Szicília
Ezer évek vérlucskos nyoma
a szikkadt kövekbe zárva
egy árva kecske bolyong
a napszítta semmibe zárva
Amott pár ciprus csókolja egymást
s várja hogy villámokkal cicázva
felhasadjon az ég mert
esőből erre sosem elég…
A falvak lassan kihalnak
a vének arcán ezernyi barázdán
bukdácsolnak lassan a könnyek
negyven fok s nyomor feszül
a néma közönynek…
Az élők itt mindentől félnek
vagy ők ölnek vagy öletnek
Halál vér és izzadságszaga
van itt a földnek
Dicső évezredek emléke
nem szökken újra szárba
s a vendetta magánya
kúszik a miatyánkba
Hallgatag nők és férfiak
a kopár falak tövében
Hószínű sziklák csúcsain
vérben fogan a hajnal
Egy angyal karddal
suhint a térbe. Döndül a föld
s az égbe páragomoly
lövell és lángos csóva
Remegve visít a Föld
mert végre
kitört az Etna…
Kolumbusz imája
Ó gyötrő rémálmaim!
Ördögi vágyaim szárnyain
száguld a lázas álom
Hiszem hogy valóra váltom!
Már felsejlik és átsüt
a lázon a part
melyet annyira akart
a több száz napja
gyöngülő legénység
A ködből kibomlik
a tisztuló kékség
Égbekiáltó bércek
s rajtuk a sikamlós fények
Hamvas zöldek törnek elő
s a földnek erjedő szaga
csörtet át a vitorlán
Én állok a vártán
Kérges arcomon könnyes permet
Ó fénylő Új-világ hozol-e
számomra végre kegyelmet?
És döndül az ég
és habzik a tajték
végső határán a valós-világnak
Én látlak. LÁTLAK, URAM!
Oszlik az emlék a múltról
Az útról mely miatt még
mindig sírunk…
1492-t írunk
s én parányi porszem
egy új világ földjére hullva
áldalak Uram
ÚJRA és
ÚJRA…
Jókai legszebb regényének tartom. Szép és gazdag, mint maga az élet: fényeivel, árnyoldalaival. Teljesség. Micsoda filmet tudott volna forgatni belőle egy Sára Sándor – nyugodjék! –, bár az ő filmjei sokkal szikárabbak, teli balladás káprázatokkal.
Könyvbőségben is jó újra kézbe venni régi olvasmányokat. Közülük Nikosz Kazantzakisz két könyvének olvasását vagy újraolvasását ajánlom. Ezek a Zorbász, a görög és a Jelentés Grecónak. Mi késztet arra, hogy a Zorbász és a Jelentés olvasására bíztassam remélt olvasótársaimat? Úgy vélem, sokan lehetnek, akik csak a filmet ismerik, és az alapjául szolgáló könyvet nem. Ezentúl pedig azt gondolom, hogy a regény adta élményt is elmélyíti, vagy éppen megalapozza az önéletrajz, azaz a Jelentés Grecónak olvasása.
Mi, a modern kor emberei többek között az eredetiség kétségbeesett kutatása miatt értékelünk jobban egy olyan művet, amit még nem alkotott meg előttünk senki. Mégis érdemes megjegyeznem, hogy még a régmúlt korokban is nagyobb népszerűségnek örvendtek azok a művészek, akik munkájukba valami hamisíthatatlanságot voltak képesek csempészni. De vajon miért?
Csontváry legelső festménye, a Pillangók, a pécsi Csontváry Múzeum egyik állandó kiállítási tárgya. 2019-ben időszakos kiállításon szerepelt a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Képtárának folyosóján, (...) hetekkel a megnyitó után a falon függő Pillangók közvetlen szomszédságában egy addig nem létező, egyszerű kivitelű tárló jelent meg. Olyan, mint egy oktatási szemléltető eszköz. Benne a Csontváry-kép 21 lepkefajának a természetben előforduló eredeti példányai sorakoznak.
Az ősz búcsúja eseményszerűen bár nem a világháborúhoz kapcsolódik, de a háború után kialakult helyzethez annál inkább. Amikor is a korábbi világ elmerült egy addig nem látható süllyesztőben. A gondolkodó emberek többsége is csak a háború után jött rá, hogy valami nincs rendben a közgondolkodással és általában a kultúrával.
Valamikor a 20. század negyvenes éveinek elején Közép-Finnország egyik szegényes falujából egy csendes vasárnapon felkerekedik egy fiatalember, Mäkinen Valte, és elindul „az őszi reggel fagyott útján” a nagyvárosba gyári munkásnak. Szinte látástól vakulásig gürcöl, közben hatalmas tapasztalatokat halmoz fel az élet árnyoldalán a hétköznapok kiábrándító valóságából.
Sorkatonai szolgálatom utolsó hónapjaiban, 1972-ben megvettem Borisz Leonyidovics Paszternak Éjszakai szél című verseskötetét. Vácon, a főtér közeli könyvesboltban az egyik eladó, történetesen korábban leszerelt katonatársam azt mondta, ez igazán neked való. Igaza lett.
A nép szava Isten szava – állítja a régi latin mondás, de vajon népnek nevezhető-e az a tömeg, amely végveszélyben Istenhez nem tud szólni, templomai üresek, sem testi, sem lelki ereje nincs a veszély elhárítására? És nép-e az az iszonyatos csőcselék, amely egy nagy múltú kultúra teljes megsemmisítését hajtja végre valamely idegen, vérszomjas isten nevében?