Száraz Pál: Gyerekversek

2021. október 05., 08:28
Kopriva Attila: Baromfiudvar (olaj, vászon, 60 × 80 cm, 2016)
Kis kakas

Túl a folyón, virágos réten
pihent a Nap, horkolva mélyen.
Egy kakaska sétált föl és le,
hopp, felröppent a kerítésre.


Tudván, hogy már mindenki várja,
harsány hangon ezt trombitálta:
„Kukurikú! Ébredj, Napocska!
Neked szól ez a víg dalocska.


Nyissad ki szép fényes szemedet,
Aludtál már éjjel eleget!”
Szemét a Nap körülhordozza,
s a kis kakast bearanyozza.


Kakaskánk táncol és ficánkol,
taraja tűzpirosan lángol.
Aranyból teste és a farka,
mint a szivárvány, tarka-barka.

 

Méhecske

Méh szálldos a virágokon,
dolgát nagyon érti.
Arra röppen szúnyog koma,
s kíváncsian kérdi:
– Mi a csudát keresel ott?
– Nektárt gyűjtök, látod?
– És nem unod végigjárni
ezt a sok virágot?
– Nem én, pajtás – mondja a méh,
s fél szemét lehunyja –,
ki a munkáját szereti,
soha meg nem unja.

 

Nyuszi

Nézzétek csak!
Mi van itt?
Hoztam nektek egy nyuszit.
Rózsaszínű a füle,
Piros gyöngy a két szeme.
Mindig ugrik, sosem lép,
Helyes mindenféleképp.
Tudjátok-e mit szeret?
Friss káposztalevelet.

 

Mese

Volt egyszer egy kis nyúl…
A mese megindul.


Volt egyszer egy teve…
Ez a mese fele.


Egy macska meg egy egér…
A mese véget ér.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)