Farkas Wellmann Endre: A Szabadakarat egyik Júliája
– A színpadon te Júlia-értelmezésed volt a leginkább hatással rám. Hozol egy másik Júliát, te úgy, egyedül. És erről a Júliáról szeretnélek kérdezni nyilván, de legelőször talán arról, hogyan talált rád ez a produkció, vagy hogyan találtatok egymásra ezzel a produkcióval?
– Nagyon egyszerű erre a válasz, hiszen én egy zenekarban játszom Jancsó Gáborral, aki az egyik zeneszerzője volt ennek a darabnak, és a zenei vezetővel, Bella Mátéval is ismerjük egymást. Azt hiszem, hogy Gabinak és Máténak egyszerre pattant ki a fejéből az, hogy szuper lenne, hogy ha én énekelném Júlia karakterét, aztán egy hosszabb, átbeszélős időszak után elkezdtünk dolgozni a dalok demóján, és az engem száz százalékban meggyőzött arról, hogy valami olyasmit fogunk alkotni, amiben érdemes részt venni.
– Akkor ezzel szinte válaszoltál arra a kérdésemre is, hogy különösen az első felvonásban, de általában is miért volt időnként olyan érzésem, hogy blahás áthallások vannak a zenében?
– Ez pontosan így van, mivel hogy a Blahalouisiánában is Jancsó az, aki a legtöbb dalt írja, ezért hallatszik az ő zeneisége ezeken a dalokon is – ez egy pontos észrevétel volt.
– Visszatérve a te Júliádra, őt honnan építed?
– Azt nem tudom, hogy pozitívum-e, hogy még egy Júliát megmutattam a dalokban, én azért törekedtem arra, hogy amilyennek én érzem azt, ahogy Júliát megalkotja a Viki (Staub Viktória), abban az érzelemben vagy abban az érzelmi csomagban igyekeztem beleburkolni, becsomagolni azt, amit a dalokban átvittem.
– Viszont mint önálló művészegyéniség bármennyire törekszik az ember az együttműködésre, azért mégiscsak a saját énjéből óhatatlanul sokat belevisz egy ilyen karakterbe.
– Szerintem itt jön képbe az, hogy én nem színésznő vagyok, hanem egy könnyűzenei énekesnő, egy előadóművész, aki azon dolgozik, hogy leginkább önmaga legyen és leginkább meztelen legyen a színpadon, és bár most egy karakterbe bújva kellett énekelnem, de beletettem önmagamat, azokból az érzésekből táplálkoztam, amiket én is átéltem.
– Erre akartam pontosan rákérdezni, hogy számodra a te Júliád milyen? A Blahalouisiana-s klipekben megjelenő femme fatale, ahogyan ott látunk, mennyire van jelen egy Szendrey Júlia-álarcban?
– Nekem nagyon szimpatikus az egész darabban az, hogy végre Júliáról is több szó esik. Én emlékszem, amikor Petőfiről tanultunk az iskolában, akkor nagyon kevés szó esett Júliáról, Petőfi múzsájaként emlegették, de közben ő mégiscsak nagyobb hatással volt mind Petőfire, mind az irodalomtörténetre, mint az a köztudatban jelen van. Azt sem szabad kifelejteni Petőfi és Júlia történetéből, hogy ők nagyon-nagyon fiatalok voltak. Nagyon fiatal éveikben történt velük mindaz, amit ez a darab elmesél, amiről most valamit megmutattunk. Nekem nagyon érdekes az ő szerelmük, és az, hogy Júlia mennyire erős nő volt, és nagyon izgalmas az a szál kettőjük között, hogy ő tökéletesen megértette Petőfit, hogy mi az ő létezésének a célja, és ebben igyekezett támogatni őt annak ellenére, hogy ez iszonyatosan fájdalmas volt számára.
– Azt mondod, hogy lehet és érdemes bármiféle szellemi-lelki közösséget, vagy szövetséget kötni Szendrey Júliával 2023-ban is, tehát egy hiteles karakter, vagyis egy hiteles nő?
– Azt sosem fogjuk megérteni, hogy pontosan ők mit éreztek, hiszen egy másik korban élünk és nagyon más a világ már, de azt gondolom, hogy azok az alap dolgok, amiken ők érzelmileg átmentek, azok ugyanúgy jelen vannak ma is, csak egy kicsit más köntösben.
– Arra gondoltam, hogy a Blahalouisiana szövegeivel jól érezhető ez a rokonság.
– Azokat leginkább Szajkó András, a gitárosunk írja – a magyar dalszövegeket. Az előző lemezen már én is írtam két dalt, de főként Szaja írja.
– Foglalkoztat titeket az idő-tematikának az a rengeteg aspektusa, ami blahás szövegekben megjelenik?
– Őt nagyon, és én nagyon élvezem ezt, hiszen ő zseniális szövegeket ír, nagyon szeretem őket. Viszont a gondolatmenetekben nagyon-nagyon osztozunk, és nagyon sokat beszélgetünk, sokat filozofálgatunk az időről, meg az életről a hosszú buszutakon, úgyhogy nagyon egy síkon mozgunk, és nekem egy nagyon érdekes együttest alkot az, ahogyan az ő gondolatai, végül egy női lelken át – az enyémen – meggyúrva érkeznek el az egész zenekar üzeneteként a dalainkban.
– Akkor legyen majd ez a következő nagyinterjú egyik témája.
Gerencsér Anna
„Veszélyesen élni nem, de veszélyesen írni szeretek” – Interjú Viola Szandrával
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Kincses Krisztina
„A művészet küldetés” – interjú Juhász Annával
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
Nagy Erika
Megkönnyebbülést hozó mese
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Brenner János
Versről, világról, versvilágokról
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Nagy Erika
A hangulatok visszhangjai
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Zvekán Péter
Hegedű helyett szaxofon
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Madár Anikó
Nem kell félni Máraitól
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.
Zvekán Péter
Világhír és tehetséggondozás
Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.
Nagy Erika
A nyelvvel való foglalkozás bűvkörében – Beszélgetés a 85 éves F. Kováts Piroskával
Kováts Piroska 1938. augusztus 28-án született Budapesten. 1974-től nyugdíjazásáig, vagyis 1992-ig a Madách Könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, majd vezető szerkesztőként. A kiadóban kezdődött műfordítói pályája is. F. Kováts Piroska fordításában olvasható magyarul többek között Dominik Tatarka Reverendás köztársaság, Václav Kaplický Boszorkányégetés, Dušan Šimko Esterházy lakája című regénye, Gabriel Viktor 1848–1849 legendája a szlovák történetírásban című műve vagy a Levélbe öltözik a fa címmel megjelent antológia.
| Hé | Ke | Sze | Cs | Pé | Szo | Va |
|---|---|---|---|---|---|---|
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 1 | 2 |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| Hé | Ke | Sze | Cs | Pé | Szo | Va |
|---|---|---|---|---|---|---|
31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 | 1 | 2 | 3 | 4 |
| Hé | Ke | Sze | Cs | Pé | Szo | Va |
|---|---|---|---|---|---|---|
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 1 | 2 |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| Hé | Ke | Sze | Cs | Pé | Szo | Va |
|---|---|---|---|---|---|---|
31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 | 1 | 2 | 3 | 4 |