Kubiszyn Viktor: Minden korban érvényes értékek

2020. november 04., 11:27

November 12. és 15. között rendezik meg az első Pápai nemzetközi történelmi filmfesztivált (PIHFF), amelyen 24 alkotást láthat a közönség. A fesztiválon játékfilmeket, rövid játékfilmeket, dokumentumfilmeket, rövid dokumentumfilmeket, animációs és kísérleti filmeket is vetítenek. A fesztivál zsűrijének tagja lesz Árpa Attila rendező, Győri Márk operatőr, Kovács Claudia operatőr és Zámbori Soma színművész, valamint egy angol tagozatos pápai diákokból álló diákzsűri is értékeli majd a filmeket. A vetítéseket a pápai Petőfi moziban tartják, a nézők regisztráció nélkül, ingyenesen látogathatják a rendezvényt. A részletekről Pozsgai Zsolt fesztiváligazgatót kérdeztük.

Pozsgai Zsolt, fesztiváligazgató – Forrás: PIHFF

– Honnan jött a fesztivál ötlete?

– Az elmúlt évtizedben több nemzetközi fesztiválon vettem részt zsűritagként vagy a zsűri elnökeként Teherántól Pristinán át Kanadáig. Ezek filmes vagy színházi fesztiválok voltak. Majd egy filmünk, a Megszállottak huszonhárom legjobbfilmdíjat nyert szerte a világban – mindezek után úgy éreztem, érdemes egy olyan nemzetközi fesztivált szervezni, amely ezekre a tapasztalatokra épül. Dolgozhattam így csillogó fesztiválon Monacóban, izgalmas, friss és fiatalos fesztiválon Koszovóban – nagyon sokféle benyomás ért. És közben azt vettem észre, hogy a történelmi filmeknek kevés nemzetközi megmérettetés jut. Akkor ne keseregjünk ezen, hanem hozzunk létre a történelmi filmeknek világfesztivált. Pápa ehhez remek hangulati háttér, a mozija egy igazi, nemrég felújított mozi. Amikor egy éve meghirdettük, még azt hittük, itt lesz minden versenyfilmből legalább két alkotó – színészek, rendezők, producerek. Hiszen a Nemzeti Filmintézet ehhez minden támogatást megadott. Sajnos a járványhelyzet miatt ez most nem valósulhat meg, legalábbis a vendégfogadás. Illetve megvalósul, de online térben.

– Mennyiben hiánypótló ön szerint egy ilyen esemény Magyarországon, illetve miért fontos?

– Nem mondok nagyot, ha azt állítom, világviszonylatban hiánypótló esemény. Európában két történelmi tematikájú fesztivál van, de ezek elsősorban a dokumentumfilmekre fókuszálnak. A mi fesztiválunkon hat kategória van: történelmi játékfilm, rövid játékfilm, dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, kísérleti film és animációs film. Mindegyik kategóriában érkezett bőven jelentkező. A filmeket nem célzottan hívtuk meg, a pályáztatást rábíztam a kanadai Filmfreeway cégre, amely az egyik legjobb ezen a területen, ők a világ több ezer gyártójával és forgalmazójával kapcsolatban állnak, rajtuk keresztül lehetett nevezni. Így alakult ki egy rendkívül színes mezőny. Lesz kameruni játékfilm, albán kísérleti film, amerikai dokumentumfilm, kongói alkotás, cseh, lett olasz vagy vietnami játékfilm, kínai animációs film és természetesen magyar alkotások is. Nagy örömünkre ezekből öt világpremier, az egyik magyar.

– Mit gondol a hollywoodi filmek történelemszemléletéről? Ön szerint milyen egyéb megközelítési módok lehetségesek az európai film számára?

– Ha a fesztiválra érkezett alkotásokból indulok ki, úgy látom, az úgynevezett hollywoodi filmek alkotói témahiányban szenvednek. Lesz több kiváló alkotás Amerikából, de úgy vélem, új, érzékeny és valóban katartikus témákat más kontinensek alkotói találtak meg maguknak. Szól film a ruandai mészárlásról, a lettek történelmében rendkívül érzékeny orosz–lett helyzetről, kambodzsai utcagyerekek útkereséséről. De látunk filmet a „kongói Jeanne d’Arcról, katartikus dokumentumfilmet Irakból, az iraki háború időszakáról és még megannyi mást. Egy nemzetközi fesztiválnak nem csak a filmes nagypiacra szánt alkotásokkal kell foglalkoznia. A cseh versenyfilm egészen más eszközökkel ábrázol egy régi történelmi korszakot, mintha az amerikai produkció lenne. A válogatás során arra törekedtünk, hogy minél izgalmasabb filmes világ jelenjen meg, amiről keveset tudunk, de ami értékes és érdekes alkotásokat ígér. Visszatérve a kérdésére, úgy látom, nem lehet kategorizálni úgy, hogy valami amerikai vagy európai. Minden nemzetnek megvolt és meglesz a maga nagy filmes korszaka. Így volt ez a hatvanas-hetvenes évek Olaszországában, aztán jöttek a nagy francia filmek. Hollywood a maga filmiparával is rengeteg maradandó, értékes filmet hozott létre, a magyar filmnek is volt ilyen, és másoknak is. Való igaz, az utóbbi években inkább a keleti filmek taroltak a nagyobb fesztiválokon, mert onnan jöttek a friss témák, friss alkotók. De a magyar film sem panaszkodhat, az évtized nagyszerű sikereket hozott.

– Melyik a kedvenc magyar történelmi filmje, akár klasszikus, akár kortárs? Miért?

– Jancsó Miklós Allegro Barbarója volt kamaszkorom egyik meghatározó történelmifilm-élménye. Mert pimasz szürrealizmussal közelített meg egy történelmi korszakot. De Keleti Márton és Várkonyi Zoltán munkái is megmutatták, hogyan lehet történelmi témát úgy feldolgozni, hogy az mindig érvényes lehessen, bármilyen korban, bármikor kerül közönség elé.

– A fesztiválra 17 országból 186 alkotást neveztek, ezek közül 24-et láthatnak majd a nézők hat kategóriában. A nevezett és végül a programba került alkotások kapcsán megfogalmazható valamiféle trend a kortárs történelmi filmek terén?

– Igen, úgy tűnik, ezek a filmnek a történelmi témát már nem arra használják, hogy megmutassák, mit tud, hova fejlődött a filmes technika. Már nem a látványban akarnak túllicitálni egymáson. Előjöttek a minden korban érvényes értékek. A nagy királyok, nagy sorsok ábrázolása helyett az adott kor hétköznapi emberének problémáira, tragédiáira kerül a hangsúly. És így valódi időutazás részesei lehetünk, hiszen az ábrázolásmód közel áll a mi mai élethelyzetünkhöz. Itt már nem papírmasé figurák vagdalkoznak karddal, hanem például két olasz fiatal önkéntes próbál életeket menteni egy afrikai tömegmészárlás közepén. Vagy megismerjük, milyen sors várt egy adott korszakban arra a kislányra, aki csak egyszerűen iskolába akart járni egy olyan társadalomban, ahol ez csak a fiúk kiváltsága lehetett. Vagy egy vietnami filmben a „harmadik asszony” lázadása a megalázó többnejűség ellen. És nagy örömömre mindezt a korszerű dramaturgia eszközeivel teszik. Nem hittem igazán, hogy történelmi film területén kísérleti film kategóriát érdemes hirdetni, hogy lesz arra jelentkező. Pedig lett, nem is kevés. És köztük egy finn vagy egy horvát rendező rendkívül izgalmas látványvilágot adott át nekünk, igazi művészi tartalommal. Kíváncsian várom, mit szól majd mindehhez a magyar zsűri, akik először ott látják a döntőbe került filmeket: Árpa Attila, Győri Márk, Kovács Claudia, Zámbori Soma.

– A levetített alkotásoknak a fesztivál után mi lesz a sorsuk? Van esély, hogy később szélesebb közönség elé is eljutnak?

– Szeretettel várjuk a magyar filmforgalmazókat, és örülnénk ha a kortárs film hálózatokban ezek az alkotások a későbbiekben meg tudnának jelenni.

A fesztivál részletes programja és további információk itt érhetőek el: PIHFF