Kubiszyn Viktor: Időlyuk és valóságtapasz

2021. február 27., 09:17

Az időutazás megvalósításához nem időgép szükséges, hanem különböző vegyi anyagok folyamatos adagolása az emberi szervezetbe, ami aztán likat üt az Időn – legalábbis ezt állítja műveiben a XX. századi amerikai irodalom klasszikusa, William S. Burroughs, aki sajátos időutazásait széttördelt, hallucinogén regényekben dokumentálta. Ezen időutazások természetesen nem egyszeri átbújások a téridő lukán, hanem egy folyamatos, kondicionált függőségi állapot kialakulásának eredményei – egy bejáratott fekete lyuk a személyes létezés időbeli koordinátarendszerében.

William S. Burroughs – Forrás: Wikimedia

Burroughs Magyarországon leginkább A narkós és a Meztelen ebéd című regényei által ismert (ez utóbbiból David Cronenberg készített filmet); nem evilági írásai túlélték a beathullámot, a posztmodernt és a cyberpunkot egyaránt. Opiátban pácolt múmiafigurája a múlt század ötvenes éveitől kezdve apokaliptikus hivatkozási pont, személyében egyszerre korkép és kórtünet, időn kívüliségében pedig nem hivatalos védőszentje minden kábítószerfüggőnek.

„Lyukat robbantottam az időbe, petárdával”, írja le ars poeticáját (inkább ars opiaticáját) a Vörös éjszaka városai című regényében, amely egyszerre szól egy fiktív, messianisztikus kalózkommunáról, egy rejtélyes vírusról, vuduról és makombó mágiáról, opiátfüggésről és rítusokról, radioaktív fertőzésről és időturista mutánsokról. A lyukakhoz való vonzódás számára egzisztenciális meghatározottság, az időből önmagát kitépő személyiség menekülése az okkult horizontok felé.

Hollywood Hole

„A film arról szól, hogyan kap egy újabb esélyt Billy, a pengefutár és az egész emberiség. Mert a vírus lyukat üt az időn, és a lyukon keresztül Billy átlép a múltba – ami egyben a jövő is”, szól a Pengefutár (Blade Runner) irodalmi forgatókönyvének esszenciája – legalábbis a Burroughs-féle változatnak. Magyarul is olvasható az eredeti Blade Runner regény, és az abból készült irodalmi forgatókönyv, Pengefutár – az igazi Blade Runner (Alan E. Nourse: Pengefutár, William S. Burroughs: Pengefutár – az irodalmi forgatókönyv, Metropolis Media) címmel.

Nem tudjuk, hogy Burroughs irodalmi forgatókönyvéből – amely Alan Nourse regényének adaptálása már eleve – milyen film készült volna, milyen készülhetne. Ami Blade Runner címen elkészült, az ugyebár Ridley Scott Szárnyas fejvadásza Philip K. Dick története alapján. Mi ez, ha nem egy gyönyörűséges lyuk a hollywoodi valóságban, le nem forgatott sztori a leforgatott cím mögött, amit egy másik szerző hősei töltenek ki.

Burroughs filmszövege gyökeresen más, mint Philip K. Dick transzcendens android története: melankolikus költőiség helyett bedurrant pupillájú pillantás egy időn kívüli jelenbe. Vírushegyek, illegális orvoslás és biológiai mutáció, delíriumos hallucinációk, boldog nagycsaládok: „A két fiú heroinkúrán, az egyik lány Carrville-ben, a louisianai lepratelepen, a másik (értelmi fogyatékos) egy Kings megyei állami intézetben, míg a harmadik speciális gyógykezelésen az izomsorvadásával.” Szárnyas fejvadász – kicsit másképp.