Marcsák Gergely: Szántó-vető szegény csiga…

2021. március 14., 04:25
Orosz István: Csiga

Szántó-vető szegény csiga,
nyakában a csigaiga,
mögötte a borona,
arra jön a rokona.
Három napja hajtasz, sógor.
Gyere, itt egy pohár jó bor.
Pihenni most nincsen idő,
nem vetek, s a dudva kinő.
Jön a Zsiga felesége:
ennek most már legyen vége!
Itt egy tányér mamaliga,
gyere, egyél, drága Zsiga!
Édes párom, kis Gabika,
ki nyakában lesz az iga?
Hogyha most ebédelek,
parlagon a fél telek.

Csiga Gabi, szegény árva
szalad a községházára.
Leül kicsit, úgy zihál,
elnöküknél hospitál,
alig hiszik ott, amit mond:
három napja gürcöl Zsigmond?
Tanácsnap a pénteki,
ne félj, segítünk neki.
Érkezik a sok bölcs csiga,
összeül a csigaliga,
törik mind a fejüket,
míg egy csikó beüget:
csigabölcsek, nem kertelek.
Van-e itten kert és telek?
Éppen munkát keresek,
szántok-vetek, nemesek.

Fölvidul a csigacsarnok,
földerülnek csigaarcok.
Isten hozott, drága ló,
épp egy hozzád hasonló
munkásra vár csiganépem.
Csigaelnök szól ekképpen.
Csigaírnok, gyere hát,
szerződtesd a paripát!
Mi a vágyad, zab és pajta?
Csiganyálas pecsét rajta.
De most aztán jöjj velem,
Zsigmond vár a földeken.
Zsiga nagyon elcsigázott,
napon égett, esőn ázott,
nem is hiszi, amit lát:
közeledő paripát.

Csigaelnök ül a hátán,
sajnálkozik Zsigmond láttán,
s megszólal a deres hátas,
hangja szelíd, igen nyájas:
Csiga Zsigmond, kis barátom,
elfáradtál, ahogy látom.
Menj nyugodtan, várnak otthon,
minden földre lesz majd gondom.
Csökönyös a csiga nagyon:
dehogy megyek, dehogy hagyom.
Ám az elnök rábeszéli:
csikónk profi, nem kell félni.
Azóta a csiganépek
lassan csúsznak, heverésznek,
munkájuknak vége lett,
s rágcsálják, mit más vetett.

 

(A szerző a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa volt.)