Az eredeti Szárnyas fejvadász mind filmes megoldásaiban (főképp lenyűgöző látványvilágával), mind kérdésfeltevéseiben megelőzte korát. Mi tesz bennünket emberré? – kérdezte magától és az emberszerű replikánsoktól (az emberhez teljesen hasonlító androidok, akiket az emberek rabszolgamunkára használnak) az eredeti Szárnyas fejvadász címszereplője, Deckard (Harrison Ford). A kérdés a folytatásban is visszatér, de sokkal csavarosabb és kifordítottabb módon. Harminc évvel járunk az eredeti film története után, 2049-ben – a nagyvárosok még zsúfoltabbak, még lehangolóbbak, még jobban tele vannak technikával, az emberek – és az új generációs replikánsok – még magányosabbak, a természetből pedig szinte semmi sem maradt, csak por, törmelék, hamu és emlékek.
A film főhőse, K ügynök (Ryan Gosling) maga is replikáns, teljesen emberszerű mesterséges android, aki a lázadó, korábbi generációs fajtársaira vadászik az LAPD rendőrség kötelékén belül. Egy vadászat során különös rejtélyre bukkan, amelynek felgöngyölítése alapjaiban forgatja fel az emberek és az őrájuk hasonlító replikánsok világát, a nyomozás során előkerül a harminc éve eltűnt Deckard is (ismét Harrison Ford alakításában), egy magát istennek képzelő cégtulajdonos, aki a replikánsokat gyártja (Jared Leto) és rengeteg gyönyörű (és vagy halálos, vagy szomorú) nő, akik hol androidok, hol emberek, hol pedig kivetített hologramok. A történet lassan csordogál, és a sztori az eredeti filmhez képest sokkal kevésbé elgondolkodtató és mély, a folytatás jóval egyszerűbb vonalvezetésű mint a nagy előd.
The Beauty Of Blade Runner 2049 - összeállítás a Szárnyas fejvadász 2049 snittjeiből
De a Szárnyas fejvadász 2049 ereje nem is a történetben rejlik, hanem a lenyűgöző képi világban és az atmoszférában, amit megteremtett a rendező és a látványért felelős stáb (érdekes adalék számunkra, hogy a Szárnyas fejvadász 2049 felvételei Magyarországon, azon belül is főként a budapesti Origo Filmstúdióban és az etyeki Korda Filmstúdióban zajlottak.) A majdnem háromórás film egyszerre kísérleti, művészi és hollywoodi. A gyönyörű és melankolikus, vagy épp akciódús képsorok hipnotizálják a nézőt, a tökéletesen összeállított zene és hangeffektek pedig remekül illeszkednek a film posztapokaliptikus hangulatához. Aki sima akciófilmet, netán akciódús sci-fit vár, az csalódni fog, de aki nyitott a memóriába beleégő hipnotikus képfolyamokra és a totális filmélményre, az imádni fogja a Szárnyas fejvadász 2049-et.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.