Kovács Jolánka: A hat cica

2021. szeptember 01., 09:43
Szakáll Ágnes: Édesek a kiscicák is, de csak az anyjuk látszik (olaj-tojástempera, vászon, 80 × 100 cm, 1984)

Élt egyszer egy ember. Szakállas volt? Á, nem! Annak az embernek nem volt szakálla. Csak egy felesége, fia s két macskája.

Hát egyszer mi történt? Az egyik macskának lett hat kiscicája.

Azt mondta az ember:

– Ennyi macska nem kell!

Felelt rá az asszony:

– Ez a kettő is sok! Nyolc macskát etetni én bizony nem fogok.

De a kicsi fiú könyörögni kezdett:

– Ne bántsátok őket! Csak addig hagyjátok, míg megerősödnek. Ígérem, fogadom, ahogy most itt állok – akkor mind a hatnak új gazdit találok!

– Na jó, legyen hát – szólt erre az apja. – De egy nappal sem tovább!

– Így már én sem bánom – bólintott az anyja. – Mert máskülönben kidobom mind, ki én, az utcára!

Örült a kisfiú, ujjongott a lelke. Másnap mind a hatot el is keresztelte.

A fekete lett Frici,

a fehér lett Mici,

a tarka lett Cila,

a csíkos lett Mila,

a szürke lett Laci,

a sárga lett Saci.

Míg a cicák nőttek, a fiú gondolkozott. Kinek adja őket, kinek kellenének? Ki másnak is ugyan, mint a gyerekeknek?

Az utcájában még hat gyerek lakott: Mici, Frici, Mila, Cila, Saci, Laci. Összeült hát a hét jóbarát. Törték a fejüket, mi itt a megoldás? Rá is jöttek gyorsan: majd mindegyikük befogad egy cicát!

S a kisfiú egy szép napon fogott egy kosarat.

Beletette Fricit,

beletette Micit,

beletette Cilát,

beletette Milát,

beletette Lacit,

beletette Sacit.

A többiek a sarkon várták, egy diófa alatt. El is osztották szépen a cicákat.

Mici kapta Fricit,

Frici kapta Micit,

Mila kapta Cilát,

Cila kapta Milát,

Saci kapta Lacit,

Laci kapta Sacit.

És ezután Frici, Mici, Cila, Mila, Laci, Saci hol Micinél, hol Fricinél, hol Milánál, hol Cilánál, hol Sacinál, hol Lacinál jöttek össze játszani!

Örült a hét gyerek végre – így lett szép a mese vége.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)