Bódy a magyar filmrendezők közül először vetette rá magát a videótechnikára és sorban készítette a különböző irodalmi, filozófiai, mitologikus témájú kísérleti filmeket. Míg mára már a videóklip egyértelműen a zenés (és a zenét illusztráló) képszerkesztést jelenti, addig az Euronyme tánca készítése idején a „klip” esztétikája még épphogy csak formálódóban volt. Bódy fogalmilag is különválasztotta az általa készített klipfajtákat: az Euronyme tánca mytho-klip. Egy ősi mítoszt adaptál az akkoriban legújabbnak számító technika formálódó formanyelvére – azonban mindezen kapcsolatok mellett még megjelenik mozgásművészeti elemként a tánc is.
Bódy Gábor: Euronyme tánca (video): ITT
A mítosz szerint a világ (az univerzum) Euronyme táncának eredménye. Bódy ezt a folyamatot mutatja be a filmben: ahogy a tánc aktusa világot teremt a semmiből. A tánc ősi, szakrális funkciója a világok közti közlekedést célozta meg, amit nevezhetünk akár a természetfelettivel való egyesülésnek is, vagy az efelé mutató, erre használatos eszköznek. Vagyis a tánc több puszta mozgásnál és energiakifejtésnél – a tánc leginkább a transzállapot felé való törekvés, a kiszakadás és az új minőség(ek) elérésének eszköze. Euronyme tánca még ezt a szakrális funkciót is tovább mélyíti, egész pontosan a legvégső szakrális funkcióig, a világteremtésig. Bódy filmjében Euronyme aranyozottan fénylő (és vonagló) alak, szinte testetlen (erotikának nyoma sincs benne), nemtelen és éteri – mégis kézzelfogható. A klip képein először őt és vonaglását látjuk figuratívan, körülötte (és a háttérben) kaotikusan kavargó formák, digitális effektek, expresszionista festménytechnikára hajazó intenzív vonalak és hullámformák láthatók. Ezek után (az alak végig az előtérben van) a káosz motívumainak megtartása mellett megjelennek a további figuratív elemek, amelyek egyértelműen a mitikus archetípusok közül kerülnek ki: a tojás, az abból kinövő föld, víz és az egyéb elemek, majd az ember és az ember alkotta tárgyak, eszközök és végső lépésként a táncból teremtett világot átalakító emberi tevékenység nyomai is (felhőkarcolók és metropoliszok). A klip zenei világa meglehetősen monoton és egysíkú: a dallam és a harmónia helyett egyfajta nyers, a szívdobbanás üteménél kicsit gyorsabb, effektezett hangorkánt hallunk, ami azonban a maga lecsupaszított ritmusával kitűnően ellenpontozza a – harmóniát látványosan nélkülöző – test vonaglását.
Bódy Gábor úttörő miniklipje a táncot mint létformáló erőt szemléli és a tánc eredeti funkcióját kívánja illusztrálni – vagyis hogyan lesz a ritmusból, a mozdulatokból és az ebből kicsapódó energiából teremtés.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.