2020. november 23., 20:13
Magor a tizenhárom évesek általában gondtalan, néhanapján pedig szorongó mindennapjait éli a mai magyar fővárosban. Édesanyjával lakik egy társasházban, édesapját már évek óta nem látta, és ezért nemcsak a hiány, de előfordul, hogy osztálytársai is bántják. Megszokott elfoglaltságai – mint például a zenehallgatás, videónézés a telefonján, gyorsétterembe járás a barátaival – mellett néhány különleges hobbija is van: lovagolni és íjászatra jár. Nagyon kedveli az osztálytársát, Dul Lucát, aki ugyanott szokott lovagolni, mint a fiú. Életébe egy osztálykirándulás alkalmával csöppenünk bele, amikor Magor eltéved az erdőben, leesik egy szikláról, eszméletét veszti és különös álmot lát: a mondabeli Magor helyében találja magát, aki testvérével, Hunorral együtt a csodaszarvast üldözi.
Acsai Roland Regény a csodaszarvasról című könyve az egyik legősibb és legváltozatosabb hun–magyar mítoszt dolgozza fel fiatalok számára élvezetes, izgalmas és humoros hangon. A regény a Zrínyi Kiadó új, az ifjúsági korosztálynak szánt sorozatának az első kötete. A kezdeményezés célja, hogy olyan új történelmi regények szülessenek, melyeket a fiatalok örömmel és érdeklődéssel olvasnak, amelyek közelebb hozzák a tizenéves korosztályhoz kultúránk kiemelkedő alakjait, hagyományait, szokásait, motívumait. A sorozatban azóta megjelent Urbánszki László Karacs – Egy ősmagyar kiskamasz kalandjai című regénye, valamint előkészületben van Tallián Mariann a II. Rákóczi Ferenc életútját elmesélő Szegények fejedelme és Bányai D. Ilona a Zrínyi Ilona életét feldolgozó Sasok közt a galamb című kötetei.
A cselekmény nagy része a mondai eseményeket eleveníti fel: Magor és Hunor egy szerencsétlen baleset után elmenekülnek fejedelem apjuk táborából, útjukon anyjuk szelleme fenséges szarvas alakjában vezeti őket. Vállukon a bűntudat és az ismeretlentől való félelem terhe, valamint a felelősség, a táltos jóslata, miszerint mindketten egyegy nép ősatyái lesznek. A regény legsokoldalúbb és leghumorosabb aspektusát a jól kitalált mellékszereplők adják. Hunor hűséges társa, az Ordas névre hallgató, egyik lábára sánta farkas és Magor örök kísérője, Ráró, a magasan szárnyaló sólyom mellett további segítőkre akadnak vándorlásukon: Göncöl, a habókos, de mindig segítőkész táltos, magától guruló szekere és parazsat evő paripája, a világfán ücsörgő szélanya, valamint későbbi menyasszonyaik, Őzike és Katica. Ugyanígy sok-sok ellenséggel és akadályozó tényezővel is számolniuk kell: haladásukat ördögfiókák, vasorrú bába, gyerekeket rabló mókár, tüzet okádó sárkány és nevelőapja, a kamaszfiúknak derékig sem érő bákász is lassítja. Az ellenlábasok és a természeti akadályok legyőzése során a testvérpár sikeresen bejárja a felnőtté válás útját. Végül elérik a Meótisz partját, ahol a „…szarvas a következő pillanatban elkezdett átváltozni. A lábából gyökerek lettek, és belefúródtak a földbe. A törzse és a nyaka megnyúlt, és vastagodni kezdett. Ebből lett a fa törzse. Agancsa fakoronává alakult át, és levelek nőttek rajta. A fa nagyon magas lett, és a törzse olyan vastag, hogy több ember kellett volna ahhoz, hogy körbeérje. Mind odavágtattak alá, már alig látták a csúcsát. Megsimogatták a kérgét. Még meleg volt, de lassan kezdett kihűlni, mintha elszivárogna belőle anyjuk lelke. A következő pillanatban az óriási fa recsegve-ropogva a tenger felé kezdett dőlni és vastag, óriáskígyóra hasonlító gyökerei kifordultak a földből. Magorék elugrottak alóla, hogy össze ne nyomja őket, és a fatörzs a vízbe csapódott. Akkor vették észre, hogy egy híd lett belőle, ami a szárazföldet egy szigettel kötötte össze. – Ott az új otthonunk.”
Bár a regény nyelvezete néhol kissé nehézkes, és egy-két túlmagyarázást is találunk, nem szűkölködik a lágy dallamú, lírai mondatokban sem: „…a távolban már lassan, medveként cammogva közeledett a csendes, nagyothalló, madárdal nélküli ősz”, illetve „elnyelte a régi titkok és mondák mohaszőnyeges, holdfénytől ezüstös, csöpögő ágú, ködös erdeje.” A vizuális hangulatteremtésről Bölecz Lilla rajzai gondoskodnak, és az élményt egyedül a fekete-fehér minőség tompítja kissé. A kecses vonalvezetés, a manófülű és mandulaszemű karakterek szépsége, az állatok csillagszeme és a gonosz erők feltüntetésének komikussága érzékeny együttműködést biztosít a szöveg és kép között. A regény mindvégig leköti felnőtt olvasóját is.
Amikor az álom befejeződik, és a 21. században élő Magor végre magához tér az erdőben, arra is fény derül, hogyan talál haza és hogyan gyógyul be számára a hiány. Általában kockázatos vállalkozásnak tartom az olyan könyveket, amelyekben ilyen erőteljesen keveredik a történelmi elbeszélés a mai valósággal, szokásainkkal és nyelvhasználatunkkal, de Acsai Roland regénye abban biztosan remekel, hogy megmutatja a mai egyszülős, nagyszülős, nevelőszülős családok gyermekeinek, hogy semmiben sem kevesebbek másoknál, hogy ők is mindenre képesek, és rávezeti szüleiket is arra, hogy bocsássanak meg önmaguknak – hisz a szeretetnek soha nincs akadálya.
Ahogy a csodaszarvas jóslata szerint a valódi, lélekben születő hovatartozásnak sem: „Az igazi hazátok még messze van. Sok-sok év eltelik majd, mire megtaláljátok azt a helyet, amit hegyek ölelnek körbe vastag karjukkal, és két nagy folyó szel ketté, az egyik szőke lesz, mint az érett kalász, a másik kék, mint az ég. Az lesz az igazi hazátok.”
Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról. Bölecz Lilla rajzaival. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2020
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 21-i számában.)
