Kovács Jolánka: Hófehérke

2020. november 04., 20:58
Éberling Anikó: Bubó álma (ablakkeret, vegyes technika, kasírozott vászon, 63 × 52 cm, 2017)

Mondok egyet, és ez komoly,
hisz így igaz, ahogy mondom:
ismerek egy Hófehérkét.
És nemcsak hogy ismerem,
egy házban lakik velem!
Ám a haja nem fekete,
nem hófehér bőröcskéje,
az arca nem vérpiros,
hanem bizony bajuszos,
bajuszában tizenkét szál,
nem is két, de négy lábon jár!
Fehér kérdőjel a farka,
nincsen rajta semmi tarka.
Négy tappancsán fehér zokni,
mi a neve? Még ne mondd ki!
Sejted már: nem királylány,
nem hercegnő, nem dáma,
hogy királyi palotában
csak két lábon járna,
illegve meg billegve
díszkertben sétálna.
E négylábú Hófehérke
mégsem kevésbé hiú!
Órák hosszat, szőnyegén
tükör előtt üldögél.
Néha szól is: „Maó! Miú!
Ki az ott? Egy ellenfél?
Olyan fehér, mint a hó,
kérdőjel a farka,
szeme sárga, és az arcán,
megszámoltam! tizenkét bajuszszál!
Rá is fújtam, de hiába,
visszafújt azonnal,
aztán arcon legyintettem,
s visszacsapott menten!
Szomszéd kandúr mondta egyszer,
milyen csinos vagyok,
nézzem csak meg a tükörben,
fehér szőröm, ékkő szemem
gyönyörűen ragyog!
Ezt szerettem volna látni,
s íme, mily bosszúság!
Ez a fehér, bősz ellenfél
mindig elébem áll!”

Hogy ki ez a Hófehérke,
most már tudod, ugye,
nem Maca ő, se nem Vica,
se nem Teca, se nem Ica,
hanem csak egy fehér cica.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)