2020. december 23., 02:10
December 24-én az emberiség legnagyobb hatású személyiségének születését ünnepeljük, Jézus Krisztusét. Amióta létezik mozgókép és gyártanak filmeket, Jézus életének története a filmkészítők érdeklődésének középpontjában áll. Nem véletlenül: akár hisz valaki a megváltásban, akár nem, maga a történet az egyik legizgalmasabb sztori a világon.
Jézus történetét nagy vonalakban mindenki ismeri: nevelőapja ács volt, anyja pedig egy érintetlen lány, aki a Szentlélektől esett teherbe, és később Szűz Mária néven vonult be a kulturális emlékezetbe. A születés körülményeit minden karácsonykor felidézik a különböző műsorok, hogy üldöztetés közben, egy város széli istállóban született meg a Messiás, az emberiség megváltója, aki előtt a háromkirályok (mások szerint mágusok vagy pásztorok) hódoltak megszületése után. Jézus gyermekkora, tanításai, elárultatása, keresztre feszítése, majd később feltámadása és mennybemenetele az evangéliumi történet főbb sarokpontjai. Dramaturgiailag ez a történet annyira izgalmas, csavaros és feszült, hogy szinte tálcán kínálja magát a megfilmesítésre – még ha a lelki, spirituális tartalmától el is tekintünk.
A hollywoodi adaptációk elsősorban a cselekményre, a drámára és a történet kalandosságára, fordulataira helyezik a hangsúlyt, és általában a korszak legnagyobb sztárjai játszanak a Jézus-filmekben (Királyok királya, A világ legszebb története, A születés). Ezzel szemben az európai filmadaptációk sokkal inkább az emberi (és isteni) dilemmákra, a személyiség bemutatására, a lelki és spirituális tartalom minél erőteljesebb képi megfogalmazására törekednek (Máté evangéliuma, Passió). Máig az egyik legjobb cselekményes drámaadaptáció Jézus életéről Nicholas Ray Királyok királya című 1961-es filmje, ami az evangéliumi történet mellett római szereplőket is behoz, és Keresztelő Szent János fogva tartását és halálát is beleveszi a filmbe. Jézus mellett a fő karakter Poncius Pilátus, a római helytartó, Salome, aki János halálát okozza és egy Lucius nevű patrícius, aki – szabadon bánva a bibliai tényekkel – többször is segít Jézusnak. Hasonlóan látványos és cselekményes az 1965-ös, David Lean által tető alá hozott A világ legszebb története is, ez a film azonban amellett, hogy egy hatalmas, gyönyörű képeskönyvhöz hasonlít, igen hű a bibliai történethez, és talán az egyik legpontosabb adaptáció, legalábbis ha az evangéliumokban bemutatott történetiségből indulunk ki. A korszak világsztárjaival forgatták (Max von Sydow, Charlton Heston, Telly Savalas – a magyar nézőknek Kojak nyomozó szerepéből lehet ismerős), és Jézus élete mellett, annak hátterében az egész krisztusi korról megpróbáltak a készítők lenyomatot adni.
Franco Zeffirelli: Názáreti Jézus (teljes film – vigyázat, 6 óra!)
Franco Zeffirelli nevéhez köthető minden idők egyik leghosszabb és a nézők szívét leginkább meghódító (bár egyesek szerint olykor negédes) karácsonyi film, a Názáreti Jézus. A 371 perces alkotást több részben szokták játszani a mozik és a televíziók is, de a film egy pillanatig sem unalmas: történelmi és teológiai hűséggel mutatja be a négy evangélium alapján Jézus egész életét, remek színészekkel (Robert Powel, Sir Laurence Olivier, Claudia Cardinale, Anthony Quinn), gyönyörű, a bibliai időket megidéző/megteremtő operatőri munkával és érzékeny történetvezetéssel.
Két sajátos amerikai filmet is muszáj megemlíteni, mindkettő kicsit átértelmezi Jézus alakját, de ezt magas művészi színvonalon és gondolatébresztően teszi: az egyik az Andrew Lloyd Webber musicaljéből készült Jézus Krisztus szupersztár című zenés film 1973-ból, amelynek főképp a dalai váltak feledhetetlenné, amik rock- és popfeldolgozásokban mesélik el Jézus életének egyes kiemelt szakaszait. A film a hippikorszak egyik gyümölcse, így az alkotók Jézus történetén keresztül a nyugati fogyasztói társadalmak önközpontú, önző politikájáról is véleményt formáltak. A másik, sok vitát kiváltó, de filmművészetileg igen erős alkotás Mel Gibson Passió című filmje, ami a legkevésbé sem karácsonyi és a legkevésbé sem meghitt, de hozzátartozik a teljes képhez: kendőzetlen brutalitással mutatja be Jézus szenvedését, és így teszi átélhetővé az evangéliumi áldozathozatalt. Igazi karácsonyi mozi azonban Catherine Hardwicke 2006-os A születés című filmje, ami a női rendező érzékeny szemén keresztül mutatja be a megváltó születésének csodáját Heródes világában, üldöztetések közepette, de intimen és átélhetően. A film igazi családi mozi, és megnyugvást, megerősítést ad alapvető erkölcsi és lelki kérdésekben is.
Klasszikus filmek Jézus Krisztusról: Nicholas Ray: Királyok királya (1961), George Stevens/David Lean: A világ legszebb története (1965), Norman Jewison: Jézus Krisztus szupersztár (1973). Franco Zeffirelli: A Názáreti Jézus (1977), Mel Gibson: Passió (2004), Catherine Hardwicke: A születés (2006)
