Fried Ernőként született 1893-ban a ma már Eperjeshez tartozó Sebeskellemesen. „Ó, hadd dobjam rá furcsa neved mostan//az emlékezés kerek asztalára” – üdvözli szonettben szülőfaluját, s hogy komolyan gondolja, részben fel is veszi annak a nevét. Eperjes, Pozsony, Bécs, Budapest – fontosabb állomás- és lakóhelyei. A végső állomás 1944 végén Mathausen. Orvosként a felesleges, félemberek szószólója lesz az irodalomban is. Koldusok, testi hibásak, utcalányok, rabok, elbocsátott emberek, sármezőkön szenvedő katonák és egyéb szerencsétlenek verseinek, elbeszéléseinek, drámáinak hősei. Négy verseskötete, egy elbeszéléskötete s pár drámája jelenik meg az életében, halála után mindössze a Csanda Sándor által válogatott 1976-os kötet. „Én X. Y. vagyok, kérem szépen:// Egy szikár s fagyott-kedvű, nem rossz ember.// A vágyam: függetlenség. És a célom?/ Kevés, de jó nő. És a messzi tenger” – mutatkozik be Névjegy című versében. De hiába közli több írását a Nyugat, a Magyar Írás, a Kassai Napló, a Tátra, hiába levelezik drámája bemutatása érdekében színházi igazgatókkal Móricz, csak előlegig jut. A Haláljáték bemutatóját a budapesti Nemzeti Színház végleg elhalasztja. Pedig a 60. születésnapján élete teljes értelmetlenségére rádöbbenő ügyvéd szerepe tényleg Somlay Artúr után kiáltott.
Még bőven Mathausen előtt megírja költői számadását: „Nem szórom kincsem. Nincsen. Amit adtam://Pár igaz, friss és zabolátlan szó volt.//Cserébe érte ellenséget kaptam,// S barátot? Egyet se! De így is jó volt…” Talán vele szemben van a legnagyobb adóssága a szlovákiai magyar irodalomnak.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)
Hullamosók és vámpírok, fanyar humorral átitatott merész történetek. Kertész Dávid első kötete rendkívül bátor. Remekül egyensúlyoz fikció és valóság között, nehogy a kedves olvasó két nevetés között lepottyanjon a kötélről.
Ez a kötet rólam, rólad és róla szól. Arról, hogy te is ugyanolyan tehetetlen, vak és gyenge leszel, ha elér az az alattomosan támadó, az a megmagyarázhatatlan, minden logikát mellőző, gyilkos érzés, amit szerelemnek becézünk. Fájón ismerős történetek és alakok, közös, mégis egyedi emlékekkel megtűzdelve. A kötet kiforgat, beforgat, majd egy röpke pillanatra felemel, végül váratlanul gyomorszájon vág, amiért te kérsz bocsánatot.
"A vágyak miatt fordultam a gyerekkor felé. Egy másik dolog viszont, ami nincs helyén kezelve a gyerekkorral kapcsolatban, hogy sokakban él a gyerekkor iránti nosztalgia. Ilyen például, amikor azt halljuk, hogy „azok a régi szép idők”, a gondtalan gyerekkor. Pedig a gyerekkor talán pont annyira félelmetes világ, mint a felnőttkor, mégis nagyobb téttel bír, mert a gyereknek számít a becsülete, a szava, és van mit elveszítsen. Ezt a tisztaságot szép lassan elveszti többek között a nemi érés okán. Utána pedig jönnek a rossz döntések, amivel felér végül a felnőttkorba."
"Amióta elköltöztem Budapestről, sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Úgy gondolom, másképpen nem is működne az itteni élet, mint hogy az ember hozzálassul környezetéhez. A túrák, a természet, a közösség, valamint az a csönd, amely átjárja otthonunkat, egészen más léptékű, mint az élet Budapesten. Nem mondom, hogy ez jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak teljesen más."
Állítólag akkoriban, a kilencszázas évek elején a legszebb zentai hölgy Berzenczey Domokos felesége volt, aki nagyon szépen énekelt. Szűcs Lajosné a polgári lányiskola igazgatónője, Endreiné pedig a lánynevelő intézet tulajdonosa volt. Ezek a hölgyek mind gazdag férfiak feleségei voltak, ők vettek részt a jótékonyságban.
H. Nagy Péter saját elmondása szerint nem tud a naplóírással azonosulni, mégis valami hasonló került ki a kezéből a Karanténkultúra és járványvilág című mű kiadásával. Vajon hogyan hat a vírus az irodalomra? Erre és még sok más kérdésre válaszolt nekünk H. Nagy Péter irodalomtörténész, egyetemi oktató.
Meggyőződésem, hogy gyerekeknek nehezebb írni, mint felnőtteknek. Talán közhely, de a gyermekek igényesebb olvasók, ők még a lelkükkel és a szívükkel is látnak. Bármilyen fércmunkát nem fogadnak el, nem szeretik meg, nem érzik sajátjuknak. Így a költő nem hajolhat le a gyermekhez, rossz felnőttként nem gügyöghet, nem selypeghet neki, hanem át kell, hogy változzon, és a gyermeki képzelet lobogó színeiben kell láttatnia a témáját, mondandóját. Csak az képes erre, akiben magában is épségben maradt meg a gyermek.
L. Takács Bálint nem sokat teketóriázik. Megfogja a valóság keserű, íztelen termékét, belevágja egy befőttesüvegbe, hozzáad egy kis fekete humort, cukrozott álmot, velős társadalomkritikát végül ezt az egészet egy kis titkos létesszenciával megbolondítva olyan elképesztő agymenés-koktélt kever, hogy az olvasó csak pislog bambán.
Kozma Attiláról sokaknak a székely humor jut eszébe. Akár a színházban, akár az önálló produkcióiban, akár a reklámokban látom, akár a különböző lapokban közölt írásait olvasom, sziporkázóan szellemes. Ez az ő világa, ezt szeretjük benne.
Gyermekkoromban kissé megdöbbenve figyeltem a mohácsi busójárást, amint ijesztő maszkokat viselő emberek vonulnak fel a tavaszváró és téltemető ünnepen. A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít, köszönhetően a hagyományokat megőrző maszkfaragóknak és jelmezkészítőknek. Baráth Gábor az egyik legismertebb maszkfaragó, aki munkásságával méltán érdemelte ki, hogy 2011-ben a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékérmén az általa készített maszk, valamint ő maga szerepel busójelmezben. Értékrendje középpontjában a környezettudatosság áll.