– Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy elképesztő 13 évet tudhatsz magad mögött; a nevedhez kapcsolódó telt házas irodalmi rendezvények arról tanúskodnak, hogy az irodalomnak ma is van létjogosultsága és küldetése. De vajon mi is az tulajdonképpen?
– Az irodalom egy élő szövet, talán semmihez sem mérhető hatással az életünkre. Ez mindig lenyűgözött. Én az alkotók felől közelítek a témához – az ember felől. Édesapám, Juhász Ferenc egy ars poeticájában írta: „a művészet küldetés”. Az írókban a hitet látom, amivel a fehér papírra varázsolnak, megtöltik szavakkal, történetekkel – a saját valóságukkal. Küzdelmük, vágyuk, türelmük vagy időtlenségük az enyém, mint olvasóé. Elmondják, amit ők látnak, kapnak, hallanak a világból – és ezek a történetek, versek, regények egymás mellé és egymásra épülve bennünk folytatódhatnak. Amikor kiskoromban ezt a gazdagságot felfedeztem, úgy éreztem, már sosem leszek egyedül. Azt látom, ez sokunkban közös: a valós életünkhöz rendelünk egy olvasott valóságot, ami rajtunk áteresztve ver gyökeret az életünkben. Talán ez az Irodalmi Szalon sikere 13 éve.
– És mi a te küldetésed?
– Küldetésem, hogy a tapintható és megélt valóságunk része legyen az olvasás, a könyv és az ehhez kapcsolódó dialógus. Hogy mindannyiunk közös története íródjon a programjaimon, az ajánlott könyvek és témák által. Mivel nekem ez tényleg az életem fókusza és annyira sokat ad, élvezem, ezért ezzel a lelkesedéssel szeretem továbbadni a közönségnek az irodalom szeretetét. Ennek mentén alakult a szalon 2010-ben és minden további munkám, legyen szó a New York, a Várkert vagy a Centrál sorozatokról, az Irodalmi karavánról vagy tematikus irodalmi utazásokról szó.
– Az általad szervezett irodalmi események emberek százait, adott esetben ezreit képesek megmozgatni. Nem mindenkinek sikerülne ezt megvalósítani. A Juhász Anna Irodalmi Szalon azonban mára már branddé vált, te pedig ikonnak számítasz a szakmában. Hogyan sikerült mindezt elérni, közösséget alkotni, elnyerni az emberek bizalmát?
– Olyan nagy szavak ezek, köszönöm nagyon, de zavarba hoznak. Nagyon szeretek dolgozni és nagyon sokat is dolgozom – ösztönöz a közösségépítés, a kultúra teremtő közege. Minden sorozat, minden program más és más, ezért gyakran van szükség a megújulásra, és a közönséghez való közelségre. 2010-ben még igencsak szorongtam az első kávéházi estemen, amin nem segített, hogy ebbe az irodalmi világba születtem bele. Mert ott, először a saját utamat kezdtem lekövezni, és csak magamra számíthattam. Idővel biztosabb lettem, de ugyanolyan figyelemmel fordulok afelé, mire van igény, mi aktuális. Jó monitorozni a kortárs előadásokat, felvetett témákat, ezek is alakítják a programokat. Nekem nincs semmilyen allűröm, és remélem sosem lesz. Csak a szorgalom számít a nap végén és a valódi teljesítmény, ebben hiszek.
– Mi mindenre volt szükség ahhoz, hogy ez a rengeteg irodalmi rendezvény: séta, emlékest, rendhagyó irodalomóra, könyvbemutató (és még sorolhatnánk) ilyen színvonalban és ilyen széles körben el tudja érni az embereket?
– Talán leginkább a fentiekre. Hogy hinni tudjak abban, hogy ez sokunk közös ügye. Az úton lettek partnereim, támogatóim, segítőim – a családom mellett –, akik velem együtt gondolkodnak, és ez a bázis nagyon meghatározó. Engem az életművek tényleg folyamatosan inspirálnak, most épp Babits-, Nagy László-, Szécsi Margit- és Cortázar-lázban égek, és velük vagyok éjjel-nappal – ezekből pedig remélem őszinte, erős estek születnek.
– Rendkívül intenzív életet élsz. Nem túlzás azt mondani, hogy szinte minden héten újabbnál újabb eseménnyel várod az érdeklődőket. Folyamatosan jelen vagy mindenhol. A közösségimédia-platformoknak köszönhetően pedig a jelenlét, a jelenlevés egy újabb szintre helyeződött. Neked mikor és hogyan sikerül igazán jelen lenned?
– Ez az egyik legfontosabb kérdés az életemben. Ahogy Szepes Mária mondta, a jelen az életünk egyetlen realitása, amelyet formálni tudunk – de egy ilyen gyors világban hogyan tudunk megérkezni? Vagy ne távolítsuk – én hogy tudok megérkezni? Programhalmozásban élek, és ez már nekem is feltűnt, őszinte szeretnék lenni – mindennap, akár napi két fellépéssel nehezen élem meg a pillanatot, mert rohanok tovább. Akkor, ott mindig megtörténik a csoda – a pillanat, amiben együtt létezünk a fellépőkkel és közönséggel, de utána… Átadok valamit, de nem adok lehetőséget a töltekezésre, a jelenlétre, a megérkezésre. Fogok ezen változtatni, mert szükségem van több időre. A csöndre az újabb megszólaláshoz.
– „Nekem a világirodalom a kiszabadulás, a magyar kapcsolódik szorosabban a munkához” – meséled az egyik veled készült interjúban. Az Irodalmi Szalon 13. születésnapján, november 15-én mégis egy világirodalmi szerző, Julio Cortázar argentin író kerül a fókuszba. Miért éppen ő és miért éppen most?
– Cortázar megidézése nem az én ötletem volt, hanem Henri Gonzo zenész-énekesé, akivel egy ideje irodalom kapcsán beszélgetünk versekről, szövegekről, megszülető dallamokról. Ő vetette fel, milyen jó lenne, ha együtt olvasnánk Cortázar szövegeket, és megjelenne a kapcsolódó francia és argentin zene. Azonnal megtetszett az ötlet, és újra elmélyedtem az életműben, már válogatjuk a szövegeket. Milyen élmény? Cortázar napjaink egyik legnagyobb hatású elbeszélője és regényírója. Fékezhetetlen képzelőerő, az emberi lélek rejtelmei, álom, kapcsolat-nélküliség, feszültség, és még annyi minden más. Kell ez nekünk, kell, hogy felébresszen bennünket. Vagy az ő álmába helyezzen. Remélem egy különleges, meghitt este lesz ez a születésnapi, ahol a torta és az ünnepi hangulat is adott a Mitzi kávézóban, ahol épp négy éve van jelen az Irodalmi Szalon.
– Az elmúlt egy évben számos rendezvényt, „irodalmi kapcsolódásokat”, kötetbemutatókat, irodalmi beszélgetéseket és különféle zenés-irodalmi előadásokat rendeztek a neved alatt. De a két legkiemelkedőbb talán mégis a Petőfi irodalmi karaván, illetve a XX, amely minden hónapban egy-egy nagyszerű XX. századi írót/költőt helyezett a fókuszba. Mi volt a legnagyobb kihívás az előadás-sorozatok megalkotása, megvalósítása közben?
– Jól érzed, az Irodalmi Szalon mellett – amit a Szerencsejáték Zrt. támogat – ez a két munka nagy kedvencem – amik pedig a Petőfi Kulturális Ügynökséghez kapcsolódnak, ahol 2020 óta dolgozom. A XX. századi sorozat budapesti estjei folytatják azt a fókuszt, amit évek óta építek: megismerni a közeli kortársakat, közelebb lépni az életművekhez, leporolni az olvasmányokat. Kormos, Juhász, Szőcs, Petri, Csoóri vagy Nagy László – gyönyörű és megrázó költészetük szerencsére sokakat megszólít és nekem is újfajta perspektívát ad: egy láncolatban látni a munkájukat és a kapcsolódásokat bemutatni.
A karaván ötlete 2019 őszén merült fel, de a tervezett indulást eltörölte a járványhelyzet. Végül 2022 januárjában utaztunk először írókkal, zenészekkel a Kárpát-medencébe, és állíthatom: azóta megváltozott az életem. Erdély, Székelyföld, Felvidék, Vajdaság, Partium lakosságához közel menni, beszélgetni, megélni a közösséget életre szóló élmény és feladat, és úgy érzem létfontosságú. Meg kell találnunk egymást és meg kell szólítanunk a másikat: hisz közös a történelmünk, a gyökereink, az alkotóink, ugyanaz van a szívünkben. És egy a nyelvünk, ami, ahogy Tamási Áron fogalmaz – egyetlen hazánk.
– Mi az a mondat, gondolat, idézet, könyv vagy bármi más, ami erőt ad a mindennapokban?
– Az, amit fent már említettem, édesapámtól származik – aki idén 95 éve született –:
– Mennyire tervezel előre? Év közben az aktuális munkálataid mellett már a következő év projektjeit is szervezed? Mit tartogat az irodalomkedvelőknek a 2024-es év?
– Mindig évről évre tervezek, így igyekszem már most a sorozataim 2024-es tartalmait átgondolni, illetve az évfordulós szerzőket listázni, kivel foglalkozzam hangsúlyosabban jövőre. A Pilinszky-, Nemes Nagy Ágnes- és Petőfi-életművek bemutatása után készül a Nagy László–Szécsi Margit-előadásunk, ez most egy intenzív és építkezős folyamat rengeteg olvasással, amit nagyon szeretek. Maradok a XX. századnál, azt hiszem, de a kortárs estjeimen továbbra is fókuszálok a mai magyar irodalomra, akár utazásban, akár irodalmi esten vagy sétán – a közös gondolkodás nagyon megtisztelő és ebből mindannyian táplálkozunk. Újból lesz külföldi, tematikus irodalmi utazás, készülünk egy hatrészes filmsorozatra és több filmes munkára, míg a Sanctum összművészeti, képzőművészeket is megszólaltató sorozat is útra kel – szóval remélem ismét tartalmas év áll előttünk.
– Mindig csak egy lépést előre vagy vannak olyan merész álmaid, amiket a hosszú távú jövőben mindenképp szeretnél megvalósítani, és amiket most is folyamatosan építgetsz?
– Van egy álmom, aminek megvalósítása már nagyon alakul bennem. Illetve kettő is van – szóval mindkettő már a napjaim része. Néha, ritkán említem itt-ott, de valójában a terveim még csak az enyémek – várom azt a pillanatot, amikor a folyamat új szintre lép és valósággá válik az álom. Így indult az Irodalmi Szalon is 2010-ben, és csoda, mivé fejlődött. Hátha a jövőben is így lesz!
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.
Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.
Kováts Piroska 1938. augusztus 28-án született Budapesten. 1974-től nyugdíjazásáig, vagyis 1992-ig a Madách Könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, majd vezető szerkesztőként. A kiadóban kezdődött műfordítói pályája is. F. Kováts Piroska fordításában olvasható magyarul többek között Dominik Tatarka Reverendás köztársaság, Václav Kaplický Boszorkányégetés, Dušan Šimko Esterházy lakája című regénye, Gabriel Viktor 1848–1849 legendája a szlovák történetírásban című műve vagy a Levélbe öltözik a fa címmel megjelent antológia.