Juhász Dósa János: Sebesi Ernő, aki a félemberek életét írta

2021. február 17., 10:40

Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a két világháború közötti szlovenszkói magyar irodalom legjelentősebb képviselője volt, aki lírában, prózában és drámában is jelentőset alkotott. Hálátlan utókora mégis teljesen elfeledte – mindössze 1976-ban jelent meg egy válogatás a prózájából egyik drámája beiktatásával. Az 1945 után megjelent antológiák közölték még pár versét, s ugyanazt a novelláját.

Fried Ernőként született 1893-ban a ma már Eperjeshez tartozó Sebeskellemesen. „Ó, hadd dobjam rá furcsa neved mostan//az emlékezés kerek asztalára” – üdvözli szonettben szülőfaluját, s hogy komolyan gondolja, részben fel is veszi annak a nevét. Eperjes, Pozsony, Bécs, Budapest – fontosabb állomás- és lakóhelyei. A végső állomás 1944 végén Mathausen. Orvosként a felesleges, félemberek szószólója lesz az irodalomban is. Koldusok, testi hibásak, utcalányok, rabok, elbocsátott emberek, sármezőkön szenvedő katonák és egyéb szerencsétlenek verseinek, elbeszéléseinek, drámáinak hősei. Négy verseskötete, egy elbeszéléskötete s pár drámája jelenik meg az életében, halála után mindössze a Csanda Sándor által válogatott 1976-os kötet. „Én X. Y. vagyok, kérem szépen:// Egy szikár s fagyott-kedvű, nem rossz ember.// A vágyam: függetlenség. És a célom?/ Kevés, de jó nő. És a messzi tenger” – mutatkozik be Névjegy című versében. De hiába közli több írását a Nyugat, a Magyar Írás, a Kassai Napló, a Tátra, hiába levelezik drámája bemutatása érdekében színházi igazgatókkal Móricz, csak előlegig jut. A Haláljáték bemutatóját a budapesti Nemzeti Színház végleg elhalasztja. Pedig a 60. születésnapján élete teljes értelmetlenségére rádöbbenő ügyvéd szerepe tényleg Somlay Artúr után kiáltott.

Még bőven Mathausen előtt megírja költői számadását: „Nem szórom kincsem. Nincsen. Amit adtam://Pár igaz, friss és zabolátlan szó volt.//Cserébe érte ellenséget kaptam,// S barátot? Egyet se! De így is jó volt…” Talán vele szemben van a legnagyobb adóssága a szlovákiai magyar irodalomnak.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)