Újabb ritka szép, hangulatos verseskötet látta meg a napvilágot a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában: Fellinger Károly Vándorló című könyve, ami nemcsak gyerekek, de felnőttek számára is igen szívderítő és sok mindenre fényt derítő olvasmány. A kötet tulajdonképpen az őt megelőző négy, falujáró verseket tartalmazó könyv, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadásában megjelent Csatangoló (2019), Barangoló (2020), Lófráló (2020) és a Bóklászó (2021) ötödik ikertestvéreként született, melyeket, mint a Vándorlót is, szintén Balázsy Géza varázslatos, élettel teli, a helyzetkomikumot, a jellemábrázolást művészi fokon magában hordozó színes rajzai ékesítenek. S míg az előző négy kötetben a felvidéki magyarlakta helységeket járja be verssoraival a költő, a Vándorló megjelenésével örvendetes módon egy érdekes és mindenképp figyelemre méltó Kárpát-medencei útra indul (legalábbis reméljük, hogy ez az út folytatódik a jövőben). Nagyrészt vidám, ugyanakkor helytörténeti jellegű, sok esetben fontos történelmi adatokat rögzítő gyerekversein keresztül (amelyek nem a szó klasszikus értelmében azok) most épp az Egri (Heves megye), a Rétsági (Nógrád megye), a Székesfehérvári, a Gárdonyi (Fejér megye), a Soproni (Győr-Moson-Sopron megye), a Váci (Pest megye), a Szigetvári, a Mohácsi, a Hegyháti és a Komlói (Baranya megye) járások összesen 189 települését mutatja be az olvasónak.
A járásnévadó városokról szóló versek komolyabbak és helytörténeti jellegűek: az Eger és a Székesfehérvár című a két város fontos történelmi pillanatait rögzíti; a Szigetvárban végig követhető a szigetvári csata, Zrínyi Miklós alakjának kiemelésével; a Sopron című hét strófás vers a leghűségesebb magyar város történetén túl az 1921-es évi népszavazásról is szól; A Gárdony című Gárdonyi Gézának állít emléket; a Vác című nemcsak a város történelmi hátterét ismerteti, de többek között azt is megtudjuk belőle, hogy Petőfi itt írta meg az Anyám tyúkját. A versszakok négysorosak, a hét vers közül ötben nyolc szótagosak a sorok, kettőben végig tizenkét szótagosak. A Mohácsi, hegyháti és Komlói járás versei a kötet legrövidebb fejezetét képezik, s a felvidéki Jókáról 1947-ben és 1948-ban kitelepített magyarok új településeibe adnak betekintést. A Pozsonyban született és a mai napig Jókán élő költő személyes fájdalma hatja át ezt a nyolc verset. A nyolc település zöme többnemzetiségű (Somberek, Dunaszekcső, Szágy, Baranyaszentgyörgy). Az oszmán időkben elpusztult Udvar, Fellinger szavaival, „kiebrudalt magyaroknak / hozott jó szerencsét.” (Udvar), Gödréről a második világháború végén erőszakkal kitelepítették a németeket, s helyükre a Jókáról elüldözött magyarokat hoztak „erőszakkal, meggyötörve” írja a szerző a Gödre című versben, mindkét nép tragédiáját kiemelve a versben. A versek borongós hangulatán az illusztrációk enyhítenek, mindegyikből a pozitívat kihangsúlyozva: a magyar népviseletet, a bortermelést, a vidék szépségeit.
A többi járás településeiről szóló versekben a történelmi eseményekkel kapcsolatban, ritmikus sorokba foglalva, gyakran találunk utalást a török időkre (Ősagárd, Legénd, Patapoklosi stb.), vagy akár a negyvennyolcas forradalomra. „Negyvennyolcas szabadságharc / Répcevist se kerülte ki,” (Répcevis). Nem egy versikéből a falu nevének eredete derül ki: „Besenyő törzs élt itt főleg, / talmácsoknak hívták őket” (Tolmács). Beszélő helységnevekkel is találkozunk időnként. A Nőtincs című versből kiderül, hogy a Török-dombon álló háremből „hajtincsből kötelet fonva” szöktek ki a lányok, s így lettek „hősökké“. Fellinger szerint pedig még manapság is igaz a mondás, hogy Nőtincsen „csúnya asszony nincsen”. Számos, híres személyiséghez fűződő településről olvashatunk a kötetben – Gárdonyi az ostorosi bíróról formázta meg Göre Gábor alakját, Verpelét Kovács Kati énekesnő, Sárszentmihály Zichy Jenő, Fertőszéplak gróf Széchényi Ferenc, Zámoly Csanádi Imre szülőfaluja. Nevezetes épületeket jegyez és mutat be a szerző: „Huszár-Purgly pompás kastély / Keszeg község híres kincse” (Keszeg); vagy: „földkerekség éke lett a / Zichy-Hadik kastély” (Seregélyes). A helységek természeti adottságainak leírása életszerű, s gyakran költői képek teszik azokat mélyebbé, elképzelhetőbbé s érezhetőbbé: „ma a múlttal feleselget / negyvenkét hatalmas platán” (Szabadbattyán). A hangulatos versikék nagy része egyben hasznos útikalauzként is szolgálhat, hisz a szerző arról is tájékoztat, hogy Andornaktálya, Egerszólát, Feldebrő, Jenő borairól híres, a demjéni termálvölgy neves gyógyfürdő, Nézsán víznyelőbarlang van, Kőszárhegyen találták a Seuso-kincset... Külön érdekességként foglalta versbe Fellinger, hogy Ágfalván (ahol eddig sok iker született) tartják az ikerfesztivált, Csáfordjánosfán a magyar gyermekek világtalálkozóját, hogy Fertőrákoson barlangszínház működik, s operaelőadásokat tartanak a kőfejtőben, és sorolhatnánk tovább. Az olyan falvakban, ahol nem történik semmi különös, beleálmodja azt a versbe a költői képzelet: „Katalinpuszta / meg Szarvasrét, / van bennük törpe, / százhatvanhét” (Szendehely). A szerző időnkénti érdekes, személyes megjegyzései külön tanúbizonyságai annak, hogy minden helységgel részletesen foglalkozva, szeretettel írta a kötetbe került verseket: „Szánd meg Isten Völcsej falvát, / önts fejünkre hideg vizet, / magyarhonbeliek lakják, / ne csupán a külföldiek” (Völcsej).
A népies hiedelem, a népszokások, a misztikum (halottlátók), a mesés elemek, figurák (ördögök, garabonciások, boszorkányok, óriások) sikeresen épülnek be a versekbe. Fellinger egyedi, népies, frappáns humora itt is érvényesül: ennek hatására még a kisgyerekeknek sem jut eszükbe ijedezni az egyébként ijesztő figurákon, az illusztrációk pedig egyenesen kacagtatóvá teszik a negatív mesealakokat (boszorkány cicanadrágban – Sárvíz; nagybajuszos dinnyecsősz nézi teljes nyugalommal az egymás haján búcsúzó ördögfiókákat – Csősz; mezítlábas, nyakigláb, bamba képű óriás figyeli a dühösen pattogó kis törpét – Horváthertelend).
Kiváló és szokatlan, eredeti megszemélyesítésekkel találkozunk a versek során: a haranglábba „beleütötte a fejét / az a fránya síri csönd” (Kisecset); a magányos szél azért jár föl és alá, mert „szerelmes lett ő a csöndbe” (Tereske). A versek legtöbbjére jellemzőek a négysoros versszakok, a nyolc- vagy hat (esetleg négy) szótagos sorok, a páros, illetve az ölelkező rímek, a pattogó ritmus. S ha nem teljesen szabályos a strófák rímképlete, a hosszú és a rövid magánhangzók váltakozása (vagy akár a versszak ügyes lezárása) könnyedén elsimítják a ritmust, és a vers lüktetése sohasem sérül. A rímek spontánul pattannak ki Fellinger tollából. „Ne bánkódjál, ez már Bánk, / a Teremtő vigyáz ránk” (Bánk); "Kicsi lett fejemre / Nadapon a kalap, / veszek hát helyette / újat mihamarabb” (Nadap) – még számos kiváló példát hozhatnánk fel ezzel kapcsolatban. Hangulatfestő szavak, alliterációk, szójátékok garmadája varázsolja a versikéket még befogadhatóbbakká és szerethetőbbekké: az eb „vonyít, csehel, csahol” (Egercsehi); Szátokon a szerző a kergetőző és lármázó ördögfiak közé áll: „hallgassatok el már végre, / be nem áll a szátok” (Szátok).
Fellinger Károly igen termékeny költő, kiváló gyermekversíró. A Vándorló költeményei olyanok, mintha csak a költő képzeletéből születtek volna, bár óriási munka volt mindegyik települést illetően utánanézni az adatoknak, olvasni, jegyzetelni, s végül úgy önteni versbe az információkat, hogy az előkészület ne érződjön rajtuk – hála Fellinger gazdag képzeletének, rím- és ritmusérzékének, megnyerő humorának, ez teljességgel sikerült. A 189 településbe versikék által való bepillantás, a helységek ilyenfajta megismer(tet)ése nemcsak az anyaország határain túliaknak lehet érdekes, de a magyarországi olvasók számára is, sőt külön élmény lehet a megénekelt települések lakosainak, ők akár a költő egyfajta ajándékának is tekinthetik ezt a könyvet.
A Vándorló versei jól szavalhatók, hisz teli vannak ötletekkel, humoros, eredeti fordulatokkal, könnyen elképzelhető képekkel, életképekkel. A 153 oldalnyi verset mindenesetre nem egyszerre kell elolvasni (hisz jóból is megárt a sok), inkább talán járásonként, közben utánanézni a helységeknek, s alkalomadtán felkeresni őket; gyerekek esetében nagyon jó egyenként olvasgatni, ízlelgetni, képzeletükkel életre kelteni a verseket, s ha külön megtetszett nekik valamelyik, magukévá tették, máris színpadra léphetnek vele.
(Fellinger Károly: Vándorló. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2022)
