Kubiszyn Viktor: Mi lesz a gyermekekkel háború után? – Takahata Iszao: Szentjánosbogarak sírja

2021. március 05., 07:48

„1945. szeptember 21. Ezen az éjszakán haltam meg.” Egy rongyos, csontsovány fiú fekszik egy oszlop tövében, sok más rongyos gyerek ugyanígy, körülöttük gomolyog az emberáradat, átlépnek rajtuk, kikerülik őket. Ahol háború volt, ott háború volt, a kisgyerekek pedig gyengék a túléléshez. Erről szól a Szentjánosbogarak sírja: gyerekekről, akiknek meghalnak a szülei, gyerekekről, akiknek nincs hol lakniuk, mert lebombázzák a házukat, gyerekekről, akik megpróbálják túlélni az éhséget, a magányt – de belehalnak.

A szentjánosbogarak sírja – Forrás: Ghibli

A film történetét a halott fiú meséli el. Szeita, a mesélő, tizenéves srác, kishúga, Szecuko ötéves. A háború utolsó napjaiban járunk, Japánt épp a „kőkorba bombázzák vissza” az amerikai légi kötelékek. A testvérpár házát találat éri, a lakóhelyükből és városukból csak por és hamu marad. Apjuk tengerésztiszt a fronton (és mint ilyen, távoli és valószínűleg halott), anyjuk a bombázáskor megsebesül, bekötözött testét a férgek falják fel; a gyerekek magukra maradnak. Egy távoli rokon fogadja be őket, de mivel háború van és kevés a rizs (a gyerekek pedig nem jók semmire), hamar az utcán találják magukat. Egy elhagyott bunkerbe költöznek, a fiú próbálja életben tartani a húgát és önmagát. Néha, amikor éjszaka világítanak a szentjánosbogarak, talán még boldogok is. Aztán a kishúg meghal. Aztán a fiú is. És csak a szelleme jön vissza, hogy elmesélje ezt a történetet.
Az anime Noszaka Akijuki azonos című (Hotaru no Haka) regényére épül. Az író maga is háborús túlélő, és ő is elveszítette a kishúgát a bombázások után. „Amikor sikerült élelmet szereznem, mindig én ettem először. Csak utána adtam a húgomnak. Aztán ő éhen  halt” – mondta az író arról, hogy miért nem tud aludni éjszakánként és miért írta meg a könyvét. A könyvből Takahata Iszao készítette el a Szentjánosbogarak sírját 1988-ban, a Ghibli Stúdióban, ahol olyan kollégákkal dolgozott együtt, mint Mijazaki Hajao (Chihiro, A vadon hercegnője).

A film sajátos helyet foglal el az animék közt: klasszikus módon megírt történetet adaptál, egy történelmi helyzetet mutat be. Drámát és tragédiát, amelyet a rajzfilmes megvalósítás eltávolító vizuális megoldásai alig tompítanak. A film témája is az egyik legkomolyabb és legmegindítóbb az emberi történetek közül: a gyerekek szenvedése. Ivan Karamazov azért nem hisz Istenben Dosztojevszkijnél, Esti Kornél azért szed morfiumlabdacsokat Kosztolányinál, mert a gyerekek szenvednek és meghalnak. Általában a felnőttek miatt.

A Szentjánosbogarak sírja nem hibáztat senkit, és nem ítélkezik: sem az amerikaiak, sem a túlélésért küzdő, önző japán felnőttek nem hibásak. A film nem megy át didaktikus moralitásjátékba, nem keres felelősöket. Egy történetet, egy történelmi szituációt mutat be, amelynek logikájából az a kérlelhetetlen tény fakad, hogy a gyengék elpusztulnak. A felháborodás helyett költészetet látunk, ahol az amerikai gépekről ledobott robbanóbombák éjszakai képe az elhagyott bunkert benépesítő szentjánosbogarak táncára rímel – ahogy a pusztítás, a pusztulás és a szépség egyesül egy mindenről lemondó gesztusban.
A Szentjánosbogarak sírja grafikailag néhol mikrorealista: a bombázás képei, a lerombolt városok égnek meredő törmeléke mintha archív fotókból összerakott montázs lenne. A haldoklók, a sebesültek bemutatása pedig naturalista módon részletező – de legalább ennyire szürreális is, ha összevetjük a film képi világát alapvetően meghatározó rajzolt költőiséggel, amely a gyerekek történetét jeleníti meg. A film bővelkedik emlékezetes és katartikus pillanatokban: amikor az ötéves kislány férgeket eszik és rizsgombócot készít sárból a bátyjának; miközben a kislány sírt ás a korán kihunyó szentjánosbogaraknak, és elmondja, hogy sír minden halottnak kell; vagy végül, amikor Szeita saját kezűleg égeti el a húga testét egy máglyán. A film ügyesen egyensúlyoz a szentimentalizmus határán. Az erős érzelmi töltésű jelenetek nem csapnak át giccsbe és nem érződik a (live act történelmi filmekből igencsak ismerős) könnyzacskó-túráztatás igénye. A Szentjánosbogarak sírja minden idők legszomorúbb animéje, rajzolt történelemóra alulnézetből.