Macska az esőben
hallom a levelek szívdobogását
mancsom alatt fut száz pici ér
dongó zümmög a harangvirágban
bújna is most el mind aki él
hallgat az udvar elhagyatottan
izzad a labda a tört kapanyél
lábnyomaimban égi verejték
járja a táncát s borzol a szél
száradni akasztott kis babainget
kövérre fújja mint a vitorlát
aztán messzire repíti őt
rebben a függöny lám kitekinget
áldja a gazdim a nedves időt
csak én unom már az égi tintát
Hőségpróba
Hűtődben felforrt a tej,
nem ok ez a tréfára,
lázmérődet faggatod,
hány fok lehet még hátra.
Kockacukrod karamell,
egy program van: izzadás,
kádban ülsz, hogy bőrödet
érje egy kis vízhatás.
Napra készen tűz a nap,
nincs jeged, hogy elnapold,
déltájban, mert fennmaradt,
rántott sajttá lett a hold.
Telcsid párás ablakán
hívod a Hőség terét,
jöjj el, hűvös Aqua kán,
rád vár az emberiség.
Díszpárna
Falu végén van egy tó,
lakik benne három márna,
zöld az egyik, barna másik,
a harmadik narancssárga,
nád közül kiles az egyik,
mintha valakire várna,
fülig szerelmes a másik,
ő a harmadikkal járna,
aki viszont kicsit puhány,
nem is márna, inkább párna.
Hővihar
Ha azt mondod, hogy nincs elég meleg,
markolj fémkilincseket,
napozz rozsdás bádogtetőn,
szörfözz hőhullámokon.
Röptében kisül a szúnyog zsírja,
a kutyák nyelve macskakőre ég,
csak egy tócsa a jégmadár,
sárgán izzik a lángos,
és ha mindez nem elég,
legyen a költőd Hőmérösz,
találkozz Hőfehérkével,
jókora hőembert építsetek,
hőgolyózzatok gondtalan,
nem marad szilárd a kő se,
hull a hő és hőzik,
Micimackó feje fő,
ő se
a hőség
hőse.
Józsika
Józsika, Józsika lájkol,
Rátapad újra a netre,
Béla-hadak bejelölve,
Jóska-hadak kiszemelve.
Józsika, Józsika sóhajt,
Vágyva tekint a celebre,
Hej, bele fészbukozásba:
Sáska a békaszerepbe.
Józsika, Józsika boldog,
Mennyi barát veszi körbe,
Készül a kép, belevillan
Gépe a régi tükörbe.
Józsika, Józsika ásít,
Nézi, hogy „jött-e ma mélem,”
Végleg elunja magát és
Szundit a reklámlevélen.
Haszontalanságok
Van nekem egy elvarázsolt ingem,
láthatatlan leszek, ha azt felveszem,
sétálgatok a főtéren benne,
kár, hogy senki szembejövő nem köszön.
Van egy tablettám, mely erőssé tesz,
annyira, hogy hegyeket mozgathatok,
itt lapul a legbelső zsebemben,
kár, hogy egy nagy síkság közepén lakom.
Csodaitalom is van, ó, tudd meg,
ha megiszom, rettentő okos leszek,
de mert mindenki csak telót nyomkod,
mit ér az ész: nincs kivel megosztanom.
Ébresztő
Cirpel egy óriási nagy tücsök.
Mégsem ő. Ez sajnos telefon!
Álmomba a huncut égi pók
néhány szép emléket belefon.
Hadd legyek kicsit még kapitány,
ringasson Vág, Duna, Balaton,
hadd rúgjam gyorsan be azt a gólt,
száguldjon velem a bicajom.
Zászló leng homokvár tetején,
csodálják szuperhős jelmezem,
rendező vagyok és a színész,
kalandpark: önmagam filmezem.
Léghajóból olyan szép e táj,
sétálok az eperföldemen,
egy vetélkedőt is megnyerek,
az i-re a pontot felteszem.
Lénát megkínálom csokival,
a kedvenc játékunk útvesztő.
Már megint a tücsök ciripel,
üzeni: most aztán ébresztő!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. július 6-i számában.)
