Károsi Panni: Biblia, Jézus, gyermekek – Reisinger János irodalomtörténész hitről és irodalomról

Reisinger János irodalomtörténész a Duna Televízióban tartott előadás-sorozatot Jézus és… címmel, ahol többek között megemlékezett Jézus és a gyerekek kapcsolatáról is. A tanár úr nemrégiben vajdasági körúton volt. Ekkor találkoztunk vele, és a Biblia irodalmisága, irodalomban való megjelenése és költőink istenkeresése mellett az említett témáról is kérdeztük.

– Hol van a Biblia helye az irodalomban és azon belül a költészetben?

– Diákkoromban, az 1970-es években Lukács György filozófus meghatározását idézték: „A Biblia a világfolklór egyik legszebb műve”. Ez a kijelentés első hallásra talán jól hangzik, mégis elnagyolt és pontatlan. Bármely mű meghatározásához legelőször azt kell tekintetbe vennünk, hogy mit mond önmagáról, milyen cél hozta létre. Ezt a Bibliával kapcsolatban is meg kell tennünk: minek állítja magát, miért is „írás”?

Az egyiptomi papirusznádat az azt importáló görögök biblosznak mondták. Innen a szó: biblion; ennek többes száma a biblia. Magyarra fordítva könyvtekercsek, könyvek a jelentése. A papirusznádból megfelelő előkészítés után papirusztekercset nyertek, erre írtak szövegeket. Az i. e. XV. és az i. sz. II. század közötti írásművek így maradtak fenn. Később az állatbőrből készült pergamen kiszorította ezt a technikát, mert a kihajtogatások következtében a papirusz megtöredezett, újra kellett másolni, hogy olvasható maradjon. A pergamen viszont hosszabban állt ellen az idő vasfogának.

A Biblia tehát egyszerűen könyvtekercsnek, könyvnek nevezi magát. Nem külső formájában van rendkívülisége. Tartalma a rendkívüli, hiszen egyrészt a világ teremtésétől a Föld újjáteremtéséig ível mondanivalója, másrészt a hétköznapi és egyéni élet valamennyi nagy kérdését felöleli. Önmagát ezért nevezi „az Úr könyvének” (Ésaiás 34:16). Jézus is feltétlen tekintélyként hivatkozott rá, több ízben is. „Nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” (Márk 12:24). Híres meghatározása szerint az „igazság” nem egyes emberek vagy a jogszolgáltatás kezében van. Mint mondja: „a te igéd igazság” (János evangéliuma, 17:17).

A Biblia 66 könyvből álló iratgyűjtemény, mintegy 1600 év alatt írták az i. e. XV. és az i. sz. II. század között. Formailag sincs még egy ilyen egységes gyűjteménye az emberiségnek, méghozzá a legkülönfélébb (mintegy negyven különböző) szerző tollából. Tartalmi egysége ugyancsak lenyűgöző. Más szavakkal, de ugyanazt hirdették évszázadok távlatából Mózes, Dávid, Jeremiás, Dániel, Pál és János – hogy csak néhányukat említsük.

A Biblia műfajilag is rendkívül sokszínű. A prózai elbeszélés és a ritmikus, paralelizmuson alapuló költészet az uralkodó műneme, a nemzetségtáblázatoktól a példázatokig, himnuszokig változatos megszólalási módok gazdagítják. Nem csoda, ha valóságos kincsesbányája lett a világirodalomnak.

– Mely költőink merítettek a Bibliából?

– Szinte minden magyar költő merített belőle, különösképpen Balassi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Babits, Weöres és Pilinszky – hogy csak költészetünk élvonalából említsek neveket. Nemcsak a zsoltárok bűnbánata vagy istendicsőítése, a jeremiádok panaszszava, Jézus mondásainak vigasztalása vagy üdesége, humora ragadta meg őket, hanem az isteni kinyilatkoztatás felszólításai, biztatásai, határozottsága és szelídsége is. Költőink biblikus kijelentései hasonlóképpen bevonultak a köztudatba, mint magának a Bibliának a bölcs mondásai. Balassitól például így: „Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” Vörösmartytól pedig így: „És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy uj világot zár magába… lesz még egyszer ünnep a világon…” Végül Babitstól: „ki nem akar szenvedni, kétszer szenved… vétkesek közt cinkos aki néma”.

– Hogyan értelmezhetők a bibliai szövegek költészetként?

– A Biblia nem teológia, nem is filozófia, hanem nagy részben ezek nyelvénél mélyebb és világosabb beszéd: költészet. Tele van hasonlatokkal, jelképekkel, visszautalásokkal. Ez utóbbi miatt az Újszövetség csak az Ószövetség ismeretében nyílik meg. A több mint ezer jelképet tartalmazó Bibliai jelképek lexikona című művemet 2016-ban azért jelentettem meg, hogy az érteni vágyó olvasók ne riadjanak vissza a szimbólumoktól. Ezek nem ködösítésként, hanem éppen ellenkezőleg: megvilágításként kerültek bele a Könyvek könyvébe. Így az élet, a történelem jelenségeire nem is mint valami közönséges fényforrás, hanem a reflektorfény élességével világítanak rá.

– Szentség, imádság, költészet – hol vannak az összefüggések? Beszélhetünk ezekről mint különálló, egymáshoz nem kapcsolódó fogalmakról?

– Pilinszky mondja, hogy „minden gondolat – emberi szó – erőfeszítése végső határán: imádság”. A nagy költészet nem a magabízás, hanem a könyörgés felé mozog. (Erről egyébként Németh G. Béla, az egyik legnagyobb irodalomtörténészünk emlékezetes tanulmányt közölt az 1980-as években Balassi előbb idézett „Adj már csendességet…” kezdetű versét elemezve A könyörgés artikulációja a reménység jegyében címmel.) Ez az út a szentség útja. Az ember odaszenteli magát a legfőbb célnak: hogy jobbá váljék. Ahogy Tolsztoj Platon Karatajeve mondja a Háború és békében: „Kavics vagyok, kalács legyek, add meg, Uram, Amen”.

– Jézus hogyan, miben lehet példa a mai ember számára?

– Jézus példája röviden megfogalmazva abban áll, hogy Isten hittel kért segítségével le lehet győzni a rosszat. A világban lévő rossz mellett a bennünk élő rosszat is, melyről gyakran elfeledkezünk. A legnagyobb ellenség ugyanis bőrünkön belül van: önző természetünk.

– Miért érezte Jézus magához közel a gyerekeket?

– A gyermekek ártatlanok, de nem romlatlanok. Az önzés csírái már az ő lelkükben is ott szunnyadnak. Mégis példaképek lehetnek a felnőttek számára, többféle értelemben is. Jézus ezekre célzott. Először is, a gyermekek jóval könnyebben fogadnak el segítséget, mint a felnőttek. Ez gyengeségükből fakadóan érthető is. De mi, felnőttek is jóval gyengébbek vagyunk, mint gyakorta hisszük magunkat. Meg kell tanulnunk a gyermekektől az elfogadás képességét. Ahogy Rónay György fogalmazta meg:

Mert valóban tehet-e hittel az ember,
mint gyermek lesz a gyermekekkel,
s estéjét, melyet már közel érez,
visszaköti eredetéhez?

(San Onofrio)

Másodszor, a gyermekek annyira még nem makacsok, hogy körömszakadtáig ragaszkodnának balvéleményeikhez. Vádaskodni sem vádaskodnak élethossziglan. Gyorsan elmúlik sírásuk, haragjuk is. Ebben is követni kell és lehet őket – de a felnőtt ezt már csak hit által teheti meg. Jézus nem gügyögni tanított, és nem is infantilizmust hirdetett. Aki Őrá néz, annak tudnia kell, mit viselt el bűneinkért. Mi akkor sem haragudhatunk meg a másik emberre, ha az nem kér bocsánatot. Az adós szolga példázatában Jézus erről tanított.

– Gyerekszeretetével, a gyerekekhez való viszonyulásával is kiemelkedett a korból, amelyben élt?

– Régebbi korokban a gyermekekkel nem foglalkoztak annyit, mint manapság. Maga a gyermekkor is rövidebb volt, Jézus idejében a 12 éves gyermeket már felnőttnek tekintették. A meleg égövi országokban – mind a mai napig – gyorsabban érnek az emberek. Magában a Bibliában is keveset olvasunk a gyermekekről. Az Egyiptomba eladott Józsefről is csak 17. születésnapja idejéből tudhatunk meg érdemlegeset. Jézus két ok miatt találkozott gyakrabban a körülbelül 3 és 12 év közötti gyermekekkel.

Egyrészt azért, mert három és fél éves tanítói szolgálatából több mint két évet az északi országrészben, Galileában töltött. Ott általában Kapernaum városából indult el országjárásra. Kapernaum rommezején ma is mutogatják Péter és András házát, ahol éjszakáit töltötte 12 tanítványával. Hazatérésük után, a vacsora és a lefekvés előtti órákban a háznép apraja-nagyja köréje sereglett. Köztük sok gyermek és kisgyermek is volt. Márk evangéliumának 9. fejezete az egyik esti nagycsaládi együttlét leírását nyújtja. Többek között ebben a fejezetben lehetünk szem-és fültanúi Jézus gyerekekkel példálózásának, melyről az előbb már szóltam.

Másrészt édesanyák vitték magzataikat Jézushoz, hogy áldja meg őket. Bizonyára azért fordultak hozzá bizalommal, mert érezték, hogy nem kezeli le a gyerekeket, nem is gügyög hozzájuk. A maguk szintjén, de komolyan beszél velük, emberszámba veszi őket.

– A magyar költészet egyik nagy témája az Isten, az istenkeresés. Jézus hogyan jelenik meg a magyar irodalomban?

– A magyar költészet tematikájában és megszólalási módjában is tág terű, hatalmas, rendkívül értékes költészet. Egyedül a vallomásos jelleg bizonyul gyengébbnek benne, ahogy Pilinszky felpanaszolta. Istenkereső versek sokaságát egyedül Babits és Ady hozta létre. Az utóbbinak annyi „istenes verse” van (a fogalmat Rimay János óta használjuk, aki Balassi hasontémájú költeményeit adta ki „istenes énekek” címen), mint az összes többi nagy költőnknek együttvéve. Ez Ady esetében 40-50 verset jelent. De még nála is kevés a Krisztus-vers. Akad azért: Júdás és Jézus, Krisztus-kereszt az erdőn, illetve a karácsonyi versek.

– Van olyan Krisztus-versünk, amely méltó lenne a kiemelt figyelemre, mégis csak kevesen ismerik?

– Ha figyelemre méltó, Krisztusról szóló költeményeket kellene kiemelnem, a következőket említeném: Dsida Jenő: Krisztus, Pilinszky János: Ismerem, Babits Mihály: Csillag után. A mi költészetünkben, de általában az európai irodalomban is az a legnagyobb probléma, hogy számtalan hibás, téves, eltorzított Krisztus-kép él a köztudatban. Sokan nem tartják Isten fiának, küldöttjének, csupán egy embernek a sok közül, aki áldozatul esett végletes igazságszeretetének. Mások úgy vélik, ha Isten fia volt is, „könnyű volt neki” igaz életet élnie, hiszen sok előnnyel rendelkezett hozzánk képest. Nem ismerik el, hogy Jézus isteni hatalmát levetve jelent meg Földünkön, ahol csodát tett (gyógyított és halottakat támasztott fel) Isten erejével, amit a Szentlélek közvetített neki – ahogy azt minden hittel kérő embernek megígérte. Továbbá Jézus nem áldozatul esett, hanem áldozatul adta magát. S hogy miért is tette, s mi haszna ennek, egészen máig, a mi esetünkre nézve – nos, erről kellene többet gondolkodni és szót váltani.

– A karácsonyról mely költőink írnak legszebben? Ők mit látnak az ünnepben?

– A karácsony ma az év összes ünnepe közül a legszebbnek megmaradt ünnep, még ilyen viharvert, ajándékozási láztól gőzölgő állapotában is. Nehéz azonban beszélni róla, akár a költészettel való összefüggésében is. Részletes válasz helyett hadd ajánljak még egy költeményt, amely talán kérdéseivel felébreszti a mi róla szóló legjobb gondolatainkat is. Ez Babits Mihály Karácsonyi ének című verse. Közben a zon is érdemes el-elgondolkozni, hogy a Biblia maga miért nem adja tudtul Jézus születésének a napját, hetét, havát, de még évét sem, ugyanakkor miért mondta maga Jézus, hogy „éppen ezért az óráért jött” a világra, s ez alatt golgotai áldozatát értette. A mi életünkben sem a születésnap a legmeghatározóbb, hanem az, hogy mivé leszünk, és mit tudtunk adni vagy továbbadni másoknak.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2019. december 14-i számában.)