Kubiszyn Viktor: Kispárna és mozgókép (18+)

2020. december 30., 10:32

A kispárna eredeti funkcióját tekintve lehet szép álmok vagy épp rémálmok kiegészítője, abba dugjuk buksi fejünket, amikor az alvás REM-szakaszába érünk. Legtitkosabb álmaink pihe-puha társa, hozzá bújunk, ha jön a szörny, neki sírjuk el félálomban a hétköznapi elfojtásokat és az időn túli ígéreteket. A kispárna intim alkatrész, életünk belső terének kiegészítője. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy eredeti funkciójából kiszakítva is hasznos találmány, ezt bizonyítja rengeteg film is, a kölyökvígjátékoktól kezdve a gengszterfilmen át a hardcore pornókig.

Street Dancers 2 - Forrás: IMDb

A kispárna használata lehet előre megfontolt, sőt határozottan kitervelt, vagy pedig hirtelen felindulásból az akcióba épített kellék. A „családi mozidélután Disney-vel” típusú vígjátékok mellett a kisgyermekes szinglikről szóló romantikus történetek elengedhetetlen velejárója a spontán kialakuló párnacsata, ami a történet kedélyességét, intimitását, és a szereplők (meg)szerethetőségét hivatott elősegíteni. (Itt például megtekinthető a filmtörténet tíz leghíresebb párnacsatája: Top 10)

Az előre kitervelt párnahasználat ritkább. Főként krimikben, thrillerekben és helyszínelő-sorozatokban visszatérő motívum, hogy a „párnát-az-arcra-amíg-van-benne-szusz” módszert alkalmazzák problémamegoldásra a rosszarcú hősök. A tervezés és az improvizáció keveréke, amikor egy profi bérgyilkos a filmben már úgy megy legyilkolni a hálószobában tartózkodó célszemélyt, hogy tudja: biztos lesz a közelben olyan puha eszköz, amelyet hangtompítóként használhat. Ez persze a párnaalkalmazás felsőfoka a szakmában, hisz százszázalékosan sosem lehet benne biztos a revolveres problémamegoldó, hogy valóban lesz a helyszínen kézreálló kispárna. Ilyenkor megteszi egy nagyobb is.

A kifejezetten tizennyolc éven felülieknek szóló alkotásokban szokott még visszatérő motívum lenni a kispárna, főként olyankor, amikor a két (vagy több) szereplő valamely extrém pozícióban egyesül a képen. A párna vagy a fenék, vagy a fej, vagy a has alá kerül, persze a variációk végtelenek. Alkalomadtán persze felmerül, hogy a képen látható szereplők közül valószínűleg a kispárna élvezte legjobban a felvett jelenetet, tekintetbe véve a pozitúrák nyakatekertségét. A hetvenes évek klasszikus felnőttfilmjeiben (ahol cselekménnyel, díszletekkel, zsánerelemekkel is dúsították a pőre aktusokat) figyelhető meg az Edgar Allen Poe által klasszikussá tett Doktor Kátrány és Toll professzor módszer továbbfejlesztett változata: a kátrány helyett valami ragadós szirup, amit a szereplők nyalogatnak egymáson, egymásról, egymásban, majd kispárnabelsőségben (toll, pihe) hemperegnek, és csak szigorúan ezek után lépnek tovább a 18+-os vizuális folyamatban.