Lakatos Fleisz Katalin: Homok a gépezetben

2020. augusztus 09., 09:30

Emilie, a 2017-ben bemutatott A munkaügyes (Corporate) című francia film főszereplője humánerőforrás-menedzserként dolgozik egy hatalmas mezőgazdasági vállalatnál. Fiatal, ambiciózus, energikus, mindent elvállal, mert ezt a mintát kínálja fel a céges világ. Ilyennek kell lenned, ha jó akarsz lenni. És ha komolyan veszed, beállsz a versenybe, akkor már jónak lenni nem elég. A legjobbnak kell lenned.

A munkaügyes – Forrás: IMDb

Emilie tehát a legjobb. A főnök a filmben többször is mondja ezt. A munka világában a hajtás, sokszor kihasználás – finomabban: az ambicionálás – legjobb eszköze a dicséret: „Ezt csak te tudod megcsinálni, te vagy ebben a legjobb.” Mint amikor az ágyba csalogató Casanova mondja behízelgő hangon: „Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha…” Külön tanulmányt érdemelne a főnök-beosztott közötti vállalati szókincs. Pontosan adagolt, hatékony mondatok, utasítások. A „Hogy érzed magad?” varázserejű mondatai után a személy már könnyen hajlítható. A párbeszédben nincsenek üresjáratok. A keménység, megrovás is célszerű, elfogadható, elvégre a főnök a vállalat érdekeit tartja szem előtt.

Egy napon a cég pontosan illeszkedő fogaskerekei közé homokszem kerül, az egyik elküldött alkalmazott öngyilkos lesz, méghozzá az irodaház egyik emeletéről veti le magát. Annak rendje és módja szerint vizsgálat indul, mikor is Emilie-nek, közvetlen felettesének vállára kerül a felelősség. A szerencsétlen öngyilkos maga is a kirostálandók egyike volt, akiket a cég saját kialakított módszerrel vesz rá a munkahely elhagyására. Miközben a cég belső ügyeinek szennyese is napvilágra kerül, az igazi konfliktus Emilie saját személyes őrlődése: mit tegyen: álljon ki továbbra is a cég mellett, vagy vállalja saját felelősségét, ezzel a céget is befeketítve? És ami ennek a konfliktusnak a lényege: Emilie most tudja meg, hogy miben is vett részt valójában, miben is volt a legjobb.

 

Profit és verseny mindenekfelett

A cégnek saját etikája van, és ez két szóban foglalható össze: profit és verseny. Ez az etika azért is olyan működőképes, mert a mítoszokat és a vallásokat utánozza. Ha a profit isten, a rítus a verseny, akkor a profit templomai az irodaházak. Érdemes megnézni, hogy a profitisten papjai és a rítust őrző alkalmazottak hogyan vannak felöltözve. Diszkrét ing, szoknya, semmi személyes vagy egyéni. Ha egy vagy közülünk, uniformizálódsz, nem te számítasz, hanem a szent ügy, a profit, miközben azért téged is jól megfizetünk – mondják a papok. Magaslati hűvösség, steril tisztaság lengi be ezeket az irodaház-templomokat.

Ezt a steril tisztaságot szennyezi be az öngyilkosság tette, a kövezetre kiloccsanó vér, a könnyek, az érzelmek. Emilie-nek szembesülnie kell vele, hogy a gördülékenyen megfogalmazott közhelyek a fájdalomban semmit sem érnek. A film rendkívül erősen, atmoszférateremtően rajzolja meg a multicégek világát és Emilie emberi drámáját, belső és külső konfliktusát a steril, érzelemmentes céggel, ahol egy idő után a veszélyt az önálló személyiség jelenti.