A Téboly hivatalos főhőse Rachel Hunter (Caren Pistorious), egy válófélben lévő, középosztálybeli, középkorú nő, aki szakadt Volvóval jár, egyedül neveli tizenéves fiát, anyja öregek otthonában, egyébként pedig gazdag nőknek végez szépségápolási szolgálatokat. Bár hatalmas kertvárosi házban él, és vélhetőleg nem keres túl jól (férjétől is részben azért válik el, mert az képtelen megmaradni bármilyen munkahelyen, így őt is el kell tartania), legjobb barátja pedig a válóperes ügyvédje. Sokkal többet nem tudunk meg róla, de ez bőven elég is a filmhez, ami voltaképpen egy közlekedési konfliktusból kialakuló ámokfutást követ végig – vagyis milyen az, amikor találkozik egy frusztrált, problémákkal teli autós egy másikkal, aki még frusztráltabb és még több a problémája, pláne, hogy nem sokkal a közlekedési affér előtt épp kiirtotta a családját.
A vigyázz kire dudálsz rá, mert lehet, hogy egy őrült gyilkos tanmeséje egyrészt a film, másrészt viszont felvillant néhány olyan létező társadalmi problémát (a nők és férfiak helyzete késői kapitalizmusban, az alázat hiánya a konfliktusmegoldásokban stb.) ami a mindennapos városi közlekedés road rage-eiben csapódik le. Főhősnőnk agresszíven rádudál elmélázó főhősünkre, aki ezek után kioktatja a hölgyet és fiát arról, hogyan kellene odafigyelnünk egymásra, majd bocsánatot kér, és beérné egy viszont-bocsánatkéréssel is. Főhősnőnk azonban azzal, hogy egójába kapaszkodva ezt nem teszi meg, elszabadítja a poklot, és a film cselekményét.
Téboly – előzetes
A Russel Crowe által játszott nagydarab pickupos ugyanis innentől kezdve céljának tekinti, hogy porig rombolja az öntudatos anyuka egóját, elkezdi megölni az ismerőseit, felgyújtja a rokonait és mindezt – minden mindegy alapon, ahogy többször is hangsúlyozza – kamerák és okostelefonok kereszttüzében teszi. A film vége borítékolható happy end a főhősnő javára, hiszen B filmben vagyunk, ugyanakkor még ha pusztító tetteivel nem is illik/tudunk azonosulni, a Téboly voltaképpeni tragikus hőse mégis az ámokfutó, nagydarab, nyugtatókat zabáló egyszerű munkás, akit „bezabált a rendszer, megrágott, aztán kiköpött”.
A Téboly Russel Crowe jutalomjátéka, aki az elhízott, drabális munkás szerepében erkölcsileg logikusan, megoldásaiban viszont abszolút elítélendően tanítja móresre az önnön egója körül pörgő főhősnőt, és ha nem épp a nagyvárosi mindennapoktól és a kapitalista darálótól megkattant egyszerű ember szerepéről lenne szó, ez az alakítás bármelyik shakespeari kaliberű gonosztevőhöz is méltó lenne. A film morális tanulsága persze olyan egyszerű mint a faék, B filmhez méltó, és bár a Téboly remekül adagolja a suspense-t, de távolról sem ér fel a nagy előd Összeomlással. Derrick Borte filmje azonban a maga kategóriájában kifejezetten látványos, pörgős, és néhol kifejezetten elgondolkodtató darab.
1999. április 20-án, hat hónapos gondos tervezés után két amerikai kölyök elindult iskolába. Decens katonai gyakorló, élesített kézigránát, shotgun és kézifegyverek a hátizsákban. Minden, ami egy alapos vérfürdőhöz kell, nekik pedig kellett valamiért, nagyon. A tervbe azonban hiba csúszott: a házi készítésű csőbombák nem robbantak, így a tervezett kétszáz ember helyett csak 13 exitált. A kamasz terminátorok öngyilkosok lettek, egy masszív tömegmészárlás kétes hírnevével és a vélhető diabolikus extázissal a hátuk mögött. Magyarázat nincs, vagy ha mégis, akkor arra úgysem a felnőtt Amerika fog rájönni.
2020 eleje óta forog a Hosszú Katinkáról szóló dokumentumfilm, a forgatás a tokiói olimpia után ér majd véget – adta hírül a film stábja. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az alkotók elkészítették a film első előzetesét, amely először enged bepillantást a készülő filmbe.
Az Amerikába emigrált Kertész Mihályról egy igen sajátos portréfilmet készített egyik ma élő kollégája, Topolánszky Tamás Yvan, aki első egész estés filmjében találékony és leleményes módon teremti meg a negyvenes évek Hollywoodjának hangulatát, és kiváló szereposztással is érzékelteti azt a többnyelvű közeget, amelyben a Casablanca forgatása zajlott.
Ha az ember az Arizonai álmodozók (Arizona dream) című filmre gondol, feltehetően egy szürreális, nyomasztó, ugyanakkor furcsamód szórakoztató emléket őriz róla. Talán már el is kezdte dúdolni híres főcímdalát, az In The Death Cart, melynek szerzője Goran Bregovic, aki az Arizonai álmodozók mellett többek között olyan Kusturica-alkotásokban működött közre, mint a Macska-jaj (Bubamarája) vagy az Underground. Korábbi filmjeivel ellentétben a szerb rendező a tőle ,megszokotthoz képest a valóság talajától jóval elrugaszkodottabb témát jelenít meg – az Arizonai álmodozók költői mese, nyakon öntve egy kis tragikomédiával.
Csaba (Eperjes Károly) börtönbe kerül, mert egy nő fölötti vita hevében megszurkál egy lányokat futtató kisvállalkozót (stricit). Büntetése letöltése után meglepve konstatálja, hogy felesége, Éva (Erdős Mariann) új férfit hozott a házhoz. Az új barát, Miklós (Andorai Péter) fenyegetéssel, majd rábeszéléssel próbálja eltávolítani Csabát a nő közeléből, de végül bele kell nyugodnia, hogy ezentúl hármasban élnek egy fedél alatt.
Roman Polanski új mozifilmjében, amit szeptember közepétől játszanak a magyar mozik, ismét egy vitatott történelmi témához nyúlt. Franciaországban az 1800-as évek végén nagy port kavart az az elhíresült antiszemita ügy, amelyben a zsidó származású katonatisztet, Alfred Dreyfust jogtalanul ítélték el. Az ügyet, amit máig a történelem egyik leghíresebb koncepciós pereként emlegetnek, már 1899-ben vászonra vitte George Méliès, és azóta is jelennek meg újabb alkotások a témában.
Gyula (Ötvös András), az elkötelezett fociultra és felesége, Mariann (Stefanovics Angéla) gyereket szeretnének. Miután kiderül, hogy a férfi meddő, és az örökbefogadás lehetősége is elszáll, Mariann utolsó esélyként megállapodik egy roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), hogy a hamarosan születendő gyermekét magukhoz veszik. A terv mindannyiuk életét fenekestül felforgatja. Gyulának ettől fogva folyamatosan trükköznie kell, hogy ne bukjon le focirajongó barátai (a Kinizsi Black Army ultrái) előtt, a magánélete pedig szintén kaotikussá válik, humoros helyzetek és erkölcsi dilemmák sora elé állítva a film főhősét.
Égbenyúló házak, folyamatosan épülő Bábel tornya, elnyomás a társadalom minden szintjén, autoriter multikorporáció a háttérben, elidegenedett hétköznapok - ismerős lehet sok helyről. Egyrészt elég kinézni az utcára, de javasoljuk inkább Fritz Langtól az 1927-es Metropolist, minél hosszabb verzióban, majd utána rögtön az újrakevert változatot 2002-ből, Rintaro és Otomo Kacuhiro, na meg az a rajzolt szőke kislány, aki majdnem megváltja a bűnös nagyvárost.
A teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felelős Nemzeti Filmintézet (NFI) egyik célja, hogy a mozifilmek mellett tartalmas, kulturális értéket teremtő és a nézőknek különleges élményt nyújtó televíziós alkotások is készüljenek. Korábban a dokumentum-, az ismeretterjesztő, az animációs, a tévé-, a kisjátékfilm, a történelmi dokumentumfilm pályázatokra és a hazai filmtámogatási rendszer újdonságaként először meghirdetett tévésorozat-pályázatra összesen több mint ezer filmtervvel jelentkeztek az alkotók.