A magyar közönség többek között láthatja a filmtörténet talán legambiciózusabb művészeti projektjének első darabját, az Ezüst Medve-díjas DAU. Natasa című orosz alkotást, a Gunda című filmet, melynek producere az Oscar-díjas Joaquin Phoenix, vagy az idei cannes-i válogatás egyik legnagyobb visszhangot kiváltó filmjét, a Sweatet, mely letaglózó betekintés egy influenszer életébe.
A négy Oscar-díjra jelölt A messzi dél vadjai rendezője, Benh Zeitlin az előző film spirituális folytatásaként újabb, képzelet és valóság határán egyensúlyozó történetet tár elénk. A Sundance-ről érkező Wendyben a Pán Péter történetét értelmezte át, egyértelműen a felnőtt közönség számára adaptálva azt. A 77. Velencei Filmfesztiválon debütált Shannon Murphy bemutatkozó rendezése, az Amíg tart a nyár, mely egyszerre erőteljes, drámai és megdöbbentően humoros megközelítése egy letaglózó témának: amikor egy tinédzser lány számára az első szerelem egyben az utolsó is.
A Berlini Filmfesztiválról négy film is érkezik: Burhan Qurbani rendező feszes tempójú, mai társadalmi kérdéseket feszegető mozijában teljes egészében aktualizálta és újraértelmezte Alfred Döblin 1929-ben megjelent regénye, a Berlin, Alexanderplatz történetét.
A DAU. a filmtörténet talán legambiciózusabb művészeti projektje. Ilja Hrzsanovszkij rendező az ukrajnai Harkovban egy szinte városnyi díszletben teremtette újra egy 60-as évekbeli szovjet kutatóintézet és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra mindennapjait. Több mint 400 szereplő, két éven át, a nap 24 órájában élte meghatározott karaktere életét. Az előre kitalált történeteket a szereplők viszonyai alakították. A 700 órányi filmanyagból az első bemutatásra kerülő játékfilm a DAU. Natasa, mely a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert.
Agnieszka Holland a Berlinalén debütált Sarlatán című filmjében egy végletesen ellentmondásos figura, a milliókat gyógynövényekkel kezelő Jan Mikolášek életét tárja elénk, aki több-kevesebb sikerrel működött a náci megszállás, majd kommunista uralom alá hajtott Csehszlovákiában.
Agnieszka Holland: Sarlatán – előzetes
A Gunda pedig egyszerre intim portré egy állatcsaládról, és megdöbbentő erejű dokumentumfilm, amely különleges vizuális megközelítéssel tesz fel kérdéseket. Gunda egyike a világon élő egymilliárd sertésnek. Ő is pusztán azért született, hogy beteljesítse az emberi civilizáció által neki szán sorsot: utódokat szül, majd élelemként szolgál. A film producere az állatok jogai iránt elkötelezett Oscar-díjas Joaquin Phoenix.
Az idén minden tekintetben rendhagyó Cannes-ból két film érkezik. A beszéd az év francia vígjáték-meglepetése. Intelligens humora, váratlan fordulatai és vizuális megoldásai biztosan sokáig velünk maradnak. A film főhősét, a 35 éves Adrient sógora felkéri, hogy beszéljen a közelgő esküvőjükön. De Adrien nincs olyan állapotban, hogy esküvői beszédet tartson, hisz barátnője nemrég szakított vele, őt pedig csak az érdekli, hogy visszaszerezze.
Cannes válogatásának egyik legnagyobb visszhangot kiváltó filmje, a Sweat pedig letaglózó, rendkívül őszinte és aktuális betekintés egy influenszer életébe. Sylwia mindent a maximumon pörget, teljes életét az edzőteremben és az online térben éli. A látszólagos tökéletesség felszíne alatt azonban meg nem értettség, elzárkózás, magány és szeretetéhség rejtőzik, amit egy idő után már nem tud elrejteni a külvilág elől.
A film kezdő képsoraiban egy meglehetősen nyúzottnak tűnő úriember (Russel Crowe) hajnalban, az esőben egy ház előtt áll egy hatalmas pickuppal, bedob pár ópiátos fájdalomcsillapítót, majd betör a házba, felgyújtja, az ott lévőket pedig brutálisan kivégzi. Vidáman indul a történet, és ezen az alaphangon haladunk végig, a legnemesebb B filmes hagyományok mentén, vagyis sokszor logikátlan csavarokkal, indokolatlan húzásokkal, de fáradhatatlan lendülettel a végkifejlet felé.
1999. április 20-án, hat hónapos gondos tervezés után két amerikai kölyök elindult iskolába. Decens katonai gyakorló, élesített kézigránát, shotgun és kézifegyverek a hátizsákban. Minden, ami egy alapos vérfürdőhöz kell, nekik pedig kellett valamiért, nagyon. A tervbe azonban hiba csúszott: a házi készítésű csőbombák nem robbantak, így a tervezett kétszáz ember helyett csak 13 exitált. A kamasz terminátorok öngyilkosok lettek, egy masszív tömegmészárlás kétes hírnevével és a vélhető diabolikus extázissal a hátuk mögött. Magyarázat nincs, vagy ha mégis, akkor arra úgysem a felnőtt Amerika fog rájönni.
2020 eleje óta forog a Hosszú Katinkáról szóló dokumentumfilm, a forgatás a tokiói olimpia után ér majd véget – adta hírül a film stábja. A nagy érdeklődésre való tekintettel, az alkotók elkészítették a film első előzetesét, amely először enged bepillantást a készülő filmbe.
Az Amerikába emigrált Kertész Mihályról egy igen sajátos portréfilmet készített egyik ma élő kollégája, Topolánszky Tamás Yvan, aki első egész estés filmjében találékony és leleményes módon teremti meg a negyvenes évek Hollywoodjának hangulatát, és kiváló szereposztással is érzékelteti azt a többnyelvű közeget, amelyben a Casablanca forgatása zajlott.
Ha az ember az Arizonai álmodozók (Arizona dream) című filmre gondol, feltehetően egy szürreális, nyomasztó, ugyanakkor furcsamód szórakoztató emléket őriz róla. Talán már el is kezdte dúdolni híres főcímdalát, az In The Death Cart, melynek szerzője Goran Bregovic, aki az Arizonai álmodozók mellett többek között olyan Kusturica-alkotásokban működött közre, mint a Macska-jaj (Bubamarája) vagy az Underground. Korábbi filmjeivel ellentétben a szerb rendező a tőle ,megszokotthoz képest a valóság talajától jóval elrugaszkodottabb témát jelenít meg – az Arizonai álmodozók költői mese, nyakon öntve egy kis tragikomédiával.
Csaba (Eperjes Károly) börtönbe kerül, mert egy nő fölötti vita hevében megszurkál egy lányokat futtató kisvállalkozót (stricit). Büntetése letöltése után meglepve konstatálja, hogy felesége, Éva (Erdős Mariann) új férfit hozott a házhoz. Az új barát, Miklós (Andorai Péter) fenyegetéssel, majd rábeszéléssel próbálja eltávolítani Csabát a nő közeléből, de végül bele kell nyugodnia, hogy ezentúl hármasban élnek egy fedél alatt.
Roman Polanski új mozifilmjében, amit szeptember közepétől játszanak a magyar mozik, ismét egy vitatott történelmi témához nyúlt. Franciaországban az 1800-as évek végén nagy port kavart az az elhíresült antiszemita ügy, amelyben a zsidó származású katonatisztet, Alfred Dreyfust jogtalanul ítélték el. Az ügyet, amit máig a történelem egyik leghíresebb koncepciós pereként emlegetnek, már 1899-ben vászonra vitte George Méliès, és azóta is jelennek meg újabb alkotások a témában.
Gyula (Ötvös András), az elkötelezett fociultra és felesége, Mariann (Stefanovics Angéla) gyereket szeretnének. Miután kiderül, hogy a férfi meddő, és az örökbefogadás lehetősége is elszáll, Mariann utolsó esélyként megállapodik egy roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), hogy a hamarosan születendő gyermekét magukhoz veszik. A terv mindannyiuk életét fenekestül felforgatja. Gyulának ettől fogva folyamatosan trükköznie kell, hogy ne bukjon le focirajongó barátai (a Kinizsi Black Army ultrái) előtt, a magánélete pedig szintén kaotikussá válik, humoros helyzetek és erkölcsi dilemmák sora elé állítva a film főhősét.
Égbenyúló házak, folyamatosan épülő Bábel tornya, elnyomás a társadalom minden szintjén, autoriter multikorporáció a háttérben, elidegenedett hétköznapok - ismerős lehet sok helyről. Egyrészt elég kinézni az utcára, de javasoljuk inkább Fritz Langtól az 1927-es Metropolist, minél hosszabb verzióban, majd utána rögtön az újrakevert változatot 2002-ből, Rintaro és Otomo Kacuhiro, na meg az a rajzolt szőke kislány, aki majdnem megváltja a bűnös nagyvárost.