„A teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felelős szervezet elkötelezett abban, hogy a mozifilmek mellett tartalmas, kulturális értéket teremtő és a nézők számára különleges élményt nyújtó alkotások is készüljenek” – olvasható a közleményben. Mint írják, a dokumentum-, az ismeretterjesztő, az animációs, a tévé-, a kisjátékfilm, a történelmi dokumentumfilm pályázatokra és a hazai filmtámogatási rendszer újdonságaként először meghirdetett tévésorozat-pályázatokra nyár végéig összesen mintegy 1400 filmtervvel jelentkeztek az alkotók.
Az NFI támogatásával jelenleg 49 dokumentumfilm, tíz animáció és 24 ismeretterjesztő film készül. A tévéfilmes pályázatra 104 szinopszis érkezett. A Televíziós Döntőbizottság hét nagy költségvetésű tévéfilm gyártására összesen 1,7 milliárd forint támogatást szavazott meg. Goda Krisztina Gárdonyi Géza Ida regénye című művét dolgozza fel, míg Zomborácz Virág Egy magyar Rotschild címmel Rotschild Kláráról, a szocialista előkelőségek ikonikus divattervezőjéről forgathat. Tóth Barnabás Őszi végjáték címmel újszerűen dolgozza fel Stefan Zweig Sakknovelláját.
A gyártási támogatások mellett három tévéfilmes forgatókönyv fejlesztését is támogatja a filmintézet. Koltay Gábor Szegény Sudár Anna címmel készülő alkotása az ellenállás példázata, melynek színhelye Erdély, a diktatúra reménytelenségében. Kiss-Stefán Mónika filmterve, a valós történetből kiinduló A váci múmiák – Memento mori egy templom felújításakor fellelt múmiákkal tér vissza a XVIII. századi Magyarországra, míg Bokor Attila a Romzsa Tódor-gyilkosságot dolgozza fel.
Nyolc fikciós rövidfilm támogatására összesen 77 millió forint támogatást szavazott meg az NFI: Bacskai Brigitta, Cibulya Nikol, Gyimesi Anna, Hevér Zoltán, Kovács Ákos, Odegnál Róbert, valamint a Lichter Péter–Máté Bori és Angyalosy Eszter–Szőke Dániel alkotópárosok forgathatnak kisjátékfilmeket. A támogatott alkotások témái között lesz például egy sámántörténet és Mária Terézia nyilvános szülése is.
A hazai filmtámogatási rendszer újdonságaként először meghirdetett tévésorozat-pályázatra 134 pályamunka érkezett, melyek közül 19 sorozat tartalomfejlesztésére ítélt meg összesen 145 millió forint támogatást a Televíziós Döntőbizottság. Többek között Angyalosy Eszter (Terápia), a népszerű Hunyadi-könyvsorozatot is jegyző Bán Mór, a Hyperwriter-nyertes Bendi Balázs, Divinyi Réka (Szabadság, szerelem; Valami Amerika 2. és 3., BÚÉK), Krigler Gábor (Aranyélet) és Ugron Zsolna (Úrilányok Erdélyben, Úrasszonyok-trilógia) – kezdhetik meg a sorozatok tartalomfejlesztését az NFI támogatásával.
Január 29-én kezdődött a Sapientia EMTE Média Tanszékének rendhagyó, online filmtörténeti vetítéssorozata. A tervek szerint az egyetem minden hónap utolsó péntekjén egy-egy magyar filmet vetít le a virtuális térben. A vetítést a tanszéken oktató és kutató szakemberek rövid felvezetője előzi meg, és a résztvevők érdeklődésétől függően minden találkozás közös beszélgetéssel zárul.
Előfordul, hogy nincs szükségünk újrakezdésre, csupán félünk megbirkózni a problémáinkkal. Erről szól az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004). Joel (Jim Carrey) első kézből tapasztalja meg, milyen veszélyes lehet ez, amikor fizet egy vállalatnak, hogy töröljék ki az emlékeiből volt barátnőjét, Clementine-t (Kate Winslet). Joel túl későn jön rá, hogy nem szeretné pár rossz élmény miatt elfelejteni a kapcsolatát, és saját elméjét járva próbálja megmenteni szerelme emlékét. A film ügyesen csavarja sci-fi-köntösbe az emberi érzelmek komplexitását, és hitelesen mesél arról, hogy a tiszta lap nem lehet a válaszunk minden
A nyolcvanas években András Ferenc bátran bevállalt egy alvilági thrillert, melyben a főszereplő antagonista nem amerikai kém, hithű kapitalista morálgyilkos, még csak nem is gerinctelen ellenforradalmár, hanem egy mérnökdiplomás taxisofőr.
A nagymama, aki egy haláltáborban szült, az anya, aki Auschwitzban született, és az unoka, aki titkolja a saját gyerekei előtt a múltat – anyák és lányaik történetei, túlélési stratégiák és a megbékélés lehetőségei. Leginkább ezekről szól a film. Attól érvényes, hogy az életben gyökerezik.
Az átlagos mozgóképfogyasztó ma már elképzelhetetlennek tarja, hogy egy filmben ne legyenek hangok (színek, digitális trükkök stb.), azonban a filmtörténet első nagy korszakában a celluloidtekercsekre csak képet tudtak rögzíteni, így sem dialógusok, sem zajok, sem filmzene nem volt. Illetve utóbbit természetesen kreatívan megoldották, és ha a felvételkor és lejátszáskor nem is tudtak hangot produkálni a vetítőgépről, a mozikban legtöbbször egy egész nagyzenekar volt, amely élőben festette alá zenei hangkulisszával a vásznon látottakat.
Egy dialógust rögtönözni? Semmiség. Egy forgatókönyvet? Azt már nehezebb. Hasonlóképpen: egy jelenetet (képpel-hanggal-világítással-színészekkel) még csak-csak össze lehet dobni a pillanat hevében, na de egy egész estés, nézhető játékfilmet így összerakni elég nagy botorság. A filmkészítés és a teljes improvizáció első hallásra kizárja egymást, hiszen a konstruáltság, a megtervezettség és persze a megrendezés is a film leglényegéhez tartoznak. Próbálkozások persze mindig akadtak, elsősorban a határterületekről érkező alkotók részéről, és azoknál, akik a film különleges sajátosságaiban és nem az
Mészöly Miklós írásaiból nem könnyű filmet készíteni, és sokáig az 1970-es Magasiskola volt az egyetlen adaptáció, ami az ő művéből készült. A feldolgozás sajátossága azonban, hogy az 1956-ban íródott kisregényt Mészöly a rendezővel együtt dolgozta át mozgóképpé, a forgatókönyvet közösen írták, a film dialógusait pedig Mészöly egyedül jegyzi. A kisregény írásának egyik ihlető elemének tekinthető (a szocializmus politikai berendezkedése mellett), hogy az író egy alkalommal maga is egy kísérleti solymásztelep vendége volt pár napig, így a regényben (és a filmben) megjelenő realista elemek valós eseményekből
Mészöly Miklós a modern magyar irodalom egyik legmeghatározóbb és legismertebb alakja. Munkásságát pont annyira jellemzi a diverzitás, mint a műfajtól független konzisztens professzionalitás. Versek, drámák, regények, filmnovellák, mesék, esszék, cikkek és forgatókönyvek kötődnek a nevéhez, fontosabb műveit tizenkét nyelvre fordították le. Vaskos irodalmi renoméja kiradírozhatatlan fejezetté vált a honi kultúrában, az irodalmon kívül is.
Az anime aranytriászának harmadik tagja (Osi Mamoru és Otomo Kacuhiro mellett) Mijazaki Hajao. Az ő meséi a legfogyasztóbarátabbak a nyugati közönségnek – jelzi ezt az az Oscar-díj is, amit a Chihiro szellemországban című művéért kapott –, ez azonban nem jelent sem minőségi, sem tematikai behajlást a nyugati ízlés előtt. Mijazaki Hajao meséket mond. Meséket a természetről, az emberről, az univerzum rezdüléseiről és a kizökkent időről, amit helyretolni már nem lehet, csak elfogadni a helyzetet.