„Kis játékszer voltam, de olyan játék, ami mert lázadni." (A vad bolygó, 1973)
A hatvanas évek végén, a háborúellenes hippimozgalom, és Nixon sikertelen drogháborúja alatt új hullám indult nyugaton. A pszichedelikus szerekre épülő kultúra a művészet valamennyi ágát, így a zenét, az irodalmat és a filmipart is átitatta, nem volt ez másképp a rajzfilmeknél sem. Egyfajta lázadás volt az egy kaptafára készülő Disney- és Warner-filmek gyakori üressége ellen, ilyen kísérletező alkotás lett például a Sárga tengeralattjáró (1968), a Gyűrűk ura (1978), vagy a Heavy Metal (1981). Ezen lázadók közé tartozott René Laloux is, amikor első rendezéseként adaptálja Stefan Wul Oms en Série (1957) című sci-fi kisregényét, a pszichedelikus animációs filmek szellemében. Később Laloux lesz az, aki magyar stábbal kiegészülve elkészíti a máig legendás Az idő urait (1982), a nyugati stílus ezzel a keletiblokkba is exportálódik.
A vad bolygó sztorija a jövőben játszódik: a spirituálisan és intellektuálisan felsőbbrendű Draagok, hi-tech bolygójukon embereket tartanak háziállatként. Az egyik ilyen háziember, Terr kiszabadul, és vadon élő embertársaihoz csatlakozva próbálja előrébb vinni az emberi fajt, amiben a Draagoktól lopott oktatási eszköz lesz segítségére. A történet rövid, könnyen követhető, de sok mindenről szól: állatok jogairól, rasszizmusról, evolúcióról, civilizációról, a békéért kiáltó korszellemnek megfelelően pozitív üzenettel. Az egyórás játékidő ellenére a tempó meditatív, ami jól is áll neki, viszont az események sokszor összecsapottak, a karakterek súlytalanok, nincs idő kellően elmélyíteni a cselekményt.
A vad bolygó legnagyobb erőssége a (rém)álomszerű látványvilág. A papírból kivágott karakterek, a pasztellszínvilág, a rengeteg apró részlet. Egy egész évnyi hollywoodi blockbuster termés összessége sem veheti fel a versenyt a számtalan kreatív lénnyel, eszközzel és látképpel, amit ez a film felvonultat. Az alkotóknak sikerült jól ráérezniük, hogyan kell olyan világot építeni, amelyben minden elem megfeleltethető saját valóságunknak, de mégis van bennük annyi eredetiség, hogy nem tűnik unalmasan ismerősnek. A vizuális megoldások hol bizarr módon humorosak, hol félelmetesen groteszkek, mintha egy szürrealista festmény kelt volna életre. Néha ront az élményen az animációk helyenkénti befejezetlensége, állóképszerűsége, ennek nyilván anyagi, időhiánybeli oka van, de így is döbbenetesen egyedi az összkép.
Audiovizuális oldalról is csak dicsérő szavakkal lehet nyilatkozni. Alain Goraguer túlvilági jazz-funk, sci-fi dallamai lebegtetők, tökéletesen illeszkednek az atmoszférába. A soundtrack erősségét jól tükrözi, hogy a 2010-es években számos előadó használta fel A vad bolygó ikonikus zenei motívumait, pszichedelikus trap alapok formájában. Csak a hip-hop vonalon maradva például a Flatbush Zombies, Mac Miller, Rick Ross, Denzel Curry, Tech9nine, a Hősök, The Underachievers és Merkules is feldolgozta az eredeti zenét. A vad bolygó igazi weird-fiction kultklasszikus, mai napig releváns üzenete és friss megoldásai miatt mindig különleges volt, az is marad.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.