A különös édes hármas nehezen viseli a közös életet: Csaba könnyűvérű nőket hoz fel, Miklós és Éva pedig különböző apró trükkökkel (fűtés ki, melegvíz elzár) próbálják megkeseríteni az ifjú börtönviselt életét. Az érzelmi szerepek is egyre jobban összegabalyodnak: Éva ismét közel kerül Csabához, aki egyre agresszívebben viselkedik Miklóssal. A furcsa együttlét a címben megfogalmazott jogi kategóriában kulminál: Csaba ismét börtönbe kerül, mert könnyű testi sértéssel zárja le a nőért való harcot.
Szomjas György a Könnyű testi sértésben (1983) egy olyan réteget mutat be különös természetességgel és humorral, amely addig ritkán került a magyar filmesek érdeklődési körébe: a lecsúszott lumpenek világába kalauzol, a szocialista emberideáltól távol álló külvárosi vagányok közé. Szomjas ezt a közeget finom humorral és némi szarkazmussal ábrázolja, virtuózan egyensúlyozva a szociológiai hűség és az idézőjeles önreflektivitás határán. Az elbeszélés dokumentumszerűségét az amatőrszereplők természetes bája is kiemeli: Szomjas a profi színészek mellett (Eperjes Károly, Andorai Péter) sok amatőrt is szerepeltet (Erdős Mariann mint az ingadozó feleség, Schuster Lóránt zenész mint kocsmai cimbora, és Bikácsy Gergely filmkritikus mint leskelődő szomszéd). Az ilyenkor szokásos sutaság viszont ezúttal elmarad – a Könnyű testi sértés a remek színészvezetés filmje (is). A szocialista hétköznapok abszurd banalitása Grunwalsky Ferenc roncsolt kompozícióiban jelenik meg. Az operatőr a megformált tökélyfényképezés helyett a témához és a helyszínekhez jobban illő, szétesett képi világot teremt – az elsőre amatőr hatásúnak tűnő képek azonban ravasz profizmussal rendeződnek struktúrába. A roncsolt, lelakott képi világ egy roncsolt, lelakott világ tükörképe.
Könnyű testi sértés (részlet)
Azonban a Könnyű testi sértés nem megy át önsajnáló káeurópai onániába – a humor és az irónia görbe tükre megóvja ettől. A film cselekményét időről időre „beszélő fejek” szakítják meg: vagy a már látott szereplők, vagy pedig ismeretlen arcok (például a feleség középiskolai barátnője) értelmezik a nézőnek (és a figyelő hatalomnak) a kialakult szituációkat. A groteszk, önreflektív monológok egyszerre parodizálják a pszichológa embermagyarázó elhivatottságát éppúgy, mint a szocialista hétköznapok „mindenki jelent mindenkiről” elvét. A Könnyű testi sértés egyszerre korkép és korértelmezés, keserűen humoros fikció a nyolcvanas évek áporodott világáról.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.