Lámpavers
Lámpa, lámpa,
olvasólámpa,
van-e neki
lámpaláza?
Lámpa, lámpa,
izzólámpa,
izzik, forrong
egyfolytába’…
Lámpa, lámpa,
viharlámpa,
elviharzik,
s én utána…
Lámpa, lámpa,
kerti lámpa,
lenyűgözi
szellők tánca.
Lámpa, lámpa,
állólámpa,
soha el nem
áll a lába?
Lámpa, lámpa,
függőlámpa,
függőben a
boldogsága?
Lámpagyújtás
teliholdon,
most kelek át
a csönd-kompon...
Vágy
Hogyha lenne táltoslovam,
mesehőssé válnék nyomban.
Szállnék, mint a képzelet,
átröpülnék száz hegyet.
Szállnék, mint a gondolat,
abrakolnám pejkómat:
zsarátnokkal, varázzsal,
sárkánytűzzel, parázzsal.
Kabalámnak nyihahája
visszhangozna a világba’.
Ébenszőrű táltos volna,
sörénye szélben lobogna…
Hogyha táltoslovam lenne,
örülnék, szívem repesne!
Kölcsönadnám paripámat
neked egy-két száguldásra…
Pillangóbál
Fuvallat járja
pillangók táncát,
fű hegyén várja
Pille Pál párját.
A lomb is ropja,
lobog a kedve,
bárcsak súlytalan
tollu lehetne!
Sarkcsillag fordul,
a hold is térül,
pörög egy felhő,
majd beleszédül.
Pirkad már, virrad,
vége a bálnak,
faágon szellők
lábat lóbálnak…
Kérdezgető
Viráglányok, merre jártok?
Sóhaj partján kóricáltok?
Viráglányok, hol bóklásztok?
Rózsabogárlakban háltok?
Viráglányok, merre mentek?
Napfény selymén lengedeztek?
Viráglányok, táncot roptok?
Langyos szélben lébecoltok?
Viráglányok, meddig éltek?
Ameddig a harmatléptek,
harmatléptek, harmatlányok,
hanga fürtjén harmatálmok?
Mert olvasni már gyermekkorban jó és szükséges, ebben minden szakértő egyetért. Hogy rohanó, digitális világunkban mégis hogyan kössük le egy örökmozgó figyelmét, azt az interaktív gyerekkönyvek műfajának körbejárásával próbáljuk megválaszolni.
Az út a Magas-Tátrába mintha csak egy szempillantás lett volna, máris feltűntek a távolban a nagy hegyek. Mimó levegőt sem vett, és már Füles papa drótkefének beillő bajusza csiklandozta az arcát, ahogy leemelte őt a vonatról. Füles mama összevissza csókolta, és indultak az otthonuk felé.
Eljött a tanévzáró napja, az igazgatónő még mondja az ünnepi beszédet, de Mimó, a kis zöld manó már az előtte álló nagy utazásról ábrándozik. Még nagyon fiatal (mint tudjuk, százhúsz év a manóknál nem sok), de már elég ügyesnek és okosnak érzi magát ahhoz, hogy egyedül is megállja a helyét a világban.
Észrevetted már, hogy a mesék rendre olyan királyfikról szólnak, akik kiállják a próbát és elnyerik a királykisasszony kezét? És azt is észrevetted talán, hogy ezek a királyfik általában csinos legények, szőke hajjal? Nos, az én mesém hőse egy csúnya fiú. Egy nyurga, esetlen katona, kinek haja barna és csapzott, aki se nem királyfi, se nem a szegény ember legkisebb fia.
Péntek délután hatalmas dörgés rázta meg a Fekete-hegy lábánál fekvő Parázsligetet. Még a szomszédos Gesztenyeerdő fái is összerezzentek, néhányan le is ejtették a gondosan nevelgetett terméseiket. De honnan jött ez az eget rengető lárma? Hogy ezt megtudjuk, be kell merészkednünk Parázsligetre, a sárkányok lakhelyére, ezen belül is a Zöld Pikkely Tűzokádó Tanodába, ami egyre csak zengett a fülsüketítő ordítástól.
Gyereknap közeledtével hosszan eltűnődik a rovatszerkesztő, hogyan ünnepelhetné meg releváns és érdemi tartalommal a napot. Hogyan lehetne olyan olvasnivalót vagy időtöltést ajánlani, ami újdonsággal szolgál? Minek örülnek közösen a családok, ami nem mindennapi élményt nyújt? Hiszen hétköznapi szokás az esti közös meseolvasás, és hétköznapi szokás a digitális szórakozás már a gyermekek körében is. – A természetbe kívánkozó nagycsaládoknak a korábban megjelent népi gyermekjáték-összeállításunkat, és az otthonülőknek is kulturális örökségünkhöz visszakapcsoló programot ajánlunk.
Hol volt, hol nem volt, réges-régen, világtenger idejében, mikor a teremtett világ még teljesen máshogy festett, mint napjainkban, mikor a nagy, borongós szárazföldek még kevesebben voltak, ám annál több vidám kis sziget meredt ki hetykén az óceánból, és rettentő sok hajó járta a végtelen vizeket, volt egyszer egy tizenkét árbócos, világtengerjáró vitorlás.