A kispárna használata lehet előre megfontolt, sőt határozottan kitervelt, vagy pedig hirtelen felindulásból az akcióba épített kellék. A „családi mozidélután Disney-vel” típusú vígjátékok mellett a kisgyermekes szinglikről szóló romantikus történetek elengedhetetlen velejárója a spontán kialakuló párnacsata, ami a történet kedélyességét, intimitását, és a szereplők (meg)szerethetőségét hivatott elősegíteni. (Itt például megtekinthető a filmtörténet tíz leghíresebb párnacsatája: Top 10)
Az előre kitervelt párnahasználat ritkább. Főként krimikben, thrillerekben és helyszínelő-sorozatokban visszatérő motívum, hogy a „párnát-az-arcra-amíg-van-benne-szusz” módszert alkalmazzák problémamegoldásra a rosszarcú hősök. A tervezés és az improvizáció keveréke, amikor egy profi bérgyilkos a filmben már úgy megy legyilkolni a hálószobában tartózkodó célszemélyt, hogy tudja: biztos lesz a közelben olyan puha eszköz, amelyet hangtompítóként használhat. Ez persze a párnaalkalmazás felsőfoka a szakmában, hisz százszázalékosan sosem lehet benne biztos a revolveres problémamegoldó, hogy valóban lesz a helyszínen kézreálló kispárna. Ilyenkor megteszi egy nagyobb is.
A kifejezetten tizennyolc éven felülieknek szóló alkotásokban szokott még visszatérő motívum lenni a kispárna, főként olyankor, amikor a két (vagy több) szereplő valamely extrém pozícióban egyesül a képen. A párna vagy a fenék, vagy a fej, vagy a has alá kerül, persze a variációk végtelenek. Alkalomadtán persze felmerül, hogy a képen látható szereplők közül valószínűleg a kispárna élvezte legjobban a felvett jelenetet, tekintetbe véve a pozitúrák nyakatekertségét. A hetvenes évek klasszikus felnőttfilmjeiben (ahol cselekménnyel, díszletekkel, zsánerelemekkel is dúsították a pőre aktusokat) figyelhető meg az Edgar Allen Poe által klasszikussá tett Doktor Kátrány és Toll professzor módszer továbbfejlesztett változata: a kátrány helyett valami ragadós szirup, amit a szereplők nyalogatnak egymáson, egymásról, egymásban, majd kispárnabelsőségben (toll, pihe) hemperegnek, és csak szigorúan ezek után lépnek tovább a 18+-os vizuális folyamatban.
A 2020-as év első hónapjai a megszokott nézőszámokat és bevételeket hozták a moziknak. Ez feltehetően így is maradt volna, hiszen a kínálat szerint kasszasikergyanús filmek váltották volna egymást egész évben. Ehhez viszont a koronavírusnak is volt egy-két szava.
Karácsonykor sokan szeretik az olyan filmeket, amelyek a legmélyebb – és sok szempontból legegyszerűbb – érzelmeinkre hatnak, amik megpróbálják felébreszteni bennünk azokat az érzéseket, melyek a szeretet ünnepéhez leginkább kötődnek: egymás elfogadását, a részvétet, az empátiát és a megbékélést – önmagunkkal és a másikkal is.
December 24-én az emberiség legnagyobb hatású személyiségének születését ünnepeljük, Jézus Krisztusét. Amióta létezik mozgókép és gyártanak filmeket, Jézus életének története a filmkészítők érdeklődésének középpontjában áll. Nem véletlenül: akár hisz valaki a megváltásban, akár nem, maga a történet az egyik legizgalmasabb sztori a világon.
Végül Brad Pitt kapta meg David Mills nyomozó szerepét, akinek ez fordulópont volt a pályáján, hisz addig főképp romantikus, hosszú hajú karaktereket játszott. Pitt részeit egyben kellett felvenni, mert várta őt a 12 majom című film forgatása is. Mivel a Hetedik első felvételeinek idején esett az eső, ezért a későbbiekben is ragaszkodtak hozzá, hogy ez a motívum végigvonuljon a filmen, egészen az utolsó előtti jelenetig.
1982-t írunk, az internet és a közösségi média még sehol, az okostelefonokról és egyéb virtualitásra optimalizált kütyükről nem is beszélve, a klímatudatosság és a hollywoodi szuperinfluenszerek Starbuckson edzett ökoforradalmisága a kanyarban sincs, ami van helyette: jégcsapokat eresztő hidegháború a keleti és a nyugati blokk közt, űrverseny és fegyverkezés, és – legalábbis a nyugati blokkban – a „technikai fejlődés–termelés–minél nagyobb fogyasztás” arany háromszöge, tombol a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom, épül a legszebb új világ.
„Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny” –- írja Sánta Ferenc. A Hetedik (Se7en) című David Fincher-film bemutatja mindkét pólust, mégpedig egészen a bibliai törvényekig visszanyúlva. A produkció idén ünnepli huszonötödik születésnapját, és ennyi idő elteltével nyugodtan kijelenthető: a Hetedik a filmtörténet egyik legemlékezetesebb és legmeghatározóbb pszichothrillere.
A következő hetekben 324 újabb rajz-, dokumentum- és játékfilmmel bővül a Mecenatúra mozi kínálata, így több mint 560 film lesz elérhető – adta hírül a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága.
A negyvenes-ötvenes évek noir-hulláma friss vért pumpált a bűnügyi filmek elmeszesedett érrendszerébe, e krimireform hatása máig érzékelhető a műfajban. A noir hőskora után sokak szerint kihalt a zsáner (bár ez túlzóan drámai és pontatlan megállapítás), esszenciája a színes filmre forgatott, hasonló tematikából és dramaturgiai struktúrából építkező neo-noir filmekben élt tovább. De mi történik, ha a neo-noir koncepciót összekeverik egy macskarajzfilmmel?