– Mikor kezdtél el irodalommal foglalkozni?
– Már az általános iskolában nagyon érdekelt az irodalom. Hatodik osztályos koromban született meg bennem a gondolat, hogy tanár szeretnék lenni (az egyik szakomnak mindenképpen a magyart szerettem volna), és valamilyen módon kötődni az irodalomhoz. Gimnazistaként már próbáltam alkotni is. Kezdetben rövidebb verseket írtam, amik még a mai napig is a fiókom alján lapulnak, illetve rövidebb novellákkal is próbálkoztam. Természetesen ezeket nem mutattam meg senkinek, nem tartottam elég jónak. Az egyetem volt az a helyszín, ahol ki tudtam teljesedni. Itt döntöttem el, hogy a költészet irányában szeretnék továbbhaladni. Ha volt időm a sok teendő mellett, mindig alkottam valamit, ezeket megmutattam pár tanáromnak, akik biztattak, hogy kellő gyakorlással jó költő lehet belőlem. Természetesen a mai napig az irodalom az, amiben ki tudok teljesedni, és továbbra is szeretnék foglalkozni vele.
– Részt veszel a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának mentorprogramjában. Mikor és miért csatlakoztál a programhoz?
– Az egyik volt egyetemi szobatársam, Farkas Benjámin ajánlására részt vettem még négy évvel ezelőtt a mentorprogramban. Félve mentem el, attól tartottam, hogy nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak, de kellemesen csalódtam. A műhelymunkák által egyre jobban éreztem a fejlődést magamon. Hizsnyai Zoltán volt az első mentorom, aki nem is igazán arra fókuszált, hogy belejavítgasson a szövegeimbe, hanem arra biztatott, hogy alakítsak ki egy sajátos hangot, amitől egyedi lesz az adott alkotás. Az évek során erre törekedtem, és eljött az a pont, amikortól már érzem, hogy eljutottam egy olyan irányba, ami nekem megfelelő. Hizsnyai mellett a többi mentor tanácsát és segítségét is mindig útravalóként vittem magammal, de számomra mindig az volt a fontos az írás kapcsán, hogy nekem tetsszen.
– Milyen terveid vannak az idei évre?
– A tanítás mellett, ha időm engedi, folytatom a versírást. Szeretnék kicsit kimozdulni a komfortzónámból, és más jellegű írásokkal is megpróbálkozni. Régebben írtam kritikákat és esszéket, ezt szeretném kicsit visszahozni. Ez az év a publikálásról fog szólni. Ez azért is fontos, mert eldöntöttem, hogy szeretnék jelentkezni majd a későbbiekben doktori programra az egyetemre, így ezekhez elengedhetetlen az írás. Régi álmom, hogy egyetemen taníthassak irodalmat vagy módszertant, és hiszem, hogy kemény munkával el tudom érni a célomat. Jelenleg az első verseskötetemen dolgozom, ami szerkesztés alatt áll, így ez a kettő most a legfontosabb számomra.
– Milyen olvasmányok és szerzők voltak rád nagy hatással?
– Mindig is a világirodalmi alkotásokhoz fordultam. Ha jobban megnézzük a költészetemet, kétfajta szemléletmód jellemző rá: a szentimentalitás és a világgal való szembefordulás. A beat-nemzedék tagjai voltak rám nagy hatással, akik szembefordultak a világgal, és nem érdekelte őket a társadalom, csak szabadon élték az életüket, nem akartak megfelelni az elvárásoknak. A költészetben ilyen például Ginsberg vagy Whitman alakja, akiknek alkotásai számos szempontból formabontók. További inspirációm még Virginia Woolf, aki az érzelmekre, a kiszolgáltatottságra és az emberi gondolatokra helyezi a hangsúlyt. Emellett nagyban hatnak rám a gyermekirodalom alakjai is, felnőttként is ugyanúgy szeretek gyerekeknek szóló könyveket olvasni.
– Mit jelent számodra, hogy megnyerted az Arany Opus Díjat?
– Kettős érzések vannak bennem a díjjal kapcsolatban. Amikor felhívott Nagy Erika, el sem akartam hinni. Az évek során többször is próbálkoztam. Néha hónapokat öltem bele, hogy egy tökéletes alkotást tegyek le a bizottság elé. Természetesen a díj adott egy nagy löketet, hogy ez az az út, amin haladnom kell tovább, és van értelme annak, amit csinálok, mert sokáig nem hittem el. Hónapokkal később rájöttem, hogy nem is igazán a díjon van a hangsúly, hanem az élvezet a lényeg, amit az ember kap az írás által. Ha ír az ember, akkor kiad magából valamit. Olyan, mint egy intim beszélgetés egy baráttal.
– Mit tanácsolnál a pályakezdő íróknak, költőknek?
– Azt, hogy írjanak minél többet! Nem baj az, ha elsőre nem sikerül, gyakorlat teszi a mestert. Természetesen minden írás szubjektív. Véleményem szerint az a legjobb írás, amire nem tudja mindenki azt mondani, hogy tökéletes, hanem megosztó vagy indulatokat vált ki az olvasóközönségből. Egyébként nagyon jó lehetőség, ha részt vesznek különböző írótáborokban, mert ott is fejleszthetik magukat, és persze barátságokat köthetnek. Élvezzék az írást, mert ez is lehet terápia, hiszen, ha már egyszer leírtak valamit, ezáltal megszabadultak egy belső problémától, másrészt adtak magukból egy kis szeletet az embereknek, amin keresztül jobban megismerhetik őket.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.
Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.