Az élet útján járva mindannyian kerülhetünk váratlanul nehéz terepre. Így vannak ezzel a most érettségizők is. Már hosszú ideje obsitos tanárként sokat gondolok rájuk, és ha közvetlen segítséget adni nem tudok is, legyen szabad egy rövid ismertetés keretében egy finn regényt ajánlani számukra. Vizsgáik idején ugyan elolvasni nem érnek rá, de utána remélhetőleg igen. Merítsenek erőt a regény főhősének viszontagságos életéből, és – a felnőttkor küszöbéhez érkezve – sarkallja őket Mäkinen Valte példája töretlen kitartásra!
Az Életünk célja és… című regény Väinö Linna alkotása, mégpedig művei sorában a legelső. A legelső regénye abban a tekintetben is, hogy magyarul eddig még nem jelent meg más könyve.
Valamikor a 20. század negyvenes éveinek elején Közép-Finnország egyik szegényes falujából egy csendes vasárnapon felkerekedik egy fiatalember, Mäkinen Valte, és elindul „az őszi reggel fagyott útján” a nagyvárosba gyári munkásnak. Szinte látástól vakulásig gürcöl, közben hatalmas tapasztalatokat halmoz fel az élet árnyoldalán a hétköznapok kiábrándító valóságából. Ő igényes ember, sokat olvas – irodalmat és filozófiát. Azért indul a nagyvárosba, hogy ott találjon rá élete értelmére és céljára. Céltalan, értelmetlen, üres életet élő emberek veszik körül, akik elrettentő példáját adják annak, hogyan nem szabad élni. Ámde a finn irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, Väinö Linna (1920–1992) 1947-ben megjelent fejlődésregényének főhősét nem akármilyen fából faragták! „(…) „csetelve-botolva, elesvén lerogyva és fölkelve, de egészében véve botlás nélkül megingathatatlanul, a cél és az értelem felé. A felé a különös felé. Afölött pedig ott van Isten pecsétje.” Valtéban becsvágy munkál, és hogy a kiutat megtalálja, harcba száll.
Az, hogy mindez sikerül-e neki, és ha igen, milyen megpróbáltatások árán, az a Püski Kiadónál néhány éve végre megjelent első magyar fordításnak köszönhetően a magyar olvasó számára is feltárul. És bár a fordító dr. Kádár György (magyar–finnugor nyelvész, zenetanár-zenetudós) ajánlása szerint „minden érettségiző és érettségiző korban levő fiatalnak” szól a mű, én úgy vélem, a potenciális olvasótábor sokkal tágabb is lehet. Minden olvasó számára élményt jelenthet, aki nem elsősorban vagy nem egyszerűen csak a fordulatos cselekmény, érzékeket birizgáló, fantáziadús történet miatt vesz kézbe egy könyvet, hanem a plasztikus jellemrajzokat, a remek lélekábrázolást, az igényes, érdekes, izgalmas eszmefuttatásokat, gondolatokat is keresi egy irodalmi alkotásban. Ebben megleli őket.
A könyvben található fekete-fehér-szürke képek látványa is remek összhangban van a mű hangulatával, és Kádár Ildikó illusztrátor ügyességét dicsérik.
A finn kulturális élet, történelem és művelődéstörténet sajátos vonatkozásainak megértésében a magyar olvasót a fordítók lábjegyzetben közölt értelmezései segítik.
A Függelékben Aleksis Kivi egy verse olvasható, valamint Kádár Györgynek Väinö Linna munkásságáról írt (az ínyencek számára finn nyelven is olvasható) kitűnő esszéje gazdagítja az ismereteinket.
Väinö Linna: Életünk célja és… – Mäkinen Valte felnőtté válásának története. Püski Kiadó, Budapest, 2013
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)
Armand Lanoux Ágyúpolka című könyvét ajánlom olvasásra azoknak, akik szívesen ismernék meg egy sokáig mítoszokba csomagolt történelmi esemény előzményeit és azok részleteit. A terjedelmes, de könnyen olvasható dokumentumregény a párizsi kommün előzményeit tárja elénk. Egy olyan történelmi eseményét, amit generációk számára politikai érdekeknek megfelelően értelmeztek és illesztettek a történelemkönyvekbe. Ebben a könyvben a mítoszteremtés helyett tényekkel találkozhatunk, olyan pergőn, ahogy egy mai hírcsatorna tárná elénk.
Jókai legszebb regényének tartom. Szép és gazdag, mint maga az élet: fényeivel, árnyoldalaival. Teljesség. Micsoda filmet tudott volna forgatni belőle egy Sára Sándor – nyugodjék! –, bár az ő filmjei sokkal szikárabbak, teli balladás káprázatokkal.
Könyvbőségben is jó újra kézbe venni régi olvasmányokat. Közülük Nikosz Kazantzakisz két könyvének olvasását vagy újraolvasását ajánlom. Ezek a Zorbász, a görög és a Jelentés Grecónak. Mi késztet arra, hogy a Zorbász és a Jelentés olvasására bíztassam remélt olvasótársaimat? Úgy vélem, sokan lehetnek, akik csak a filmet ismerik, és az alapjául szolgáló könyvet nem. Ezentúl pedig azt gondolom, hogy a regény adta élményt is elmélyíti, vagy éppen megalapozza az önéletrajz, azaz a Jelentés Grecónak olvasása.
Mi, a modern kor emberei többek között az eredetiség kétségbeesett kutatása miatt értékelünk jobban egy olyan művet, amit még nem alkotott meg előttünk senki. Mégis érdemes megjegyeznem, hogy még a régmúlt korokban is nagyobb népszerűségnek örvendtek azok a művészek, akik munkájukba valami hamisíthatatlanságot voltak képesek csempészni. De vajon miért?
Csontváry legelső festménye, a Pillangók, a pécsi Csontváry Múzeum egyik állandó kiállítási tárgya. 2019-ben időszakos kiállításon szerepelt a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Képtárának folyosóján, (...) hetekkel a megnyitó után a falon függő Pillangók közvetlen szomszédságában egy addig nem létező, egyszerű kivitelű tárló jelent meg. Olyan, mint egy oktatási szemléltető eszköz. Benne a Csontváry-kép 21 lepkefajának a természetben előforduló eredeti példányai sorakoznak.
Az ősz búcsúja eseményszerűen bár nem a világháborúhoz kapcsolódik, de a háború után kialakult helyzethez annál inkább. Amikor is a korábbi világ elmerült egy addig nem látható süllyesztőben. A gondolkodó emberek többsége is csak a háború után jött rá, hogy valami nincs rendben a közgondolkodással és általában a kultúrával.
Sorkatonai szolgálatom utolsó hónapjaiban, 1972-ben megvettem Borisz Leonyidovics Paszternak Éjszakai szél című verseskötetét. Vácon, a főtér közeli könyvesboltban az egyik eladó, történetesen korábban leszerelt katonatársam azt mondta, ez igazán neked való. Igaza lett.