Budapesten először a skandináv filmfesztiválon mutatják be Roy Andersson Ezüst Oroszlán-díjas fekete komédiáját, a Történetek a végtelenségről című filmet. A kultrendező Andersson új alkotásának ezúttal is Pálos Gergely volt az operatőre, akitől közönségtalálkozón lehet kérdezni a filmről a 24-i, szombat esti vetítést követően. Szintén premier előtt lesz látható a Jonas Gardell bestselleréből készült Egy humorista élete. A svéd alkotás megkapó felnövéstörténet, s a tinédzserkor buktatói mellett a hetvenes évek svéd kultúráját is bemutatja.
Különlegesnek ígérkezik A fagy előtt című dán történelmi dráma, amely az 1850-es évek vidéki Dániájában játszódik, és egy öreg gazdáról és családjáról szól, akiket a tél beálltával az éhínség fenyeget. Szintén történelmi darab a norvég A király választása, amely 1940-ben játszódik, amikor a német fegyveres erők megszállják Norvégiát, és ultimátumot adnak a királynak: vagy megadja magát, vagy meghal. Egy másik norvég történelmi film, A tizenkettedik férfi a nácik elől menekülő norvég háborús hős, Jan Baalsrud történetét meséli el. 1943-ban tizenkét norvég ellenállót fognak el a nácik egy honfitársuk árulását követően, s mindössze Baalstrud menekül el, aki a nácik után a zord északi téllel csap össze.
A svéd Aniara Harry Martinson Nobel-díjas svéd szerző tudományos-fantasztikus verses eposzának filmes adaptációja. Miután a Föld lakhatatlanná válik, az embereket átköltöztetik új hazájukba, a Marsra. A dán Botok és kövek két fiatal, határokat feszegető barátságáról szól; a The Returnben pedig két örökbefogadott felnőttként visszatér Koreába, ahol más, örökbefogadott sorstársaikkal találkoznak. A Sune vs. Sune című svéd családi vígjáték pedig egy negyedikes fiú iskolai nehézségeiről szól.
A fesztiválon ismét műsoron lesz a Daniel című, megtörtént eseményeket feldolgozó dráma, amely Daniel Rye fotóriporterről szól, akit 398 napig tartott fogva az Iszlám Állam Szíriában. A film 28-án, szerdán 18 órakor kezdődő vetítése igazi különlegesség lesz: a vetítést követően Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságíró beszél a filmről és a haditudósítói munka veszélyeiről.
Dokumentumok - Stieg Larson és az inuitok
A 7. Skandináv Filmfesztivál programjában dokumentumfilmek is szerepelnek. Közülük az egyik legizgalmasabbnak minden bizonnyal a Grönlandról és az inuit őslakosok kultúrájáról szóló The Raven and the Seagull című dán darab; a The Man Who Played with Fire című svéd dokumentumfilm pedig a világhírű író, Stieg Larsson örökségét és életművét mutatja be, aki a Millennium-trilógia révén vált nemzetközi sztárszerzővé.
A Best of összeállításban többek között olyan korábbi skandináv sikerfilmekkel találkozhat a közönség, mint Thomas Vinterberg A kommuna című dán filmje; az izlandi fekete komédia, A fa alatt; a többszörös díjnyertes dán thriller, az Oscar-nevezett A bűnös. Újra látható lesz Hans Petter Moland svéd fekete komédiája Az eltűnés sorrendjében; és a rendező Ezüst Medve-díjas filmje, a Lótolvajok; a kultrendező Anders Thomas Jensen dán fekete komédiája, a Férfiak és csirkék; és a nemzetközi bestsellerből készült, kétszeres Oscar-jelölt Az ember, akit Ovénak hívnak.
A fesztivál együttműködő partnerei a dán nagykövetség, a norvég nagykövetség, a svéd nagykövetség, a Svéd Filmintézet, a Norvég Filmintézet, a Dán Filmintézet és a Skandináv Ház.
A fesztivál filmjei eredeti nyelven, magyar és/vagy angol felirattal láthatók.
További információ az Artpluszcinema oldalon található.
Január 29-én kezdődött a Sapientia EMTE Média Tanszékének rendhagyó, online filmtörténeti vetítéssorozata. A tervek szerint az egyetem minden hónap utolsó péntekjén egy-egy magyar filmet vetít le a virtuális térben. A vetítést a tanszéken oktató és kutató szakemberek rövid felvezetője előzi meg, és a résztvevők érdeklődésétől függően minden találkozás közös beszélgetéssel zárul.
Előfordul, hogy nincs szükségünk újrakezdésre, csupán félünk megbirkózni a problémáinkkal. Erről szól az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004). Joel (Jim Carrey) első kézből tapasztalja meg, milyen veszélyes lehet ez, amikor fizet egy vállalatnak, hogy töröljék ki az emlékeiből volt barátnőjét, Clementine-t (Kate Winslet). Joel túl későn jön rá, hogy nem szeretné pár rossz élmény miatt elfelejteni a kapcsolatát, és saját elméjét járva próbálja megmenteni szerelme emlékét. A film ügyesen csavarja sci-fi-köntösbe az emberi érzelmek komplexitását, és hitelesen mesél arról, hogy a tiszta lap nem lehet a válaszunk minden
A nyolcvanas években András Ferenc bátran bevállalt egy alvilági thrillert, melyben a főszereplő antagonista nem amerikai kém, hithű kapitalista morálgyilkos, még csak nem is gerinctelen ellenforradalmár, hanem egy mérnökdiplomás taxisofőr.
A nagymama, aki egy haláltáborban szült, az anya, aki Auschwitzban született, és az unoka, aki titkolja a saját gyerekei előtt a múltat – anyák és lányaik történetei, túlélési stratégiák és a megbékélés lehetőségei. Leginkább ezekről szól a film. Attól érvényes, hogy az életben gyökerezik.
Az átlagos mozgóképfogyasztó ma már elképzelhetetlennek tarja, hogy egy filmben ne legyenek hangok (színek, digitális trükkök stb.), azonban a filmtörténet első nagy korszakában a celluloidtekercsekre csak képet tudtak rögzíteni, így sem dialógusok, sem zajok, sem filmzene nem volt. Illetve utóbbit természetesen kreatívan megoldották, és ha a felvételkor és lejátszáskor nem is tudtak hangot produkálni a vetítőgépről, a mozikban legtöbbször egy egész nagyzenekar volt, amely élőben festette alá zenei hangkulisszával a vásznon látottakat.
Egy dialógust rögtönözni? Semmiség. Egy forgatókönyvet? Azt már nehezebb. Hasonlóképpen: egy jelenetet (képpel-hanggal-világítással-színészekkel) még csak-csak össze lehet dobni a pillanat hevében, na de egy egész estés, nézhető játékfilmet így összerakni elég nagy botorság. A filmkészítés és a teljes improvizáció első hallásra kizárja egymást, hiszen a konstruáltság, a megtervezettség és persze a megrendezés is a film leglényegéhez tartoznak. Próbálkozások persze mindig akadtak, elsősorban a határterületekről érkező alkotók részéről, és azoknál, akik a film különleges sajátosságaiban és nem az
Mészöly Miklós írásaiból nem könnyű filmet készíteni, és sokáig az 1970-es Magasiskola volt az egyetlen adaptáció, ami az ő művéből készült. A feldolgozás sajátossága azonban, hogy az 1956-ban íródott kisregényt Mészöly a rendezővel együtt dolgozta át mozgóképpé, a forgatókönyvet közösen írták, a film dialógusait pedig Mészöly egyedül jegyzi. A kisregény írásának egyik ihlető elemének tekinthető (a szocializmus politikai berendezkedése mellett), hogy az író egy alkalommal maga is egy kísérleti solymásztelep vendége volt pár napig, így a regényben (és a filmben) megjelenő realista elemek valós eseményekből
Mészöly Miklós a modern magyar irodalom egyik legmeghatározóbb és legismertebb alakja. Munkásságát pont annyira jellemzi a diverzitás, mint a műfajtól független konzisztens professzionalitás. Versek, drámák, regények, filmnovellák, mesék, esszék, cikkek és forgatókönyvek kötődnek a nevéhez, fontosabb műveit tizenkét nyelvre fordították le. Vaskos irodalmi renoméja kiradírozhatatlan fejezetté vált a honi kultúrában, az irodalmon kívül is.
Az anime aranytriászának harmadik tagja (Osi Mamoru és Otomo Kacuhiro mellett) Mijazaki Hajao. Az ő meséi a legfogyasztóbarátabbak a nyugati közönségnek – jelzi ezt az az Oscar-díj is, amit a Chihiro szellemországban című művéért kapott –, ez azonban nem jelent sem minőségi, sem tematikai behajlást a nyugati ízlés előtt. Mijazaki Hajao meséket mond. Meséket a természetről, az emberről, az univerzum rezdüléseiről és a kizökkent időről, amit helyretolni már nem lehet, csak elfogadni a helyzetet.