Kubiszyn Viktor: Mozgásérzékelés –Mytho-klip (Bódy Gábor: Euronyme tánca)

2021. február 09., 07:20

Az Euronyme tánca című Bódy-klip a nyolcvanas évek közepén készült, abban az időszakban, amikor a „videóklip” még progresszív jelentéstartalommal bírt: a videótechnikát elsősorban kísérletező kedvű művészek és filmrendezők használták, a nem titkolt cél pedig egy új formanyelv kikísérletezése, egy új médium lehetőségeinek feltérképezése volt.

Bódy Gábor: Eurynome tánca (1985) - Forrás: Ludwig Múzeum

Bódy a magyar filmrendezők közül először vetette rá magát a videótechnikára és sorban készítette a különböző irodalmi, filozófiai, mitologikus témájú kísérleti filmeket. Míg mára már a videóklip egyértelműen a zenés (és a zenét illusztráló) képszerkesztést jelenti, addig az Euronyme tánca készítése idején a „klip” esztétikája még épphogy csak formálódóban volt. Bódy fogalmilag is különválasztotta az általa készített klipfajtákat: az Euronyme tánca mytho-klip. Egy ősi mítoszt adaptál az akkoriban legújabbnak számító technika formálódó formanyelvére – azonban mindezen kapcsolatok mellett még megjelenik mozgásművészeti elemként a tánc is.

Bódy Gábor: Euronyme tánca (video): ITT


A mítosz szerint a világ (az univerzum) Euronyme táncának eredménye. Bódy ezt a folyamatot mutatja be a filmben: ahogy a tánc aktusa világot teremt a semmiből. A tánc ősi, szakrális funkciója a világok közti közlekedést célozta meg, amit nevezhetünk akár a természetfelettivel való egyesülésnek is, vagy az efelé mutató, erre használatos eszköznek. Vagyis a tánc több puszta mozgásnál és energiakifejtésnél – a tánc leginkább a transzállapot felé való törekvés,  a kiszakadás és az új minőség(ek) elérésének eszköze. Euronyme tánca még ezt a szakrális funkciót is tovább mélyíti, egész pontosan a legvégső szakrális funkcióig, a világteremtésig. Bódy filmjében Euronyme aranyozottan fénylő (és vonagló) alak, szinte testetlen (erotikának nyoma sincs benne), nemtelen és éteri – mégis kézzelfogható. A klip képein először őt és vonaglását látjuk figuratívan, körülötte (és a háttérben) kaotikusan kavargó formák, digitális effektek, expresszionista festménytechnikára hajazó intenzív vonalak és hullámformák láthatók. Ezek után (az alak végig az előtérben van) a káosz motívumainak megtartása mellett megjelennek a további figuratív elemek, amelyek egyértelműen a mitikus archetípusok közül kerülnek ki: a tojás, az abból kinövő föld, víz és az egyéb elemek, majd az ember és az ember alkotta tárgyak, eszközök és végső lépésként a táncból teremtett világot átalakító emberi tevékenység nyomai is (felhőkarcolók és metropoliszok). A klip zenei világa meglehetősen monoton és egysíkú: a dallam és a harmónia helyett egyfajta nyers, a szívdobbanás üteménél kicsit gyorsabb, effektezett hangorkánt hallunk, ami azonban a maga lecsupaszított ritmusával kitűnően ellenpontozza a – harmóniát látványosan nélkülöző –  test vonaglását.
Bódy Gábor úttörő miniklipje a táncot mint létformáló erőt szemléli és a tánc eredeti funkcióját kívánja illusztrálni – vagyis hogyan lesz a ritmusból, a mozdulatokból és az ebből kicsapódó energiából teremtés.