Ágoston Szász Katalin: Elgurult álmok és mesék

2020. november 12., 08:07

„Dorkának volt egy babája, akit úgy hívott, hogy Györgyi baba. Együtt laktak anyuval és apuval egy ósdi házban, a legfelső emeleten. Sőt nem is a legfelsőn, hanem még annál is följebb, a padláson. Dorkáék lakását ugyanis az öreg ház padlásából alakították ki, ahol csak ők laktak, senki más. A harmadik emeletről egy eldugott lépcső vitt föl a lakáshoz, amely olyan magasan bújt meg, hogy galambok és cinkék röpültek az ablakok párkányára, és a szobákba mindig besütött a nap. Dorkának is volt saját szobája, ahonnan egy kerek ablak nézett le az utcára és a fák tetejére.” – Ilyen titokzatos és varázslatos álomvilágban játszódnak Harcos Bálint meséi.

Az író 1997-től jelentet meg verseket, prózákat, tanulmányokat, illetve több szépirodalmi lap munkatársaként is tevékenykedett. A Pagony kiadónál 2015 óta jelennek meg gyerekkönyvei, legnépszerűbb sorozata egy cserfes kislány, Szofi mindennapjaiba enged betekintést, Cristina Quiles spanyol illusztrátor rajzaival. Legújabb kötete Dorka és az elgurult gomb címmel és Szimonidesz Hajnalka illusztrációival jelent meg 2019-ben. A könyvben három mesét találunk egy kislányról, egy kisfiúról és egy testvérpárról, ahogy mindannyian az elalvással küzdenek.

Az első történet egy Dorka nevű kislány kalandjait meséli el az éjszakai, alvó városban, ahogy a babája ruhájáról leszakadt gomb keresésére indul, hiszen anélkül sem Györgyi baba, sem maga nem alhat el. A második, mind közül a leginkább érzékeny és kifinomult elbeszélés Mirkó és fülesbaglya barátságáról szól: a kisfiú legnagyobb vágya, hogy megpillanthassa a tollas és puha kisállat szemét, melyet napközben soha nem nyit ki. A harmadik mesében Ábelt és Pannit kísérhetjük el, amint egy éjjel nyaralójuk padlására merészkednek, hogy ott régi és új barátokra találjanak.

Harcos Bálint meséi a gyermekkor leginkább magától értetődő és ezáltal legemlékezetesebb állapotaiba repítenek vissza: „A kert egyszerre volt nekik titokzatos és otthonos. Voltak kisebb völgyei-dombjai, felső része, alsó része, belső kertje, veteményese, gyümölcsöse, de mind összenőve, elvadulva; Ábel és Panni a lábuk alatt a folyondárban néha fölfedezték egy lépcső maradványát vagy egy pince szellőzőjét, ahova bemásztak. Egész nap bunkert építettek, tőrt faragtak, dióval célba dobtak – mindig akadt valami halaszthatatlan dolguk, a patakban piócát gyűjtöttek, barlangot vájtak, és a partján az öreg fűzfát, amely mélyen benyúlt a víz fölé, berendezték hajójuknak.”

Bár a párbeszédek néhol kissé esetlenek, nagyon jól kitalált és felskiccelt karakterekkel találkozhatunk mindhárom mesében. A különleges mellékszereplők a felnőttek számára is izgalmas és élvezhető, karikaturisztikus humort csempésznek a sorok közé. Mukk Irén varrónő és babakészítő például éjfélig csoszog és morog műhelyében minden hálóingben betévedő kislányra, Virgil, a kisegér pedig a dantei hagyományt követve vezeti végig a padláson az álmatlan gyerekeket.

Szimonidesz Hajnalka álomszerű, csodálatos rajzai tökéletesen illeszkednek Harcos Bálint mesevilágába. A főszereplők bájos őszintesége és a mellékszereplők szellemes játékossága az illusztrációkon is visszaköszön. Számtalan lenyűgöző gyerekkönyv illusztrátoraként Szimonidesz Hajnalka most is olyan értelmezési mélységekre tapint vizuálisan, melyek gyermek és felnőtt lelkét egyaránt megérintik.

„És a kisfiú viszi a kis baglyát. […] Először elmennek az iskolába, aztán a könyvtárba, aztán az állatkertbe, és aztán a játszótérre. […] Aztán odajön egy másik fiú… […] És akkor ez a fiú megdobja a kis baglyot, de a kisfiú megvédi, és odaugrik eléje. Mert nem akarja, hogy bántsák. Mert a kis bagoly a legjobb barátja, és akkor is a legjobb barátja marad örökre, ha nem nyitja ki a szemét sosem... – Ebben a pillanatban besötétedett. Már nem lehetett látni semmit. És ekkor: a kis bagoly kinyitotta a szemét. És Mirkó látta. Néztek egymás szemébe. Mirkó nézte, nézte. De már nem ébren volt, hanem aludt.” – Harcos Bálint kedves meséi ráébresztenek arra, hogy mi magunk is, ahogy a szereplők, miközben az elalvásra vágyunk, arról beszélünk és olvasunk, igazából már réges-régen álmodunk.

 

Harcos Bálint: Dorka és az elgurult gomb – Mesék az elalvásról. Szimonidesz Hajnalka rajzaival. Pozsonyi Pagony, Budapest, 2019

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 7-i számában.)