Cs. Nagy László: A kelet

2020. november 26., 10:40
Holesch Dénes festménye

Király Gábor A nyugat című versére

 

Hittük azt, felejthető, hogy

„sohasem voltunk mi készek”,

előttünk úgyis térdre rogy,

félholtan, vagy tán egészen,

minden, mi mást táncba hívott,

de nem hallhattuk a zenét,

hisz harcunk ellenünk vívott,

szűk elménket szaggatta szét,

éltünk, égig átkozódva,

foltozva a büszke várat,

mindig másnak vált valóra,

amit ránk testált a század.

 

Jutott új zabla, kötőfék,

szánkat rendre felsebezte,

akarásunk kerékbe törték,

és a lefüggönyözött este

átrágta vén csontjainkat,

hogy már remélni sem mertünk,

nem volt, aki új táncba ringat,

mi minden dalból kint rekedtünk,

mert nem álmodtuk az álmot,

a hajnalt is gúzsba kötöttük,

míg lelkünkre ült porkolábot

lelkesedve megköszöntük.

 

Most állunk, új idők szelében,

idehallik minden zene,

és igazságaink nevében

szabad szánk porral lett tele,

hitünkre hajló minden árnyék,

csak fényeink ütötte rés,

mit felmutathatunk magunkból:

„a semmi, a nincs, a kevés”.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. július 14-i számában)