Kubiszyn Viktor: Óriásmajom-tangó

2021. március 03., 10:03

King Kong nevét mindenki ismeri, az is, aki életében csak nagyon kevés filmet látott. Az óriásmajom alakja a közös kulturális tapasztalat egyik közkincse a XX. század eleje óta, amikor először megjelent a mozivásznon. Alakja egyszerre idézi meg a rettegést az ismeretlentől, a természeti erőktől, a civilizációs szorongást a természettől – hiába tűnik úgy, hogy mi uraljuk a bolygót és a természetet, ez valójában a felszín, a mélyben ismeretlen erők rejtőzhetnek. Ennek a szorongásnak egyik filmes teremtménye King Kong, akiről az 1933-as első film óta rengeteg regény, képregény, írás, tévésorozat és persze film is készült.

Kong: Koponya-sziget - Forrás: Intercom

King Kong figuráját az 1933-as filmhez a speciális effektusok egyik első mestere, Willis H. O’Brien és a szobrász Marcel Delgado teremtette meg. A film még a nagy gazdasági világválság közepén is telt házas vetítéseken ment, és azóta is a popkultúra egyik mérföldköve, hivatkoznak rá hip-hop dalokban és tudományos disszertációkban egyaránt. Kong az Empire State Building tetején – ez a filmtörténet egyik ikonikus jelenete.


Kong: Koponya-sziget (Kong: Skull Island) – Magyar szinkronos előzetes (16)

 A 2017-es Kong: Koponya-sziget alkotói azonban az eredetre, a kezdet kezdetére voltak kíváncsiak. Kongot saját eredeti élőhelyén látjuk, egy rejtélyes, viharoktól övezett szigeten, ahova szinte lehetetlen eljutni, el van zárva a civilizált világtól, rejtélyes vakfolt a térképeken, mint a Bermuda-háromszög. 1973-ban járunk, épp vége a vietnami háborúnak, és a távoli feltérképezetlen szigetre különös expedíció érkezik. Vegyes csapat: kutatók, természettudósok, üzletemberek és katonák is vannak köztük, de mindannyian a sziget belsejét szeretnék jobban megismerni. Az erdő ősi, háborítatlan paradicsomnak látszik. Ám a látszat csal. A film felvezető húsz percében megismerjük a karaktereket, az elhivatott katonát (Samuel L. Jackson), a tudóst, aki egyedül hisz a sziget különlegességében (John Goodman) a kiégett exkatonát, akit egy kuplerájból szedtek össze, de mégis ő a legjobb dzsungelkalauz (Tom Hiddleston), és a King Kong-filmek elmaradhatatlan női szereplőjét, aki itt egy háborús fotós (Brie Larson).

Az első húsz perc után elszabadul a vizuális pokol, és a film maradék részében lenyűgöző látványvilágú jeleneteket láthatunk, jórészt Kong főszereplésével. A lenyűgöző méretű és lenyűgözött részletességgel megalkotott óriásmajom egyszerre szörny (a betolakodó idegenek szerint), aki pusztít és rombol, és egyszerre védelmező istenség (a sziget hallgatag őslakói szerint). Az igazság a kettő közt van: Kong a helyi ökoszisztéma elidegeníthetetlen része, ahol nem ő az egyetlen szörny. A Koponya-szigeten rengeteg ijesztő, hatalmas lény él, akiket remekül alkottak meg a vásznon. Az általunk is ismert hétköznapi állatok hatalmas és horrorisztikusra torzított változatai jelennek meg. Ezen állatok között pedig a film végére valóban Kong lesz szinte a legszimpatikusabb szereplő, főként hogy emberi érzelmek is megjelennek rajta. Bár az óriásmajom figurája látványban és akcióban félelmetesen kidolgozott, élethű és rémisztő, a motivációi és háttere távolról sem olyan részletgazdag és költői mint egyes régebbi verziókban. Épp csak felvillan az érzelmesség, de célja szerint a film nem is óriásmajom-dráma akart lenni, hanem egy hatalmas, látványos, pusztító mozi, némi ökotudatos felhanggal, és ezt a célt be is teljesítette.