Honvéd retró a Magyar Néphadsereg három évtizedét dolgozza fel. Mispál Attila Pilinszky János sorozata, a Csillaghálóban harmadik részével a költőóriásra emlékezhetünk a 2021-ben esedékes 100. születésnapján. Zámborszki Ákos Szomszédaink, a magyarok sorozata Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában folytatódik. Pigniczky Réka a Memory Project keretében készült mintegy 150 interjúból készít filmkivonatot az ’56-os forradalom évfordulójára.
A támogatott filmek listája és a további információk a Nemzeti Filmintézet honlapján olvasható.
Január 29-én kezdődött a Sapientia EMTE Média Tanszékének rendhagyó, online filmtörténeti vetítéssorozata. A tervek szerint az egyetem minden hónap utolsó péntekjén egy-egy magyar filmet vetít le a virtuális térben. A vetítést a tanszéken oktató és kutató szakemberek rövid felvezetője előzi meg, és a résztvevők érdeklődésétől függően minden találkozás közös beszélgetéssel zárul.
Előfordul, hogy nincs szükségünk újrakezdésre, csupán félünk megbirkózni a problémáinkkal. Erről szól az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004). Joel (Jim Carrey) első kézből tapasztalja meg, milyen veszélyes lehet ez, amikor fizet egy vállalatnak, hogy töröljék ki az emlékeiből volt barátnőjét, Clementine-t (Kate Winslet). Joel túl későn jön rá, hogy nem szeretné pár rossz élmény miatt elfelejteni a kapcsolatát, és saját elméjét járva próbálja megmenteni szerelme emlékét. A film ügyesen csavarja sci-fi-köntösbe az emberi érzelmek komplexitását, és hitelesen mesél arról, hogy a tiszta lap nem lehet a válaszunk minden
A nyolcvanas években András Ferenc bátran bevállalt egy alvilági thrillert, melyben a főszereplő antagonista nem amerikai kém, hithű kapitalista morálgyilkos, még csak nem is gerinctelen ellenforradalmár, hanem egy mérnökdiplomás taxisofőr.
A nagymama, aki egy haláltáborban szült, az anya, aki Auschwitzban született, és az unoka, aki titkolja a saját gyerekei előtt a múltat – anyák és lányaik történetei, túlélési stratégiák és a megbékélés lehetőségei. Leginkább ezekről szól a film. Attól érvényes, hogy az életben gyökerezik.
Az átlagos mozgóképfogyasztó ma már elképzelhetetlennek tarja, hogy egy filmben ne legyenek hangok (színek, digitális trükkök stb.), azonban a filmtörténet első nagy korszakában a celluloidtekercsekre csak képet tudtak rögzíteni, így sem dialógusok, sem zajok, sem filmzene nem volt. Illetve utóbbit természetesen kreatívan megoldották, és ha a felvételkor és lejátszáskor nem is tudtak hangot produkálni a vetítőgépről, a mozikban legtöbbször egy egész nagyzenekar volt, amely élőben festette alá zenei hangkulisszával a vásznon látottakat.
Egy dialógust rögtönözni? Semmiség. Egy forgatókönyvet? Azt már nehezebb. Hasonlóképpen: egy jelenetet (képpel-hanggal-világítással-színészekkel) még csak-csak össze lehet dobni a pillanat hevében, na de egy egész estés, nézhető játékfilmet így összerakni elég nagy botorság. A filmkészítés és a teljes improvizáció első hallásra kizárja egymást, hiszen a konstruáltság, a megtervezettség és persze a megrendezés is a film leglényegéhez tartoznak. Próbálkozások persze mindig akadtak, elsősorban a határterületekről érkező alkotók részéről, és azoknál, akik a film különleges sajátosságaiban és nem az
Mészöly Miklós írásaiból nem könnyű filmet készíteni, és sokáig az 1970-es Magasiskola volt az egyetlen adaptáció, ami az ő művéből készült. A feldolgozás sajátossága azonban, hogy az 1956-ban íródott kisregényt Mészöly a rendezővel együtt dolgozta át mozgóképpé, a forgatókönyvet közösen írták, a film dialógusait pedig Mészöly egyedül jegyzi. A kisregény írásának egyik ihlető elemének tekinthető (a szocializmus politikai berendezkedése mellett), hogy az író egy alkalommal maga is egy kísérleti solymásztelep vendége volt pár napig, így a regényben (és a filmben) megjelenő realista elemek valós eseményekből
Mészöly Miklós a modern magyar irodalom egyik legmeghatározóbb és legismertebb alakja. Munkásságát pont annyira jellemzi a diverzitás, mint a műfajtól független konzisztens professzionalitás. Versek, drámák, regények, filmnovellák, mesék, esszék, cikkek és forgatókönyvek kötődnek a nevéhez, fontosabb műveit tizenkét nyelvre fordították le. Vaskos irodalmi renoméja kiradírozhatatlan fejezetté vált a honi kultúrában, az irodalmon kívül is.
Az anime aranytriászának harmadik tagja (Osi Mamoru és Otomo Kacuhiro mellett) Mijazaki Hajao. Az ő meséi a legfogyasztóbarátabbak a nyugati közönségnek – jelzi ezt az az Oscar-díj is, amit a Chihiro szellemországban című művéért kapott –, ez azonban nem jelent sem minőségi, sem tematikai behajlást a nyugati ízlés előtt. Mijazaki Hajao meséket mond. Meséket a természetről, az emberről, az univerzum rezdüléseiről és a kizökkent időről, amit helyretolni már nem lehet, csak elfogadni a helyzetet.