Balla Margit neve ismerősen hangozhat a fiatalabb és az idősebb olvasók számára is, hiszen az írónő 2016 óta évente megörvendeztet bennünket egy-egy újabb meseregénnyel (A földönkívüli kislány, 2016; Bibi és Józsi. Hajósmesék, 2017; Bibi és Kifli, 2018; Mimó a világ körül, 2020). Cicúr és a többiek kalandjait először a Kabóca című gyermeklap 2019/20-as évfolyamában olvashattuk folytatásokban. (Balla Margit évek óta publikál a lapban, korábban a Tücsök közölte hosszabb-rövidebb meséit.) A detektívregénybe is beillő fordulatos történetet most kötet alakban is kézbe vehetjük a nagy sikerű Kabóca-könyvek újabb darabjaként. Az igényes és szép kivitelű kiadványok – amelyek a lapban publikáló szlovákiai magyar írók munkáit, vagyis a felvidéki magyar gyerekirodalom legjavát mutatják be – immár hetedik éve díszítik könyvespolcunkat.
Bibivel, a tízéves kislánnyal, aki imád olvasni, ezenkívül szerető és türelmes gazdája a két kutyusnak, Kiflinek és Cicúrnak, Balla Margit előző könyveiben is találkozhattunk már. Csakúgy a hollófekete macska, madame Loulou, azaz Lulcsi is régi jó ismerősünk lehet.
A nagy kaland akkor kezdődik, amikor Bibi nagynénje, Gréta megérkezik a kertes házikóba. Ő ugyanis nem akármilyen nagynéni: a grönlandi földalatti Titkos Könyvtárban dolgozik, ahol csupa fontos iratot őriznek. Gréta azért jött Bibiékhez, hogy a segítségüket kérje. A könyvtárból ugyanis eltűnt egy nagyon fontos könyv. A kis társaság nagyon meg van lepve, és joggal teszik fel a kérdést, hogy „mi közönk nekünk az eltűnt tárgyakhoz meg a titkok kereséséhez?”, hiszen a nyomozás az FBI, a Scotland Yard, de legalábbis a rendőrség dolga. Nem akarnak hinni a fülüknek, amikor megtudják, hogy a szóban forgó könyvhöz nagyon is sok közük van, hiszen róluk szól. A nagynéni sem tudja, hogy egészen pontosan mi áll benne, mert ezeket a könyveket nem olvashatja senki, még ő sem, ezért titkos a könyvtár. „Az életetek van leírva benne, és nagy baj lehetne abból, ha valaki elolvasná más életét, annak minden apró részletét, olyat is, amihez a világon senkinek semmi köze.”
Mivel Gréta ártó szándékot sejt a történtek mögött, a kis csapatnak azonnal indulnia kell. Csak egy pillanatig tétováznak, nem veszélyes-e egy ilyen nyomozásba belefogniuk, a következő percben már pakolnak is, és irány Grönland!
A nyomozás során jó barátokra is szert tesznek. Marcus, a jegesmedve és Mazsola, a hópocok is fontos részévé válik a történetnek, de az abszolút főszereplő mégis Cicúr, aki nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, bebizonyítja, hogy az a híres skótjuhászkutya-orr kiválóan alkalmas nyomolvasásra. Amikor szükség van rá, nem gondol sem reggelire, sem honvágyra, sem az otthoni parkban történő jóízű rohangálásokra, vagy hogy miféle veszélyek várhatnak rá, csakis arra koncentrál, ne veszítse el a nyomot, az eltűnt könyv illatát.
A meglepetésekkel teli kalandok java még hátravan, de ennél többet igazán nem illik elárulni erről az izgalmas meseregényről. Nem is teszem. Rajta, kedves olvasó, kapcsolódj be te is a veszélyes küldetésbe azzal, hogy kezedbe veszed ezt a könyvet! Balla Margit kedves, lenyűgöző történetvezetése és Török Bianka szemet gyönyörködtető illusztrációi biztosan nem okoznak majd csalódást!
Balla Margit: Cicúr és a többiek, Anser, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)
Ma éppen csendes volt a ház, nem hallatszott sem kacagás, sem a kis lábak dübörgése. Sára ugyanis szomorúan szipogott a kanapé támlájára borulva. Az öreg heverő vigasztalón ölelte, a napocska csalogatóan villantotta meg sugarait, de a kislány ebből semmit nem vett észre. Leheletével bepárásította az ablakot, és pici ujjával szívecskét rajzolt rá.
Azon a napon, amikor nem akart elállni az eső, és az ablakokon nem lehetett az utcára kilátni, Gazda betelepedett a bordó fotelbe, és maga elé terítette az újságot. Ezt különösen szeretem, mert olvasás után megkapom a lapokat, és annyi darabra tépem, amennyire csak kedvem tartja. Néha gombóccá gyűr egy-egy oldalt, és odagördíti hozzám, mintha nem tudnám megkülönböztetni a labdától.
A délutáni nap beragyogta a tájat mosolyával, melegével pedig végigsimította Kerekerdőszéle összes növényét és állatkáját. Zsombor, a mosómedve nagymosáshoz készülődött. Odújában szétválogatta a hatalmas kosarakban összegyűlt szennyest. Külön a kis mosómedvékét, szépen színek szerint, aztán a mosómedve futballválogatott sok-sok mezét, nadrágját és zokniját. Kosaranként kihordta az udvarra, ugyanis méretes, felülről nyíló mosógépét ott tartotta.
Akkoriban a Nap gyakran járt a Földön. Amerre elhaladt, minden sokkal világosabb volt, élet sarjadt a nyomában. Arra gondolt, hogy ez a Föld olyan csodálatos, szeretné beragyogni az egészet. Megpihent egy kicsit egy tóparton, majd elszundított, de nem is bánta, hiszen a legjobb ötletei akkor támadtak, amikor jól kipihente magát. Olyankor fényesebben is ragyogott.
A halastó körül nádas, fűzfák, nyárfaerdő varázsolták mesebeli tájjá a vidéket. János naphosszat horgászott a tóban. Rendszerint egy fűzfa hűvöséből vetette horgait a vízbe, majd leült az árnyékba és figyelte a nyeleket. De hiába próbálkozott egyszerre három horoggal is, amint azt a sikeresebb horgászoktól látta, kerülte őt a szerencse. Ha fogott is halat, inkább az apraja akadt a horgára.
Egy szép napon Vince vakond elhatározta, elhagyja a galagonyás alatti földterületet, és tovább fúr, beljebb, a cserjés felé. Amikor kibújt a túrása tetejére, egy csodaszép vidéket pillantott meg. Daloltak a virágzó bogáncsok és a madarak. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, úgy döntött, pihenésként kifekszik az illatos pázsitra. Hamarosan kíváncsi szövőmadarak pittyegésére ébredt, akik huncutul röpködtek és ugrándoztak Vince körül.
Cickányunk elmorzsolt néhány kiszivárgó könnycseppet a szeme sarkában, majd a batyura nézett, amiben kolbászt, hagymát, olajat rakott össze, amikor a bulira készült. Közben az olaj valamilyen ismeretlen oknál fogva kidőlt, átáztatott mindent, ami a batyuban volt. Lemondóan nézett a használhatatlanná vált ennivalóra, leült az ablak elé és sírni kezdett.
Egyszer volt, hol nem volt, három hatalmas hegy között volt egy kis tó, amelynek a vize olyan zöld volt, mint a legszebb smaragd a világon. Itt lakott az egyetlen tündér a vidéken. Amikor a többiek hátrahagyták őt, csak annyit mondtak neki:
– Ez a tó a te területed. Az a feladatod, hogy boldoggá tedd az embereket!