Z. Németh István: Ezt jól kifogtuk! (halas gyerekversek)

2021. január 19., 00:10

Sárközy Pál: Femme sous l’eau

Amúr

Az Amur folyóról kaptam
szépen csengő nevemet,
algát, nádat, hínárt s egyéb
vízinövényt szeretek.

Mikor gyorsan úszom, hidd el,
nem vetek én szikrákat,
s mivel mérgező, megkérlek,
ne fogyaszd az ikrámat.

Angolna

Ne tartsd fel, mert van dolga,
ha ráérne, baj volna,
feltételes módban él
így is szegény angolna.

Katonaként harcolna,
zenészként meg hangolna,
még jó, hogy hal, nem emlős,
mert még minket majmolna.

Balin

Testem akár a torpedó,
olyan áramvonalas.
Színem hátoldalon szürke,
fehéren csillog a has.

Kissé síkos vagyok, kérem,
bőröm pikkelyek fedik.
Fog nélkül is ragadozom,
nem könnyű, elhihetik.

Busa

Sosem bús a busa,
egészséges a husa,
feje kicsi, nagy a teste,
nappal éber, alszik este.

Ha ártalmas husa volna,
ő már nem is busa volna,
ha nem lenne nagy a teste,
forgolódna egész este.

Durbincs

Az én nevem durbincs,
halászoknak nem kincs,
főleg, ha a hálójukban
van belőlem, vagy nincs.

Van rajtam sok pikkely,
ezért rám ne pikkelj,
mert, ki haragszik rám,
nem láthatja ikrám.

Csuka

Mindent megeszek én, ami
a vízben él és mozog,
plusz még kígyót, békát, rákot,
meg amire gondolok.

Szitakötőt, kérészt is el-
kapok gyakran kéretlen,
jó az étvágyam, és bizony
mondom, hogy nem véletlen.

Compó

Cipőt szeretne a compó,
lefutni egy hosszú távot,
de nincs piac, hol vehetne
ehhez kellő bátorságot.

Így aztán csak úszik, úszik,
férget eszik, no meg csigát,
szürkületkor élénkül meg,
ezért nem vét nappal hibát.

Ponty

Bárcsak minden kijelentő
mondat végén ponty lehetnék,
habár akkor szúnyoglárvát
soha többé nem ehetnék,
jobban érezném magam, mint
karácsonykor bent a kádban,
jobban, mint szép ropogósra
sütve a kis tányérkádban,
újévkor pontosan ezért
nem fogyasztok soha lencsét,
van pár horgász, aki sajnos
rám hozza a halszerencsét.

Dévérkeszeg

Testem lapos, igen magas,
a súlyom egy kilogramm,
ha ráérek, csak azt lesem,
beetetés mikor van.

De ha dolgom akad, akkor
mit nekem a planktonok,
a szájammal csücsörítek,
farkammal meg csapkodok.

Harcsa

Én vagyok a harcsa,
fogjál ki, te Marcsa!
Legyen majd, ki a bajuszom
egyenesen tartsa.

Ha nem fogsz ki, furcsa.
Kifog majd a Julcsa.
Neki lesz majd a zsineghez
tekerentyűs kulcsa.

Kecsege

Beszédes a kecsege,
hallgatom, hogy fecseg-e,
és ha fecseg, mit mond,
tartogat-e titkot.

Kecsegtet-e bármivel,
ha kiszárad, recseg-e,
sárga-e a hasa tényleg,
halevőknek csemege.

Naphal

Kedvelem én a napfényes,
partközeli helyeket,
a legjobban tündökölni,
sugározni szeretek.

Nem én sütök, engem sütnek,
mert a húsom ízletes,
éjszaka meg a holdhal he-
lyettesít, ez így helyes.

Császár József

Dorka gondolkodik

2021. február 02., kedd

Icka-bucka, tarkamacska,
kékzománcú, ócska rocska,
történjen meg most a csoda,
legyen készen a masina!

Életre kelt minden kerék,
rugó, tengely, rögzítő ék.
Csörög, csattog sok alkatrész,
a manónál megáll az ész.

Dobó Dorottya

A zapumai kóbor villamos (meseregényrészlet)

2021. január 31., vasárnap

Tomi egy egészen különleges városban lakott: ez volt Zapuma fővárosa, vagyis egészen pontosan az egyetlen városa. Ez a gyönyörű ország Európa szívében helyezkedett el, Csehország és Szlovákia határán, azonban a létezéséről egy apró félreértés miatt nem sokan tudtak. Az történt ugyanis, hogy Csehszlovákia[1] felbomlásának idején a vitatkozó felek minden város sorsáról hosszasan egyezkedtek, míg az alapos mérlegelés és végeláthatatlan tárgyalások eredményeképp megszületett Csehország és Szlovákia. Minden város sorsáról, kivéve Zapumáéról, ami felett véletlenül átsiklottak, és ami e baklövés

Fecske Csaba

Palacsintaság – gyerekversek

2021. január 25., hétfő

Alszik már az egész város,
az álmosság általános.
Elaludt a városháza
és a zsúfolt házak száza,
nem füstölnek a kémények,
kialszanak mind a fények

Nagy Balázs

Milyen apa az ilyen?

2021. január 21., csütörtök

Szeretném, ha Apukám egy igazi szuperhős lenne. De ő olyan fura. Pedig igazán lehetne az a kedvemért. De ki látott már szuperhőst lecsúszott melegítőnadrágban porszívózni meg rózsaszín pegazusokat pakolgatni a polcra magasság szerint? Ha végre nekiállunk barbizni, akkor sem ő van a Csodanővel vagy a Batman figurával, inkább a szörfös Kennel játszik. Aki persze mindig beleszeret a sellőlányba.

Ágoston Szász Katalin

Léna verses doboza

2021. január 20., szerda

„Léna hatéves iskolás. Mint bármelyik ilyen korú gyermek, imád rajzolni, kirakózni, társasjátékozni, babázni, biciklizni, játszótérre járni… de egyvalamit még ezeknél is jobban szeret: verset mondani. Korábban is a könyvesboltok törzsvásárlói voltunk. Megszámlálhatatlan képeskönyv, mesekönyv töltötte meg a szobája polcát. Egyszer Léna kitalálta, hogy menjünk el és vegyünk verseskönyveket! Akkor kezdődött el igazán a versek szeretete” – írja Léna anyukája a Léna verses doboza elnevezésű Facebook-oldalon.

Kiss Ottó

Annabé – Pamacs és a fekete macska

2021. január 15., péntek

A kutyák valamiért nem szeretik a macskákat. Pamacs, nagymama máltai selyemkutyája sem szereti őket. Főleg a szomszéd sárga szemű fekete macskáját nem. Ha meglátja, azonnal kergetni kezdi, mintha ősi ellenségek volnának. A macska persze azonnal felszalad előle a fára vagy a kerítés tetejére, de ha nincs rá elég ideje, akkor egyszerűen csak átbújik a kapu alatti résen.

Herman Sándor

Marabusors – gyerekversek

2021. január 12., kedd

Arisztokrata öregúrral
sétál lánya Mara, búval.
Mara már mára ara akart lenni,
de ilyen búsulót ki akar elvenni?

Bérdi Máté

A vízesés titka

2021. január 08., péntek

Magyaregregy lakói (...) mind aludni készülődtek és csak kevesen tudták, hogy a holnapi nap nagy nap lesz. Pár kamasz elhatározta, hogy ellátogat a több mint száz éve kiszáradt Ferde-vízeséshez és megpróbálkoznak rálelni a valódi igazságra. Sok história terjengett róla. Mindegyik más és más. A valódi igazságra azonban még senki sem lelt rá.

Shrek Tímea

Tücsköt, bogarat

2021. január 07., csütörtök

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a malac már hajnalban túr, élt egyszer egy özvegyasszony meg a lánya, Eszter. A faluban, ahol éltek, mindenki szerette az asszonyt, de a lányt elkerülték az emberek, mert az már kicsi gyerekkorától olyanokat beszélt el nekik, hogy az égnek állt a hajuk tőle. Az öregek csak jajgattak, hogy miféle fantáziával áldotta meg az Úr Isten azt a gyermeket, s ha az anyja hallaná, miket beszél, bizony, hogy a szájára csapna.