„Léna hatéves iskolás. Mint bármelyik ilyen korú gyermek, imád rajzolni, kirakózni, társasjátékozni, babázni, biciklizni, játszótérre járni… de egyvalamit még ezeknél is jobban szeret: verset mondani. Korábban is a könyvesboltok törzsvásárlói voltunk. Megszámlálhatatlan képeskönyv, mesekönyv töltötte meg a szobája polcát. Egyszer Léna kitalálta, hogy menjünk el és vegyünk verseskönyveket! Akkor kezdődött el igazán a versek szeretete” – írja Léna anyukája a Léna verses doboza elnevezésű Facebook-oldalon. A versvideókat először 2018 őszén kezdték el közzétenni az azonos nevű You-Tube-csatornán, de hamarosan átköltöztették a Facebookra, ami nagyobb mozgásteret biztosított, hogy ne csak Léna szavalatait, de a versek olvasható változatát, műhelytitkokat, kedves jeleneteket és egyéb ötleteket is megoszthassanak a nézőkkel-olvasókkal.
Léna Facebook-oldala már majdnem huszonkétezer kedvelésnél tart (2021 januárjában már több mint 58 ezer követője van – szerk.), egy-egy versvideóját pedig akár félmillióan is megtekintették. A filmecskék elején Léna egy fadobozból veszi elő az aznapi verset, majd néhány szóban azt is elmeséli, hogy miért aktuális az adott szöveg, miért tetszett meg neki vagy hogyan kapcsolódik az életének különböző eseményeihez. Az oldalon egyre több és egyre sokoldalúbb tartalom kezdett megjelenni az elmúlt hónapokban: könyvajánlók, nyereményjátékok, illetve tematikus heteket is tartottak, amikor különböző költővendégek versei szólalnak meg a hét minden napján (például B. Tóth Klára, Gáti István, Hétvári Andrea, Kollár Árpád, Nyulász Péter Sás Károly és lánya, Sás Ildikó), sőt volt, aki saját videóval is üzent Lénának és nézőinek. De a kislány nemcsak gyerekverseket mond, hanem megtörtént már az is, hogy egy kedves barát általa küldött szerelmes verset egy lánynak. Azóta pedig új rovat is indult az oldalon Versek felnőtt- és gyerekszemmel címmel, melyben a verseket Dányi Krisztián színművész és Léna előadásában is meghallgathatjuk, ennek legelső állomása idén január 9-én Radnóti Miklós Éjszaka című verse volt.
2019 szeptemberében Figyelj rám! címmel Lénáék videós versmondó- versenyt hirdettek meg az 5–8 éves, illetve a 9–12 éves korosztály számára. A zsűribizottsági feladatokat Balázs Imre József, Békés Márta, Koltai Judit, Murányi Zita, Nagy Bandó András és Tóth Ágnes író-költők vállalták, a huszonöt választható verset Lackfi János segítségével jelölte ki Léna és anyukája. A verseny hatalmas sikert aratott, több mint háromszáz jelentkező közül válogatták ki arany, ezüst és bronz kategóriában a legjobbakat.
„Léna pár perc alatt megtanult bármit, és azokat olyan ösztönösen, bátran, kellően szemtelenül, mégis szerethetően adta elő, hogy a versek a szájából életre keltek! – írja Léna anyukája. – Itt előjött belőlem a pedagógus. Miért rejtsük el a tehetséges gyerekeket? Miért ne adnánk a szülőknek ötleteket, hogy milyen verseket tanul meg szívesen egy óvodás vagy egy kisiskolás? […] Ha csak néhány gyerek emiatt kedvet kap a verstanuláshoz, nekünk már az sikernek számítana. Lehet nevezni ezt egy kis missziónak is, de az az igazság, hogy mi is nagyon élvezzük, tesszük az egészet remélhetőleg mások épülésére és szórakoztatására!” – Rohanó világunkban a szülőknek nem minden nap van idejük gyerekverses könyvet fellapozni, így Léna Facebook-oldala hatalmas inspiráció és segítség lehet szülőnek és pedagógusnak egyaránt, a gyerekeknek pedig nemcsak hasznos időtöltés és szórakozás, de olyan követendő példa is, amely a 21. századi digitalizált világban sem unalmas.
Szeretettel ajánljuk Léna versvideóit minden kedves olvasónknak fáradt hétköznapra, kirándulós hétvégére, reggeli teához, esti kakaó mellé, a kanapén bekuckózva, hosszú utazáshoz, autóban, vonaton, fogmosáskor, fésülködéshez, lecke előtt, lecke után, iskolában, születésnapon, fogócskázás közben, palacsintasütéshez, narancspucoláskor, strandon, Balaton-parton, barátokkal, egyedül, hóesésben, villámláskor, napsütésben, madárcsicsergés mellett, szomorúság ellen, vidáman, mert mindegyik éppen olyan szívvel-lélekkel teli, mint Tóth Ágnes Lénának írt verse: „Széna bála kinn a réten, / Léna ül a tetejében. […] Kacag Léna, mintha szállna, / gördül alatta a bála, / s ha valaki rátalálna, / kérje fel egy széna-táncra.”
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. január 18-i számában.)
Azon a napon, amikor nem akart elállni az eső, és az ablakokon nem lehetett az utcára kilátni, Gazda betelepedett a bordó fotelbe, és maga elé terítette az újságot. Ezt különösen szeretem, mert olvasás után megkapom a lapokat, és annyi darabra tépem, amennyire csak kedvem tartja. Néha gombóccá gyűr egy-egy oldalt, és odagördíti hozzám, mintha nem tudnám megkülönböztetni a labdától.
A délutáni nap beragyogta a tájat mosolyával, melegével pedig végigsimította Kerekerdőszéle összes növényét és állatkáját. Zsombor, a mosómedve nagymosáshoz készülődött. Odújában szétválogatta a hatalmas kosarakban összegyűlt szennyest. Külön a kis mosómedvékét, szépen színek szerint, aztán a mosómedve futballválogatott sok-sok mezét, nadrágját és zokniját. Kosaranként kihordta az udvarra, ugyanis méretes, felülről nyíló mosógépét ott tartotta.
Akkoriban a Nap gyakran járt a Földön. Amerre elhaladt, minden sokkal világosabb volt, élet sarjadt a nyomában. Arra gondolt, hogy ez a Föld olyan csodálatos, szeretné beragyogni az egészet. Megpihent egy kicsit egy tóparton, majd elszundított, de nem is bánta, hiszen a legjobb ötletei akkor támadtak, amikor jól kipihente magát. Olyankor fényesebben is ragyogott.
A halastó körül nádas, fűzfák, nyárfaerdő varázsolták mesebeli tájjá a vidéket. János naphosszat horgászott a tóban. Rendszerint egy fűzfa hűvöséből vetette horgait a vízbe, majd leült az árnyékba és figyelte a nyeleket. De hiába próbálkozott egyszerre három horoggal is, amint azt a sikeresebb horgászoktól látta, kerülte őt a szerencse. Ha fogott is halat, inkább az apraja akadt a horgára.
Egy szép napon Vince vakond elhatározta, elhagyja a galagonyás alatti földterületet, és tovább fúr, beljebb, a cserjés felé. Amikor kibújt a túrása tetejére, egy csodaszép vidéket pillantott meg. Daloltak a virágzó bogáncsok és a madarak. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, úgy döntött, pihenésként kifekszik az illatos pázsitra. Hamarosan kíváncsi szövőmadarak pittyegésére ébredt, akik huncutul röpködtek és ugrándoztak Vince körül.
Cickányunk elmorzsolt néhány kiszivárgó könnycseppet a szeme sarkában, majd a batyura nézett, amiben kolbászt, hagymát, olajat rakott össze, amikor a bulira készült. Közben az olaj valamilyen ismeretlen oknál fogva kidőlt, átáztatott mindent, ami a batyuban volt. Lemondóan nézett a használhatatlanná vált ennivalóra, leült az ablak elé és sírni kezdett.
Egyszer volt, hol nem volt, három hatalmas hegy között volt egy kis tó, amelynek a vize olyan zöld volt, mint a legszebb smaragd a világon. Itt lakott az egyetlen tündér a vidéken. Amikor a többiek hátrahagyták őt, csak annyit mondtak neki:
– Ez a tó a te területed. Az a feladatod, hogy boldoggá tedd az embereket!
Álmatlan Antal álmatlanságban szenvedett. Éjjelente csak forgolódott az ágyában, ásítozott, sóhajtozott, végül fölült, megfordult, és jól megrázta, igazgatta-ütögette-gyúrogatta-gyűrögette a párnáját, sőt, püfölte, már ahogy az erejéből telt. Ebben aztán úgy elfáradt, hogy egy pillanatban a párnára zuhant a feje, és elaludt. Igen ám, de negyed óra múlva fölébredt, ásítozott, sóhajtozott, végül fölült, megfordult, és megint jól megrázta, igazgatta-ütögette-gyúrogatta-gyűrögette a párnáját, sőt, megint püfölte!