– Hogyan ismerkedett meg Tóth László költészetével?
– Előbb ismertem meg őt személyesen, mint a költeményeit. Mindkét lánya nagyon jó barátom volt Budapesten, ahol ugyanabba a nagy baráti körbe tartoztunk, akik irodalomszerető fiatalok, versmegzenésítők voltunk. Általuk ismertem meg Tóth Lászlót, a magánembert.
– Mi volt előbb, az ötlet, hogy egy ilyen estet kell készíteni, vagy, hogy az ő verseit kell feldolgozni valamilyen formában?
– Az első találkozásunk úgy történt, hogy kidobott a budapesti lakásából, hogy mit keresek ott. Egy bulit szerveztünk a tudta nélkül a lányaival, fiatalok voltunk, tizenévesek, joggal dühödött fel ránk. Itt kezdődött a mi barátságunk. Tóth László költészetével hosszúhosszú kutatás után találkoztam. Barak László verseivel rengeteget foglalkoztam, és így mondhatni, rajta keresztül jutottam el hozzá. Tudtam, hogy kortársak, tudtam, hogy barátok, kíváncsi lettem rá. És ekkor egy fantasztikus kincsre leltem. Ez az előadás elsősorban nem a mi sikerünk, hanem az ő költészetéé.
– Fontosnak tartja, hogy foglalkozzunk a szlovákiai magyar irodalommal?
– Ki foglalkozzon vele, ha nem mi, felvidéki magyar művészek? Nagyon fontosnak tartom! Mindig is próbáltam nagyon nagy hangsúlyt fordítani arra, hogy a Kaszás Attila Verstáborban foglalkozzunk egy felvidéki költővel is, emellett persze a nagy klasszikusokkal is. Minden tábor két személy költészete körül forgott, ebből az egyik mindig szlovákiai magyar volt.
– Készül valami hasonló projekttel a közeljövőben?
– Most készülünk összerakni egy műsort Barak László és Vida Gergely karantén alatt íródott verseiből. Ez már részletekben elérhető az interneten, ezekből szeretnénk Ollé Erikkel és Lakatos Róberttel egy teljes műsort összeállítani.
– Mikorra számíthat rá a közönség?
– Reméljük, hogy jövő évre elkészül.
– Van esetleg kedvenc szlovákiai magyar szerzője?
– Kedvencem nincs, de nagyon szeretem Tóth Lászlót, Barak Lászlót, Vida Gergelyt, a fiatalok közül pedig Laboda Róbertet, szeretem a slamjeit. Sok felvidéki irodalmat olvasok, Zs. Nagy Lajost, Tompa Mihályt a régiek közül, Grendel Lajost a prózaírók közül. Szász Pál Fűje sarjad mezőknek című kötetéből most fog a Csavar Színház egy előadást készíteni.
– Számíthatunk rá, hogy a Komáromi Jókai Színházban is egyre gyakrabban találkozhat majd a közönség a szlovákiai magyar irodalommal?
– Amint összeszedjünk magunkat, kievickélünk ebből a krízisből, szeretnék a stúdió- és a nagyszínpad mellé egy versszalont, ahol a verseknek adnánk teret.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)
Ez a kötet rólam, rólad és róla szól. Arról, hogy te is ugyanolyan tehetetlen, vak és gyenge leszel, ha elér az az alattomosan támadó, az a megmagyarázhatatlan, minden logikát mellőző, gyilkos érzés, amit szerelemnek becézünk. Fájón ismerős történetek és alakok, közös, mégis egyedi emlékekkel megtűzdelve. A kötet kiforgat, beforgat, majd egy röpke pillanatra felemel, végül váratlanul gyomorszájon vág, amiért te kérsz bocsánatot.
"A vágyak miatt fordultam a gyerekkor felé. Egy másik dolog viszont, ami nincs helyén kezelve a gyerekkorral kapcsolatban, hogy sokakban él a gyerekkor iránti nosztalgia. Ilyen például, amikor azt halljuk, hogy „azok a régi szép idők”, a gondtalan gyerekkor. Pedig a gyerekkor talán pont annyira félelmetes világ, mint a felnőttkor, mégis nagyobb téttel bír, mert a gyereknek számít a becsülete, a szava, és van mit elveszítsen. Ezt a tisztaságot szép lassan elveszti többek között a nemi érés okán. Utána pedig jönnek a rossz döntések, amivel felér végül a felnőttkorba."
"Amióta elköltöztem Budapestről, sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Úgy gondolom, másképpen nem is működne az itteni élet, mint hogy az ember hozzálassul környezetéhez. A túrák, a természet, a közösség, valamint az a csönd, amely átjárja otthonunkat, egészen más léptékű, mint az élet Budapesten. Nem mondom, hogy ez jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak teljesen más."
Állítólag akkoriban, a kilencszázas évek elején a legszebb zentai hölgy Berzenczey Domokos felesége volt, aki nagyon szépen énekelt. Szűcs Lajosné a polgári lányiskola igazgatónője, Endreiné pedig a lánynevelő intézet tulajdonosa volt. Ezek a hölgyek mind gazdag férfiak feleségei voltak, ők vettek részt a jótékonyságban.
H. Nagy Péter saját elmondása szerint nem tud a naplóírással azonosulni, mégis valami hasonló került ki a kezéből a Karanténkultúra és járványvilág című mű kiadásával. Vajon hogyan hat a vírus az irodalomra? Erre és még sok más kérdésre válaszolt nekünk H. Nagy Péter irodalomtörténész, egyetemi oktató.
Meggyőződésem, hogy gyerekeknek nehezebb írni, mint felnőtteknek. Talán közhely, de a gyermekek igényesebb olvasók, ők még a lelkükkel és a szívükkel is látnak. Bármilyen fércmunkát nem fogadnak el, nem szeretik meg, nem érzik sajátjuknak. Így a költő nem hajolhat le a gyermekhez, rossz felnőttként nem gügyöghet, nem selypeghet neki, hanem át kell, hogy változzon, és a gyermeki képzelet lobogó színeiben kell láttatnia a témáját, mondandóját. Csak az képes erre, akiben magában is épségben maradt meg a gyermek.
L. Takács Bálint nem sokat teketóriázik. Megfogja a valóság keserű, íztelen termékét, belevágja egy befőttesüvegbe, hozzáad egy kis fekete humort, cukrozott álmot, velős társadalomkritikát végül ezt az egészet egy kis titkos létesszenciával megbolondítva olyan elképesztő agymenés-koktélt kever, hogy az olvasó csak pislog bambán.
Kozma Attiláról sokaknak a székely humor jut eszébe. Akár a színházban, akár az önálló produkcióiban, akár a reklámokban látom, akár a különböző lapokban közölt írásait olvasom, sziporkázóan szellemes. Ez az ő világa, ezt szeretjük benne.
Gyermekkoromban kissé megdöbbenve figyeltem a mohácsi busójárást, amint ijesztő maszkokat viselő emberek vonulnak fel a tavaszváró és téltemető ünnepen. A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít, köszönhetően a hagyományokat megőrző maszkfaragóknak és jelmezkészítőknek. Baráth Gábor az egyik legismertebb maszkfaragó, aki munkásságával méltán érdemelte ki, hogy 2011-ben a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékérmén az általa készített maszk, valamint ő maga szerepel busójelmezben. Értékrendje középpontjában a környezettudatosság áll.
A női test biztonsága Bánkövi Dorottya első verseskötete, melyben kirajzolódik a nagybetűs nő. Ott szúr, karmol, harap, ahol addig lágyan simogatott, finoman csókolt, majd, mint aki kegyetlen tettétől megretten, szempilláját ártatlanul megrebbenti és elszökdécsel.