Z. Németh István: Ezt jól kifogtuk! (halas gyerekversek)

2021. január 19., 00:10

Sárközy Pál: Femme sous l’eau

Amúr

Az Amur folyóról kaptam
szépen csengő nevemet,
algát, nádat, hínárt s egyéb
vízinövényt szeretek.

Mikor gyorsan úszom, hidd el,
nem vetek én szikrákat,
s mivel mérgező, megkérlek,
ne fogyaszd az ikrámat.

Angolna

Ne tartsd fel, mert van dolga,
ha ráérne, baj volna,
feltételes módban él
így is szegény angolna.

Katonaként harcolna,
zenészként meg hangolna,
még jó, hogy hal, nem emlős,
mert még minket majmolna.

Balin

Testem akár a torpedó,
olyan áramvonalas.
Színem hátoldalon szürke,
fehéren csillog a has.

Kissé síkos vagyok, kérem,
bőröm pikkelyek fedik.
Fog nélkül is ragadozom,
nem könnyű, elhihetik.

Busa

Sosem bús a busa,
egészséges a husa,
feje kicsi, nagy a teste,
nappal éber, alszik este.

Ha ártalmas husa volna,
ő már nem is busa volna,
ha nem lenne nagy a teste,
forgolódna egész este.

Durbincs

Az én nevem durbincs,
halászoknak nem kincs,
főleg, ha a hálójukban
van belőlem, vagy nincs.

Van rajtam sok pikkely,
ezért rám ne pikkelj,
mert, ki haragszik rám,
nem láthatja ikrám.

Csuka

Mindent megeszek én, ami
a vízben él és mozog,
plusz még kígyót, békát, rákot,
meg amire gondolok.

Szitakötőt, kérészt is el-
kapok gyakran kéretlen,
jó az étvágyam, és bizony
mondom, hogy nem véletlen.

Compó

Cipőt szeretne a compó,
lefutni egy hosszú távot,
de nincs piac, hol vehetne
ehhez kellő bátorságot.

Így aztán csak úszik, úszik,
férget eszik, no meg csigát,
szürkületkor élénkül meg,
ezért nem vét nappal hibát.

Ponty

Bárcsak minden kijelentő
mondat végén ponty lehetnék,
habár akkor szúnyoglárvát
soha többé nem ehetnék,
jobban érezném magam, mint
karácsonykor bent a kádban,
jobban, mint szép ropogósra
sütve a kis tányérkádban,
újévkor pontosan ezért
nem fogyasztok soha lencsét,
van pár horgász, aki sajnos
rám hozza a halszerencsét.

Dévérkeszeg

Testem lapos, igen magas,
a súlyom egy kilogramm,
ha ráérek, csak azt lesem,
beetetés mikor van.

De ha dolgom akad, akkor
mit nekem a planktonok,
a szájammal csücsörítek,
farkammal meg csapkodok.

Harcsa

Én vagyok a harcsa,
fogjál ki, te Marcsa!
Legyen majd, ki a bajuszom
egyenesen tartsa.

Ha nem fogsz ki, furcsa.
Kifog majd a Julcsa.
Neki lesz majd a zsineghez
tekerentyűs kulcsa.

Kecsege

Beszédes a kecsege,
hallgatom, hogy fecseg-e,
és ha fecseg, mit mond,
tartogat-e titkot.

Kecsegtet-e bármivel,
ha kiszárad, recseg-e,
sárga-e a hasa tényleg,
halevőknek csemege.

Naphal

Kedvelem én a napfényes,
partközeli helyeket,
a legjobban tündökölni,
sugározni szeretek.

Nem én sütök, engem sütnek,
mert a húsom ízletes,
éjszaka meg a holdhal he-
lyettesít, ez így helyes.

Géczi János

Dugó a szerkesztőségben

2023. február 08., szerda

A legrosszabb az, hogy titoktalan a világ. Kisebb koromban sok érdekes, sőt csudálatos dolgokkal, lényekkel, emberekkel találkoztam, s minden hatalmas és változatos volt. Mára összementek és kifakultak. Persze, ebben is van jó – a részletekben olyan érdekes elveszni. Már ha – amint Gazda mondaná – van valakinek ilyesmire érzéke. Nekem, úgy vélem, van. Annak ellenére, hogy nagy kutya lettem, még mindig jó kihasalni a fűbe, elnézni a fehér csíkos fűszálakat, a szirombontó virágokat, a lepkék cikázását, s jó sétálni, bámészkodni, beleolvasni a könyvekbe. Ezt egyébként az emberek életnek mondják. Bár nekik hozzátartozik a munka is.

Száraz Pál

Az arany korcsolya (mese)

2023. január 13., péntek

– A divat az divat! Mindenki csak a műkorcsolyázásról beszél. A nyulacskák még nem sokra jutottak vele, komolytalan népség. Hanem a borzok meg a sündisznók! És miután elkészült a jégpálya, Medvét is láttam korcsolyázni. Micsoda nyolcasokat írt le, majd kipukkadtam a nevetéstől! De most elmondom, mi történt az öreg Vakondokkal. Ez igazán a csudák csudája.

Fellinger Károly

Luca – versek

2023. január 06., péntek

Nem szeretem, ha télen
már délután sötét van.
Ne félj, karácsony után majd
kezdenek hosszabbodni a
a nappalok, magyarázza a nagyi.

Juhász Kornélia

Lüke Lóri levelei (részlet)

2022. december 20., kedd

Arra jutottam, ha nincs mumus, akkor minden rendben,
szépen elalszunk a cicával ketten.
Ha van mumus, és a macska legyőzi nekem,
A drága állatot majd simivel s nasival kényeztetem.

Fellinger Károly

Csúszda – versek

2022. december 13., kedd

A szúrós tekintetű Ferikének
süni a jele az óvodában,
Annának, a szerelmének
meg a kaktusz.

Varga Klára

Víz alatti mese

2022. december 05., hétfő

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy széles folyó. Annak a folyónak mind a két partján volt egy királyság. Egymással szemben állt az öbölben a két királyi palota, és kicsit távolabb a két lakótorony.

Miért utálta egymást a két királyság, már senki nem tudta, de ez volt a hagyományuk.

Gubó Mária

Az álmodozó királylány

2022. november 09., szerda

Napraforgóvár királya türelmetlenül sétálgatott fel-alá az Ezüstszirom Palotában. Marwát, a jóságos boszorkányt várta. Szépséges leánya, Emília ugyanis hetek óta semmi mást nem volt hajlandó enni, mint gránátalmamagot. Az öreg király aggodalma napról napra nőtt, míg tündérszép leánya egyre csak fogyott, s mást sem csinált, mint egy aranyhintón érkező csodaszép tekintetű hercegről álmodozott.

Lódi Gabriella

Mese mindenkinek

2022. november 08., kedd

Az anyanyelv mibenlétének meghatározása nem egyszerű, Szépe György nyelvészprofesszor, szemiotikus szerint az a nyelv, amelyet elsőként birtokol a gyermek. Az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul, és amellyel a beszélőt anyanyelvi beszélőként azonosítják, a legjobban ismert és a legtöbbet használt nyelv. Amikor a kisgyermek beszélni tanul, először utánozni kezdi a hallott mondatok szavainak sorrendjét, de még erősen redukálva. Ezt követi a bővítés korszaka, amikor már a környezete által kiigazított formát próbálja alkalmazni.

Póda Erzsébet

A cipőfűző

2022. október 09., vasárnap

Ötperces késésben voltak, mire beültek az autóba. Anyukája, mint minden hétköznap reggel, most is bosszankodva mormogott. Teofil nagytesója égre emelt tekintettel ülte végig az utat az iskoláig, és szinte köszönés nélkül ugrott ki az autóból, hogy berohanjon az épületbe. Az oviba persze bekísérte Teofilt az anyukája. Segített felhúzni a papucsát, megölelte és puszit adott a homlokára, aztán felemelte a mutatóujját, mint minden hétköznap reggel, hogy figyelmeztesse kisfiát: késni nem szép dolog!