Ircsik Vilmos: Maszkabál – farsangi gyerekversek

2021. február 10., 07:13
Debreczeny Zoltán: Festet festettem (akril, vászon, 40 × 60 cm, 2019)

1.

A farsangi karneválban,
februári maszkabálban,
a hétpróbás körözött
rendőrtisztnek öltözött.
A rendőrtiszt zsiványnak,
a patikus vagánynak,
a főorvos betegnek,
a fiatal öregnek,
a tanító tanulónak,
az aggastyán nebulónak.
Csak a pap nem öltözött át,
meghagyta a reverendát.
Mikor táncba kezdtek vígan,
azt se tudták, kivel ki van,
a farsangi karneválban,
ebben a nagy maszkabálban.

2.

Decemberi disznótorban
egymás mellett, szépen sorban
cáreviccsel ül a cár,
királyfival a király,
császárné a császárral,
a kalmár a sáfárral.
Szűccsel ül a csizmadia
meg a szűcsnek a két fia,
az orvos a doktorral,
a festő a piktorral
pék a pappal, pap a pékkel,
az óriás a törpékkel,
regényíró a költővel,
betörő a kőtörővel,
kőműves a műkövessel,
ószeres a fűszeressel,
a földműves a paraszttal –
Ülj le te is, míg van asztal!

3.

Lovagol a kiskatona,
bot a kardja, bot a lova.
Úgy tesz, mintha sarkantyúzná,
kezével a kantárt húzná.
Bezörög az ablakukon,
de nem talál senkit otthon,
se apját,
se anyját,
se nővérét,
Zsuzsannát.
Gondol egyet és nagy garral,
kivont karddal tovább nyargal.

4.

Szállni, szállni,
mint a nagy sas
a bokorra!
Futni, futni,
mint a farkas
a folyóra!
Elszalad a farkas
az erdőbe,
elrepül a nagy sas
messze földre!

5.

Anna-Panna
az erdőben
tobozt szedett,
kértünk tőle.
Megkóstoltuk,
jaj, de rossz!
Nesze neked
a toboz!

6.

Az erdőben róka jár,
rókahangon kiabál.
Az a róka háncsot hánt,
háncsból fonja bocskorát.
Három bocskort
magának,
kettőt fon a
párjának,
egyet meg a
fiának.

7.

Higgyétek el, nem tréfálok,
én egész nap szunyókálok.
Álmos vagyok, mikor kelek,
és amikor ebédelek.
Félálomban uzsonnázom,
csukott szemmel vacsorázom.
Ha olvasok, a buzgóság
egy-kettőre elnyom.
Séta közben néhány órát
csak úgy állva alszom.
Lehetek én vendégségben,
ott se vagyok soha ébren,
ott is folyton ásítok,
és aludni áhítok.
De ha este ágyba dugnak,
elaltatni mégse tudnak.

8.

Jön a táltos, jön a táltos!
A sörénye szálldos, szálldos.
Farka lobog, mint a fáklya,
szikrát csihol a patája.
Lángot fúj az orrlikából,
forró füstöt a szájából.
És amerre csak elvágtat,
a nyomában szélvész támad.