Bonczidai Éva: „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” – Ádám Gyula pünkösdi fotói

2020. május 31., 08:21

Fotó: Ádám Gyula

A képre kattintva galéria érhető el.

Ahogy Katkó Tamás fotóművész egyik kiállításmegnyitón kiemelte: Ádám Gyula az erdélyi pünkösd egyik ikonikus színhelyét és eseményét, a csíksomlyói búcsút is bemutatja, ám oly módon, ahogy egy turista csak kis szerencsével, de leginkább soha nem láthatja. Fotóin megnézhetjük a keresztaljak hajnali indulását Alcsík, Felcsík és Gyimes falvaiból, a csángó misét vagy a pünkösdvasárnapi napba nézés szokását is.

Haris László fotóművész mondta róla: „Ádám Gyula nem művészként kereste a témát, hanem a téma kereste meg őt, ezért lett művész. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a fotográfiával, hogy sikeresen tudja megörökíteni, menteni a csángó kultúrát. Az már a mi különleges szerencsénk, hogy kiderült, tehetséges, és az elkészült képek nemcsak dokumentumok, hanem az események lényegét láttató művészi alkotások.”

Elindulni, várni a hajnalt – ez a cél már önmagában is szép imádság, hát még együtténekelve a többiekkel. A találkozás megannyi arca – Ádám Gyula nem idegenként érkezik közéjük, fotói által mi sem idegeneket látunk. Ráköszönni a szembejövőre, áldást mondani az elhaladókra – erre buzdít ez a hajnali tisztaság. Közben gyönyörködhetünk az idő természetében is, a változásban, amelyben valami ősi találkozik a mai lehetőségekkel: az évszázadokon át hordott viselet fölé műanyag esőköpenyt kanyaríthatunk, a lóról lepattanva érintőképernyőt babrálunk és felhívhatjuk, akit keresünk. Furcsa és meghökkentő látvány. És van, ami mégis ugyanaz marad: az összekulcsolt kéz, az égre tekintő bizakodás.

Fotó: Ádám Gyula

Ádám Gyula a rendszerváltásig titokban dolgozott, nem volt tagja egyetlen fotóegyesületnek sem. Munkáiból 1990 óta számos kiállítás nyílt Erdélyben és több európai városban. 2008-ban fotóművészeti munkásságáért megkapta a Magyar Művészetért Díjat. Több kiadvány is népszerűsíti ezt a nem hétköznapi életművet, közülük legjelentősebb a 2006-ban megjelent Arcpoétika című album, amely értékes szakmai önvallomás is, és a 2008-ban kiadott Székelyföldi vízikerekek nyomában című tematikus fotóalbum, amely elnyerte a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Legszebb könyv díját. A megkerült paradicsom címmel négy évtized képanyagából közölt válogatást, az impozáns albumot az Előretolt Helyőrség Íróakadémia jelentette meg.

Ádám Gyula tavaly átvehette a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, majd a moldvai és gyimesi csángó, illetve székelyföldi és a szórványban élő magyar emberek mindennapjait és ünnepeit kivételes érzékenységgel megörökítő, dokumentarista stílusú fotográfiái elismeréseként Szőts István-díjjal jutalmazta a Magyar Művészeti Akadémia film- és fotóművészeti tagozata.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 30-i számában.)

Kudelász Nóbel

Deklasszárium

2020. augusztus 31., hétfő

Lakója másfajta szegény volt, mint amilyeneket eddig a gróf uradalmán láthattunk. Taknyády Antal gróf hatalmas birtokán sajátos szegény-gyűjteményt, egyfajta skanzent működtetett, ahol különféle nincsteleneket állított ki természetes környezetükben, osztályozva.

Szondy-Adorján György

Versek

2020. augusztus 31., hétfő

Cipőm alatt a sár, a folt,

a lé, a por, a bánatok,

fölkúsznak mind a kedv erén,

mint aprót ugró állatok

Sántha Attila

Egy méltatlanul elsikkadt könyv: Lakatos István Siculiája

2020. augusztus 30., vasárnap

Képzelje el a kedves olvasó az alábbi helyzetet: létezik egy gyakran idézett írás a székelyekről, viszont a lábjegyzetek mindegyre egy vagy más kézirathoz vezetnek, melynek elolvasásához el kell menni egy távoli városba. Ennek az idegesítő helyzetnek most szerencsére vége, hisz a mű könyvformában is megjelent, és hozzáférhető. Vagy nem.

G. Szabó Ferenc

Versek

2020. augusztus 30., vasárnap

A cirkusz marad,

a bohócok és az álomlégtornászok is.

A gyerekek

átlépik a határt,

vissza sem néznek.

Közben az árulók hősökké válnak,

életműdíjasok.

Király Farkas

A végtelen meghosszabbításai

2020. augusztus 30., vasárnap

legyenek sejtjeim főnixparányok,

hevükben oldódjon minden határ,

s a tűzben olvadjon fel végre

az életre fagyott higanymadár.

Zsidó Ferenc

Végzetes szenvedély

2020. augusztus 30., vasárnap

Na, most akkor szépen elmesélem, hogyan lettem tanár.

Az úgy volt, hogy gyermekkoromban imádtam horgászni. A fene tudja, miért kellett nekem ilyen úri, mondén hobbi, egész famíliámban egyetlen horgász se volt, becsületes földművesek voltak a rokonaim, akik enyhén szólva naplopásnak tartották a pecázást. Én azonban egyszer valami nagyvilági helyen sétáltam, már nem tudom, hol lehetett; menő tavak, cuccos csónakok, botok fölött görnyedő emberek, berregő orsók, merítőhálók, bennük megcsillanó, ﬁckándozó halak; anyám szidott eleget, hogy ne mind bámészkodjam, de én nem hallgattam szavára, s kész, megfertőztek.