Bese Bernadett: Ki foglalkozzon vele, ha nem mi? – Beszélgetés Gál Tamás színházigazgatóval

2020. október 21., 21:26

Gál Tamás a Komáromi Jókai Színház májusban kinevezett igazgatója, a Szevasz Színház, az Epopteia Műhely és a Csavar Színház alapítója. A Páskándi Géza-díjjal, Dosky-díjjal és Jászai Mari-díjjal kitüntetett színésszel és rendezővel beszélgettem a Jöttünk külhonból című zenés előadói estet követően.

Gál Tamás a színpadon (jobbra)

– Hogyan ismerkedett meg Tóth László költészetével?

– Előbb ismertem meg őt személyesen, mint a költeményeit. Mindkét lánya nagyon jó barátom volt Budapesten, ahol ugyanabba a nagy baráti körbe tartoztunk, akik irodalomszerető fiatalok, versmegzenésítők voltunk. Általuk ismertem meg Tóth Lászlót, a magánembert.

– Mi volt előbb, az ötlet, hogy egy ilyen estet kell készíteni, vagy, hogy az ő verseit kell feldolgozni valamilyen formában?

– Az első találkozásunk úgy történt, hogy kidobott a budapesti lakásából, hogy mit keresek ott. Egy bulit szerveztünk a tudta nélkül a lányaival, fiatalok voltunk, tizenévesek, joggal dühödött fel ránk. Itt kezdődött a mi barátságunk. Tóth László költészetével hosszúhosszú kutatás után találkoztam. Barak László verseivel rengeteget foglalkoztam, és így mondhatni, rajta keresztül jutottam el hozzá. Tudtam, hogy kortársak, tudtam, hogy barátok, kíváncsi lettem rá. És ekkor egy fantasztikus kincsre leltem. Ez az előadás elsősorban nem a mi sikerünk, hanem az ő költészetéé.

– Fontosnak tartja, hogy foglalkozzunk a szlovákiai magyar irodalommal?

– Ki foglalkozzon vele, ha nem mi, felvidéki magyar művészek? Nagyon fontosnak tartom! Mindig is próbáltam nagyon nagy hangsúlyt fordítani arra, hogy a Kaszás Attila Verstáborban foglalkozzunk egy felvidéki költővel is, emellett persze a nagy klasszikusokkal is. Minden tábor két személy költészete körül forgott, ebből az egyik mindig szlovákiai magyar volt.

– Készül valami hasonló projekttel a közeljövőben?

– Most készülünk összerakni egy műsort Barak László és Vida Gergely karantén alatt íródott verseiből. Ez már részletekben elérhető az interneten, ezekből szeretnénk Ollé Erikkel és Lakatos Róberttel egy teljes műsort összeállítani.

– Mikorra számíthat rá a közönség?

– Reméljük, hogy jövő évre elkészül.

– Van esetleg kedvenc szlovákiai magyar szerzője?

– Kedvencem nincs, de nagyon szeretem Tóth Lászlót, Barak Lászlót, Vida Gergelyt, a fiatalok közül pedig Laboda Róbertet, szeretem a slamjeit. Sok felvidéki irodalmat olvasok, Zs. Nagy Lajost, Tompa Mihályt a régiek közül, Grendel Lajost a prózaírók közül. Szász Pál Fűje sarjad mezőknek című kötetéből most fog a Csavar Színház egy előadást készíteni.

– Számíthatunk rá, hogy a Komáromi Jókai Színházban is egyre gyakrabban találkozhat majd a közönség a szlovákiai magyar irodalommal?

– Amint összeszedjünk magunkat, kievickélünk ebből a krízisből, szeretnék a stúdió- és a nagyszínpad mellé egy versszalont, ahol a verseknek adnánk teret.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)