James Bond, Ian Fleming könyveinek hőse, 1962-ben mutatkozott be a Dr. No című kémfilmben, az ikonikus Sean Connery főszereplésével. A skót származású színész, aki ellenállhatatlan vonzerővel ruházta fel a legendás ügynököt, öt további folytatásban szerepelt (Oroszországból szeretettel, Goldfinger, Tűzgolyó, Csak kétszer élsz és a Gyémántok az örökkévalóságnak), és egy nem hivatalos produkcióban (Soha ne mondd, hogy soha). A hivatalos sorozat utolsó két része között – az akkor mindössze harmincéves – George Lazenby vette át Connerytől a szerepet az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben. A kollekció tartalmazza a Casino Royale (1967) című Bond-paródiát is, amely nagy vonalakban Fleming első könyvén alapul.
James Bond főcímdal
1973-ben a brit színész, Roger Moore vette át a titkos ügynök szerepét. Moore összesen hét filmben mentette meg a világot (Élni és halni hagyni, Az aranypisztolyos férfi, A kém, aki szeretett engem, Moonraker – Holdkelte, Szigorúan bizalmas, Polipka, Halálvágta). A nyolcvanas évek végén Timothy Dalton lett az új 007-es, és két film (Halálos rémületben, A magányos ügynök) köthető hozzá. Alakításában egy sebezhetőbb oldaláról is megismertük a szuperügynököt, miközben az akciójelenetek az eddigieknél jóval realisztikusabbá váltak.
1995-ben Pierce Brosnan mutatkozik be James Bondként az Aranyszemben. Brosnan Connery eleganciáját ötvözte Moore karizmájával az általa fémjelzett négy filmben (az Aranyszem mellett: A holnap markában, A világ nem elég, Halj meg máskor), amelyeket ma már úgy nézhetünk, mint a késő kilencvenes évek klasszikus hollywoodi blockbusterjeit. A 007-es ügynök legutóbbi reinkarnációja Daniel Craig, aki négyévnyi szünet után a Casino Royale (2006) című akcióthrillerrel adott új lökést a sorozatnak. A filmet mind a mai napig a valaha készült legjobb Bond-filmként tartják számon. Az ezt követő filmekben (A Quantum csendje, Skyfall, Spectre – A Fantom visszatér) jobban megismerhetjük a 007-es titokzatos életét. Craig utoljára a remélhetőleg 2021 áprilisában érkező Nincs idő meghalni című filmben fogja magára ölteni a titkos ügynök szmokingját.
Elindult az ország első csak magyar filmeket tartalmazó online filmtára, a Filmio. A Nemzeti Filmintézet által kezdeményezett, egyelőre csak Magyarországon elérhető streaming szolgáltatás kínálatában mintegy 220 produkció, köztük 160 mozifilm szerepel.
Van egy filmsorozat, amely képes bemutatni a XXI. század első két évtizedét, sőt annál is továbbmegy, disztópikus történeteivel (ellenutópiáival) egy lehetséges hátborzongató jövőt jelenít meg. A sorozat látványvilágát nagyban befolyásolják a napjainkban már elérhető digitális eszközök.
Október 19-én lezárult a 23. Faludi Nemzetközi Filmszemle és Fotópályázat nevezése. Az idei fesztiválra 368 filmes és 100 fotós pályázat érkezett, ezekből a művekből választja ki az előzsűri azokat az alkotásokat, amelyek a november 18–21. között megrendezésre kerülő fesztivál programjába bekerülnek.
Közismert, hogy a louisianai nagyváros a dzsessz szülőhazája, de a húsz éve filmező Michael Murphy New Orleans: A zene városa című dokumentumfilmje erősen árnyalja ezt a képet. Végigjárja New Orleans komplett zenei fejlődését, és a hosszú utazáson Terence Blanchard hatszoros Grammy-díjas amerikai dzsessztrombitás személyében csodálatosan képzett segítőnk akad.
A cyberpunk (technicizált urbánelidegenedés versus humánerőforrás) analógiájára, és sokáig szinte kizárólag a Gőzfiúra alkalmazva született meg a steampunk fogalma: nem túl távoli múlt, szinte kisrealista közeg némi szürrealizmussal és a XXI. századból visszavetített technikai szemlélettel dúsítva, és mindez nyakon öntve a szokásos technopesszimizmussal.
„Ne feledd, amit anyádnak adsz, az élet mind visszaadja majd” – hangzik el Mamma Romában. Pier Paolo Pasolini első filmje, a Csóró (Accatone) viharos visszhangja azonnal lehetővé tette a folytatást. Az operatőrlegenda, Tonino Delli Colli elmondása szerint Pasolini néhány hét alatt kitanulta a szakma alapjait, második filmötletéhez már konkrét vizuális tervekkel érkezett.
Bergendy Péter horrorfilmje két elismerést is kapott a 20. Trieste Science+Fiction filmfesztiválon Olaszországban. A Post Mortem a kísértetfilm műfaj kitűnő újragondolásáért és a spanyolnátha idejének tökéletes megidézéséért különdíjat nyert, és a rangos Méliès zsűri elismerő oklevelét is megkapta.
A rajzolt filmeket mind a filmkritika, mind a közönség reflexből utalja a „gyerekeknek szól” kategóriába, pedig ez ugyanolyan botorság, mintha Picassót, Dalít, vagy Jackson Pollockot az óvodába száműznénk, mert volt képük ecsetet használni a fotózás korában. Az animeuniverzum egy – kisebb – része valóban kifejezetten gyerekeknek szól, de a fősodor inkább a kamaszoknak, valamint az ifjú és kevésbé ifjú felnőtteknek nyújt maradandó élményt. Ilyen minden idők egyik leghíresebb animéja is, a Katsuhiro Otomo rendezte gyönyörű anti(?)utópia 1988-ból, az Akira.
Író, költő, filmrendező, forgatókönyvíró, teológus, filozófus, és még sorolhatnánk Pier Paolo Pasolini titulusait, aki a huszadik század európai filmtörténetének egyik legegyedibb látásmódú alakja, élettörténete több könyvet kitöltene (van is pár ilyen). Az olasz művészzseni pályáját egyaránt övezte utálat és tisztelet, a kilátástalan kezdetektől egészen a tragikus haláláig.
November 12. és 15. között rendezik meg az első Pápai nemzetközi történelmi filmfesztivált (PIHFF), amelyen 24 alkotást láthat a közönség. A fesztivál zsűrijének tagja lesz Árpa Attila rendező, Győri Márk operatőr, Kovács Claudia operatőr és Zámbori Soma színművész, valamint egy angol tagozatos pápai diákokból álló diákzsűri is értékeli majd a filmeket. A vetítéseket a pápai Petőfi moziban tartják, a nézők regisztráció nélkül, ingyenesen látogathatják a rendezvényt. A részletekről Pozsgai Zsolt fesztiváligazgatót kérdeztük.