Egy bizarr könyvet ajánlok olvasótársaim figyelmébe. Akinek sikerül felkeltenem az érdeklődését, és elolvassa Stanisław Ignacy Witkiewicz Az ősz búcsúja című könyvét, az nagy élménnyel lesz gazdagabb. Kétségtelenül nem a legkönnyebb olvasmány, de megéri a türelmet. A könyv 2002-ben vált magyarul is olvashatóvá, 1990-ig Lengyelországban is tiltott volt.
Engem az indított az újraolvasásra, hogy teljesen érthető módon sok szó esett mostanában az első világháborúról. Az ősz búcsúja eseményszerűen bár nem a világháborúhoz kapcsolódik, de a háború után kialakult helyzethez annál inkább. Amikor is a korábbi világ elmerült egy addig nem látható süllyesztőben. A gondolkodó emberek többsége is csak a háború után jött rá, hogy valami nincs rendben a közgondolkodással és általában a kultúrával. De nemcsak a közgondolkodás esett csapdába, hanem az egyének is nehéz helyzetbe sodródtak. Sőt a vallás is szerepzavarba került, mert nem talált hatékony megoldást a kialakult új helyzetben.
Olvashatunk is erről egy, a férfi főszereplő apjához kötődő összegzést: „Az elvont ideák alvadt világa messze úszott a fejlődésben levő új fogalmak lekvárjának hullámain. Minden imbolygott. Az akarat és a tudás ellenére győzött a relativitás, a pluralizmus – vagyis az intellektuális disznóság…”
Az író a középosztály képviselőiből egy érdekes tablót állít össze, hogy a helyzetet kritikus szemmel mutathassa be. A felvonultatott szereplők mind különcök, de együttesen hitelesen képviselik a kort, és a társadalmi rétegeiket. Életükben a háború nyomán homályos horizontok nyílnak és státuskeresésre kényszerülnek. A státuskeresésben a két főszereplő jár elöl, a többiek az emberi, társadalmi környezetet adják ehhez, kisstílű törekvéseikkel, intellektuális és főleg erkölcsi hiányaikkal.
A két főhős közül a nő az erősebb. Nagyon gazdag, félárva, az apját is uraló, művelt, dinamikus zsidó lány, Hela. „Unatkozott és egyáltalán nem talált kedvére való szeretőt”. Teljes mértékben kozmopolita volt. Minden lényeges szereplőre, de rá leginkább érvényes a megállapítás, hogy életének legfőbb mozgatója a becsvágy és a nemi ösztön volt. Azt tartották róla, hogy hazugság nélkül is elsőrendű démon, aki elég erős akaratának minden áron való érvényesítéséhez.
Atanazy, a férfi főszereplő egy bizonytalan hátterű, munkanélküli álértelmiségi, rövid ügyvédbojtári múlttal, de alig kisebb becsvággyal és nemi ösztönnel, mint Hela. Őt is jellemzi, ami szinte egész környezetére igaz. Undor és irtózás bármilyen döntéstől, mert mindent meghamisított az önérzet és a sznobizmus, amikkel szemben nincs belső tartaléka. Bármit megtesz, legalábbis vállal az izgalmas önpusztításért, és csak sok megaláztatás után tesz egy megkésett kísérletet a kitörésre.
A további szereplők közül kiemelkedik egy külső megjelenésében is különleges katolikus pap, aki igen nagy lelki befolyásra képes, de magatartása nem a szeretet vallását közvetíti. Filozófiai vitái a női főszereplővel nem igénylik az olvasótól a vallás- és a társadalomfilozófia mély ismeretét, de az abban járatosoknak is nagy élményt nyújtanak.
Az egyéni válságok éltették a társadalmi krízist, de ez fordítva, azaz kölcsönösen is igaz volt. A helyzet kedvezett a szellemi kalandoroknak. Belső fényük ugyan nem volt, de a propaganda helyettesítette a hitet, és a hatalomból való részesedést ígérte.
Megjelenik a tablón az Európát kísértetként már régóta bejáró kommunizmus egyik nagyratörő apostola is. Egy kiábrándult dán nemes, szerény hajósmúlttal. Szerinte a látszólag óriási különbségek ellenére a főszereplők körüli társaság a haldokló burzsoázia hulladékaiból áll, akik, akárcsak az egész társadalom, rászorul az ő ideológiai tanítására. Az események végén egy csapásra a nivellista hierarchia csúcsára került, de ezt nem tartotta ellentmondásnak. Vezető komisszár lett, otthonosan mozgott a helyi diktátor szerepében.
A meghatározó szereplők nem tudnak önállóak maradni. Életükben az önzés és a becsvágy minden helyzetben a mérleg nyelvévé vált.
Atanazy úgy gondolta, hogy fasiszta mégsem lehet, mert nem hisz benne. A végvonaglásban viszont részt kell vállalna a nivellista forradalomban. A forradalom persze végül nem tűri kitörési kísérletét. Éledező lelkiismerete a halálát okozza.
Hela előbb zsidóhitről katolikusra vált, majd buddhista, végül nivellista lesz. A túlélésbe és a sikerbe a komisszár ágyán át vezet útja.
Még Hieronim atya is úgy gondolja: „Külsőségek miatt vállalni vértanúságot, nevetséges. Ha kell, formálisan nivellista leszek. Hogy fognak örülni, egy megtért pap!”
A könyvben végig jelen van az eredeti értelmétől megfosztott erotika és a kemény perverzitás. Ám ez nem öncélú, és a szerző megőrzi az erről való beszéd méltóságát. Nincsenek szaftos részletek, kifejezések. A szereplők eszmékhez való perverz viszonya indokolja a megoldást.
A könyv a cselekmény előrehaladtával időtlenné válik. Ezt én ma egy rejtett didaktikus elemnek tekintem, ami az örök éberség követelményét hordozza.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 20-i számában.)
