Az animátor Raymond Briggs 1982-ben egyedi megközelítést választott: képregényt készített egy idős házaspárról, akik próbálnak életben maradni egy fiktív atomcsapás után. A mesterien megírt és illusztrált vizuális regény nagy sikerré vált, a BBC rádiójátékadaptációt készített belőle, később színpadra vitték, és évtizedeken át játszották töretlen népszerűséggel. 1986-ban a képregényből animációs film készült. Jimmy Murakamihez, az elismert rajzfilmes szakemberhez két Oscar-díjas színész, Peggy Ashcroft és John Mills csatlakozott, akik tökéletes hitelességgel keltették életre a főszereplő házaspárt, a film betétdalát pedig David Bowie szerezte. Alapműhöz hű feldolgozásról beszélünk: a képregény szövegdobozai szinte szóról szóra elevenednek meg, a karakterek szerethető animációi pontosan követik az eredeti rajzokat. A rendező viszont experimentálisan keveri a rajzfigurákat a stop-motion megoldásokkal és pszichedelikus kollázsművészettel. Ez többségében remekül működik, bár helyenként az élőszereplős képsorok kissé kilógnak a vizuális összképből.
Amikor fúj a szél – eredeti előzetes (1986)
A képregényíró a saját szüleiről mintázta a két főszereplőt, valójában Jim és Hilda mindenki nagyszülője. Gyermekded naivitásuk, irreális pozitivitásuk, zsörtölődéssel teli szeretetük egyszerre szívmelengető, groteszkmód vicces és megérintő. A nukleáris csapás alatt egyetlen segítségük a brit kormány által írt protokoll-füzet (ami valós dokumentumok alapján íródott), olyan életszerűtlen tanácsokat fogalmaz meg, melyek jól rávilágítanak a hatóságok tehetetlenségére, a becsapódást követő, elkerülhetetlen halálra, ugyanakkor a házaspár felhőtlen hite az észszerűtlen utasításokban időtálló társadalmi kérdéseket boncolgat.
A nem egészen másfél órás játékidő ellenére a film lassú folyású, a cselekmény minimális, egyedül Jim és Hilda frappáns, hol lesújtó, hol felemelő, végtelenül emberi párbeszédjei képzik a narratívát. A helyenkénti üresjáratok ellenére a váltakozó atmoszféra, az egyedi vizuális megoldások végig fenntartják a figyelmet, a keserédes befejezés ügyesen keveri a kilátástalanságot a soha meg nem szűnő reménnyel. Az Amikor fúj a szél tökéletesen működik képregényként, hangjátékként, színdarabként, élőszereplős és animációs filmként is. Ereje minden műfajon átáramlik, ez igazolja nagyságát és örök jelentőségét.
Budapesten és Kolozsváron is bemutatták A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmet, amely báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét dolgozza fel. A mű a huszadik század vészterhes első felének Erdélyét mutatja be, melyben tehetős emberek lényeges dolgokat tettek a köz javára. Szilvássy Carola mondta az ikonikussá vált, lényegre törő szavakat: „Kell, hogy legyen Erdélyben egy otthona a magyar szónak”.
A kétezres évek elejétől Tolkien munkássága A Gyűrűk Ura filmeknek köszönhetően a virágkorát éli. A sikeres filmtrilógiát követően a rendező, Peter Jackson úgy gondolta, eljött az ideje elkészíteni Középfölde mitológiájának másik adaptációját is. Így A hobbit című (mese)regényből újabb filmtrilógia készült, amely egyébként előzménye is A Gyűrűk Ura történeteknek. Bár ez utóbbi filmek már kritikai szempontból nem kaptak akkora figyelmet, mint elődei, ekkorra már a hollywoodi gépezet beindult. 2017-ben az Amazon felvásárolta a megfilmesítési jogokat.
Köztudott tény, hogy a felvidéki magyarok gyerekkortól tanulják a szlovák nyelvet. Az azonban érdekesség, hogy a közös múlt miatt a cseh nyelv is hellyel-közzel része az életünknek. Ha máshogy nem is, a tévéből. Például követhetjük azokat a filmeket, amelyeket minden karácsonykor műsorra tűznek a szlovák adókon. A cseh mesefilmeknek komoly hagyományuk van, de immár nemzeti hősükről készített történelmi dráma is akad északnyugati szomszédaink repertoárjában.
2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.
Fel fogok tenni néhány kérdést. Nincs jó vagy rossz válasz. Hogyan képzeled el a jövőt? Milyen lesz a természet? Hogyan fog megváltozni a városod? Milyenek lesznek a családok? Mi az, amire emlékezni fogsz, és mi az, amire nem? Kérdezi egy hang a sötét kép alatt, majd megjelenik Joaquin Phoenix, kezében egy mikrofonnal.
A Guerilla 1849-ben játszódik, nem sokkal a világosi fegyverletétel után, amikor még sokan nem tudják, vagy épp nem hiszik el, hogy a szabadságharcnak vége. A film főhőse, Barnabás (Váradi Gergely) egy erdőben bujkáló csapatot keres, Csont János (Orbán Levente) századát, ahol öccse szolgál – a célja, hogy hazavigye öccsét a szüleihez.
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején” – ezzel a mondattal indul a máig leghíresebb cyberpunk mű, a Neurománc – egyenesen egy démonikus évből, 1984-ből. A több mint két dekáddal ezelőtti, műfajteremtő könyvben született meg a high-tech futurizmus aljas utcákra optimalizált változata, amiben a klasszikus noir regények költőisége a punk nihilizmusával egyesült.
Peter Greenaway brit rendező pályafutását festészettel kezdte, azonban Ingmar Bergman filmjei akkora hatást tettek rá, hogy ő is váltott a filmművészetre. Munkái nyíltan és rejtve is magukban hordoznak képzőművészeti jegyeket, ami leginkább alkotásai vizuális kifinomultságában és utalásaiban érhető tetten. Második és egyben legismertebb nagyjátékfilmje A rajzoló szerződése, amit 1982-ben mutattak be, és azóta a filmművészet egyik alapvető darabjává nőtte ki magát.
A filmelbeszélés egészét meghatározó kábítószeresfilmek több csoportra oszthatóak, aszerint, hogy a szer mint dramaturgiai, filmszervező narratív elem milyen módon jelenik meg bennük. Csoportosításomban három fő lényegi karakterisztikumot különböztetek meg, ezek a következők: az életforma, az anyag, és a karrier.
Amikor 1895. december végén, a párizsi Grand Café pincehelyiségében a Lumiére fivérek levetítik az első nagyközönségnek szánt mozgóképeket, egy új, szabad alkotásforma születik meg. Eleinte úgy tűnhet, csupán egy üzleti alapú cirkuszmutatványról van szó, nem egy véleményközlő és véleményformáló művészeti ágról. A tartalmi korlátokat kizárólag a készítők határozzák meg, a befogadói reakció közvetlen és azonnali. Nincs szükség külső szabályozó szervre, mely megszabná, mit láthat a néző és mit nem, így a határfeszegetés azonnal megkezdődik.