Karkó Ádám: Az állatok barátja, avagy a versekben mesélő állatgondozó

2021. március 21., 08:40

Hogyan vált Laci bácsiból költő? Mikor kezdett el állatokkal foglalkozni, és végül miként lett természetjáróból az állatkert gondnoka? Ezt tudhatjuk meg a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában 2020-ban megjelent Kiss Ottó Legszebb költéseim – Laci bácsi rímes állatkalauza című verseskönyvéből. Egy izgalmas életút, Laci bácsi emlékei és gondolatai három csodálatos elbeszélő költeményben olvashatók, amelyeket egy hagyományos módszerhez alkalmazkodva írt meg: ütemhangsúlyos felező tizenkettesekben, ezzel segítve olvasóit a könnyed sorok még könnyedebb befogadáshoz.

A kiadó hároméves kortól ajánlja Kiss Ottó könyvét. Erre a szerző is felhívta a figyelmet egy korábbi interjúban, szerinte a kisebb korosztálynak még nagyon fontosak az egyszerű rímek, a ritmus, ennek köszönhetően alakul ki a formavilág ismerete. A könnyebb skandálás miatt a kiadó ezeket a felező tizenketteseket – amelyek nagyon szépen vonulnak végig a versesköteten – hatos sorokba tördelte.

Az első elbeszélt költemény címe Erdei kalandok. Gondolhatjuk, hogy itt kezdődik minden. Laci bácsi bevezet bennünket, hogyan is élt korábban, majd hozzáteszi gyorsan: „nektek is így telhet / akkor a gyerekkor.” Megannyi kalandot sorol fel. Beszél arról, hogy a ragadozó állatok királyai – többek között az oroszlán is –, miért nem mertek vele szembeszállni: az egyik sem mert Lackó közelébe menni.

Ilyen és ehhez hasonló humor cseng a fülünkbe folyton folyvást, ahogy hallgatjuk a nagy öreg kis történeteit. „Erős voltam, mondom, / bajnok, vitéz gyermek, / nem élt olyan állat, / ki ellen ne nyerjek” – meséli gyermekkorát Laci, amikor épp az erdőbe megy megismerni a vadon állatait, oldalán hű társával, a kis plüssmackóval, aki megannyi éven át, úttalan útjain vele tartott.

Lackó erdei kalandjairól az ember eszébe juthat Az erdő kapitánya című rajzfilm főhőse, aki az állatvilág rendben tartásán ügyködik, így az ifjú Lackó is segít az állatokon, hiszen az üres patakot fel kell tölteni valakinek: „Abban a szent percben / bújt belém az ötlet: / csakis én vagyok az, / ki itt vizet önthet!” A didaktikai célzatú mesének boldog vége lesz, hallgassunk Lacira, legyünk olyanok, mint Laci!

A második verses elbeszélés az Etetés a ház körül címet viseli, ahol Laci bácsi már idősebb, kicsit tapasztaltabb, megvolt első állatkalandja, első nagy segítsége. Ebben a részben kibontakoztatja angol tudását is. A frappáns sorok egymásutánisága nagyszerűen és káprázatosan ad képet arról, ahogyan egy ember találkozik az állatokkal, most már a háztájiakkal. „Hát mit látok balra, / közeleg a disznó, / de nemcsak úgy sétál, / hanem felém iszkó.” – kiabálja az ismerkedő Lackó. A sorok belső tendenciája sem megszokott, hiszen találkozhatunk olyan szórenddel, hogy „nekem nagyon végem”, ami persze nagyon izgalmas és nagyon aranyos, gyermeki, és ez elhagyhatatlan egy ilyen kötetből. Az angol szavak pedig egyértelműen azt hivatottak érzékeltetni, hogy alapvetően beépült a kortárs nyelvezetbe az angol szavak ismerete, már kisgyermek korban is.

A második fejezet időkoncepciója jól átérezhető. Az ifjú Lackó lassan felcseperedik, sokat tapasztal, egyre több lát – valószínűleg nagyon sokat olvas – „– így lett aztán, kérem, / jól megöregedve / a Lackóból László, / a mackóból medve.”, utal újra hű társára is. S a gyors összegzés, miszerint előbb erdész lett, majd jött a nagyobb munka, amikor állatgondnokká avanzsálódott az ifjonc.

A harmadik és egyben lezáró fejezet címe Élet a Zoo állatkertben. Ugye mindenki arra gondolt, hogy egy ilyen állatbarát kisfiúnak az állatok között a helye? Természetesen, hol máshol, mint az állatkertben találta meg a számításait, de erre költeménye elején ki is tér Laci bácsi – ekkor már bácsiként –, „Ha akar, az ember / sok mindenné válhat, / lehet mondjuk erdész, / ott is sok az állat.”

Laci bácsi meséjében megjelenik újból a kedves plüssmackója, aki gyermekkorától kezdve – huszonkilenc és fél éven át – volt mellette, viszont csüggedésre semmi ok, hiszen az állatkertben is van egy mackója, aki már élő és nagy: „Itt is van egy mackóm / elejitől kezdve, / csak ez nem plüssből van, / ez egy rendes medve” – emeli ki a költő, aki újból bemutatja magát, hogy ő Laci bácsi, és aki még nem ismerné, csak hívja nyugodtan a nevén: Laci bácsi.

Az állatgondozó most már ismerősen mozog az állatok között is, mindenkit jól ismer, mindenki jó barátja. Az időérzékelés lassan megváltozott, hiszen ahogy a második elbeszélés végén olvashatjuk, hirtelen sok év telik el, és Laci bácsi már felnőttként köszön nekünk a harmadik rész elején. Ebből arra következtethetünk, hogy az idő gyakorlatilag – mint egy mesében – korlátlanul áll rendelkezésünkre: „Elég rossz az út itt, / jó gödrös a talaj, / pedig megcsináltam, / hat éve volt tavaly” – hallhatjuk a költőtől. De hogyan lehet valami több évvel ezelőtt tavaly?

Hacsak nem egy direkt időspirált alkot a felnőtt olvasók számára Kiss Ottó, amiből láthatjuk, hogy bár a kiadó hároméves kortól ajánlja a könyvet, a költő – az igazi – érezhetően úgy fogalmaz, úgy formálja a mondatokat, úgy mesél, hogy az élvezetes legyen a felnőtt olvasók számára is. Elvégre a gyerekek meseolvasói a szülők, akik szeretnek jó verseket, jó meséket kézbe venni, és ez a mesekönyv hiánypótló. Természetesen a nagyszerű illusztráció is fontos, ebben a könyvben pedig remekül reprezentálódik az állatvilág Bódi Kati rajzaiban. „Ez lenne az, kérem, / pont az, amit mondok, / rímel is, meg hosszú, / én írtam, a gondnok” – köszön el tőlünk Laci bácsi. Vagy Kiss Ottó?

 

Kiss Ottó: Legszebb költéseim – Laci bácsi rímes állatkalauza. Bódi Kati rajzaival. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2020