Sikeres emberkísérlet – Men Behind the Sun (1988)
Mikor a szövetséges erők megszállták a haláltábort, a bűnösök teljes felmentést kaptak a kutatási eredményekért cserébe, részben emiatt merült feledésbe az eset. A témához sosem készült méltó filmfeldolgozás, csak az underground horrorkörökben tűnt fel néhány próbálkozás, köztük a Hongkongban készült Men Behind the Sun a legismertebb.
Tun Fei Mou exploitation klasszikusa érdekes hatástanulmány: a rendező célja egy hiteles történelmi dráma megalkotása volt, és bár az alapszituáció elkerülhetetlen erőszakot szül, a fókusz kizárólagosan az explicit brutalitásra került.
A főszereplők fiatal gyerekek, feladatuk a kísérletekben való segédkezés és a rendfenntartás. Bár a gyermeki lelkület és a háborús valóság szembeállítása izgalmas koncepció, a film semmi időt nem szán karakteralkotásra vagy az érzelmi reakciók kidolgozására. Hideg, nyomasztó atmoszférájú alkotás, hiányzik belőle a zsánerre jellemző bűnös élvezet. Az alacsony költségvetés ellenére a környezet autentikus, a cselekmény helyenként a történelmi háttért is igyekszik elmélyíteni, ezek a legérdekesebb részek.
Fei Mou mindent elkövetett a realisztikus erőszakábrázolásért: a boncolásjelenetben igazi gyerekhullát vágnak fel, az ikonikussá vált kézfagyasztós képsornál levágott emberi végtagot használtak (itt a rendező unokahúga szerepel, ő volt az egyetlen, aki vállalta a borzasztó forgatási körülményeket). Emiatt a speciális effektusok többsége (vagy inkább azok hiánya) ma is hatásos.
Nem lehet szó nélkül hagyni a hírhedt macskajelenet sem: a patkányok közé hajított macska a film legvitatottabb képsora. A rendező elmondása alapján az állatot mézes-művéres folyadékkal kenték be, a rágcsálók ezt nyalták le róla, később megfürdették, és halat adtak neki. A stáb szerint viszont itt sem használtak effekteket, amit látunk, az valódi. Valójában sosem fog kiderülni, mi történt a cicával. A nagy-britanniai verzióból a kérdéses képsort kivágták, de a többi szörnyűség vágatlan maradt, így ez a kiadás tekinthető a definitív verziónak.
A lefűrészelt sziámitestvér – Men Behind the Sun 2 – Laboratory of the Devil (1992)
Az első rész váratlan sikert hozott, majd három folytatás készült hozzá. Ezek közül csak a negyediket (The Nanking Massacre, 1995) jegyezte az eredeti alkotó, a második és harmadik epizód feledésbe merült. Godfrey Hóról, a Zs filmek egyik királyának munkásságáról mindent elmond, hogy tíz év alatt több mint százhúsz nindzsafilmet rendezett. A Men Behind the Sun népszerűségén felbuzdulva saját bootleg folytatást álmodott meg.
Ez a rész hamisíthatatlan trash élmény, mely az alaptémát megbocsáthatatlan tiszteletlenséggel kezeli, de garantált szórakozást jelent azoknak, akik tudják, mire vállalkoznak. A klasszikus folytatásreceptet követi: az első részben volt gyerekboncolás? Itt egy tízperces, perverz módon filmezett boncolást láthatunk, melyet halott magzatok képével montázsoltak össze. Nem voltak nindzsák, kung-fu harcok, comic relief karakterek? Itt ezekből is jut, amikor már végképp nem tudjuk, mire számítsunk.
A történetvezetés egyenetlen, a dialógusok plasztikusak, a színészi játék hiteltelen, a zenét helyenként gátlástalanul ellopták az első Rémálom az Elm utcában filmből. A legízléstelenebb helyeken disszonáns slapstick humorral oldják a hangulatot, ez úgy válik viccessé, hogy valójában egyáltalán nem az. A második rész nemcsak az elődöt, de a szörnyű történelmi előzményt is szembe köpi. Gyakorlatilag senki sem látta, ez jól is van így. Viszont akit érdekel egy elfeledett filmtörténeti zsákutca, amely még a legedzettebb exploitation rajongóknak is tud újat mutatni, feltétlenül érdemes megnézni.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.