Jézus történetét nagy vonalakban mindenki ismeri: nevelőapja ács volt, anyja pedig egy érintetlen lány, aki a Szentlélektől esett teherbe, és később Szűz Mária néven vonult be a kulturális emlékezetbe. A születés körülményeit minden karácsonykor felidézik a különböző műsorok, hogy üldöztetés közben, egy város széli istállóban született meg a Messiás, az emberiség megváltója, aki előtt a háromkirályok (mások szerint mágusok vagy pásztorok) hódoltak megszületése után. Jézus gyermekkora, tanításai, elárultatása, keresztre feszítése, majd később feltámadása és mennybemenetele az evangéliumi történet főbb sarokpontjai. Dramaturgiailag ez a történet annyira izgalmas, csavaros és feszült, hogy szinte tálcán kínálja magát a megfilmesítésre – még ha a lelki, spirituális tartalmától el is tekintünk.
A hollywoodi adaptációk elsősorban a cselekményre, a drámára és a történet kalandosságára, fordulataira helyezik a hangsúlyt, és általában a korszak legnagyobb sztárjai játszanak a Jézus-filmekben (Királyok királya, A világ legszebb története, A születés). Ezzel szemben az európai filmadaptációk sokkal inkább az emberi (és isteni) dilemmákra, a személyiség bemutatására, a lelki és spirituális tartalom minél erőteljesebb képi megfogalmazására törekednek (Máté evangéliuma, Passió). Máig az egyik legjobb cselekményes drámaadaptáció Jézus életéről Nicholas Ray Királyok királya című 1961-es filmje, ami az evangéliumi történet mellett római szereplőket is behoz, és Keresztelő Szent János fogva tartását és halálát is beleveszi a filmbe. Jézus mellett a fő karakter Poncius Pilátus, a római helytartó, Salome, aki János halálát okozza és egy Lucius nevű patrícius, aki – szabadon bánva a bibliai tényekkel – többször is segít Jézusnak. Hasonlóan látványos és cselekményes az 1965-ös, David Lean által tető alá hozott A világ legszebb története is, ez a film azonban amellett, hogy egy hatalmas, gyönyörű képeskönyvhöz hasonlít, igen hű a bibliai történethez, és talán az egyik legpontosabb adaptáció, legalábbis ha az evangéliumokban bemutatott történetiségből indulunk ki. A korszak világsztárjaival forgatták (Max von Sydow, Charlton Heston, Telly Savalas – a magyar nézőknek Kojak nyomozó szerepéből lehet ismerős), és Jézus élete mellett, annak hátterében az egész krisztusi korról megpróbáltak a készítők lenyomatot adni.
Franco Zeffirelli: Názáreti Jézus (teljes film – vigyázat, 6 óra!)
Franco Zeffirelli nevéhez köthető minden idők egyik leghosszabb és a nézők szívét leginkább meghódító (bár egyesek szerint olykor negédes) karácsonyi film, a Názáreti Jézus. A 371 perces alkotást több részben szokták játszani a mozik és a televíziók is, de a film egy pillanatig sem unalmas: történelmi és teológiai hűséggel mutatja be a négy evangélium alapján Jézus egész életét, remek színészekkel (Robert Powel, Sir Laurence Olivier, Claudia Cardinale, Anthony Quinn), gyönyörű, a bibliai időket megidéző/megteremtő operatőri munkával és érzékeny történetvezetéssel.
Két sajátos amerikai filmet is muszáj megemlíteni, mindkettő kicsit átértelmezi Jézus alakját, de ezt magas művészi színvonalon és gondolatébresztően teszi: az egyik az Andrew Lloyd Webber musicaljéből készült Jézus Krisztus szupersztár című zenés film 1973-ból, amelynek főképp a dalai váltak feledhetetlenné, amik rock- és popfeldolgozásokban mesélik el Jézus életének egyes kiemelt szakaszait. A film a hippikorszak egyik gyümölcse, így az alkotók Jézus történetén keresztül a nyugati fogyasztói társadalmak önközpontú, önző politikájáról is véleményt formáltak. A másik, sok vitát kiváltó, de filmművészetileg igen erős alkotás Mel Gibson Passió című filmje, ami a legkevésbé sem karácsonyi és a legkevésbé sem meghitt, de hozzátartozik a teljes képhez: kendőzetlen brutalitással mutatja be Jézus szenvedését, és így teszi átélhetővé az evangéliumi áldozathozatalt. Igazi karácsonyi mozi azonban Catherine Hardwicke 2006-os A születés című filmje, ami a női rendező érzékeny szemén keresztül mutatja be a megváltó születésének csodáját Heródes világában, üldöztetések közepette, de intimen és átélhetően. A film igazi családi mozi, és megnyugvást, megerősítést ad alapvető erkölcsi és lelki kérdésekben is.
Klasszikus filmek Jézus Krisztusról: Nicholas Ray: Királyok királya (1961), George Stevens/David Lean: A világ legszebb története (1965), Norman Jewison: Jézus Krisztus szupersztár (1973). Franco Zeffirelli: A Názáreti Jézus (1977), Mel Gibson: Passió (2004), Catherine Hardwicke: A születés (2006)
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.