– Mi volt a legszürreálisabb élményed az életed során?
– Nem szeretem a legeket. De elmondok egyet. Sűrű köd volt, és reggel. Az erdő mellett sétálva őzeket láttam átszaladni az úton. Aztán egy gyönyörű szarvas alakja vált ki a fehérségből, komótosan, méltóságteljesen sétált. Megállt az út közepén. Néhány méterre voltunk, hosszan néztük egymást. Volt ebben az egészben valami túlvilági, azóta is beleborzongok.
– Mit köszönhetsz a szabadbölcsészetnek? Hogyan tudod az ott tanultakat „hasznosítani” az életedben?
– A kételyt, a dolgok megkérdőjelezését, mielőtt következtetéseket vonnék le.
– Melyik filozófus eszméiével tudsz azonosulni leginkább, és miért?
– Plótinosz áll hozzám legközelebb, aki szerint énünk megkettőződött, amikor megszülettünk. Előfordult, hogy idegennek éreztem magam a saját bőrömben, így különösen izgalmas volt elmerülni ebben a filozófiában.
– Hogyan készültök a karácsonyra, milyen nálatok a szenteste?
– Általában december 23-án szerezzük be a fenyőfát, és másnap délelőtt öltöztetjük fel. A konyhában ilyenkor már készülőben van a gombaleves, a halas ételek, a mákos és diós bejglik. Késő délután vacsora a családdal, éneklés, ajándékozás, karácsonyi mise. Az egész olyan, mint egy rituálé.
– Mi a legkedvesebb pillanatod a karácsonyban?
– Amikor sikerül valamelyik családtagot igazán meglepni.
– Bármilyen ünnepről is legyen szó, elengedhetetlen az éppen ahhoz kapcsolódó ételkavalkád. Mi a kedvenc ünnepi ételed?
– A gombaleves és az ecetes hering.
– Mennyire tudsz belesüppedni a monotonitásba, és milyen hatással van ez olykor a költészetedre?
– Akárcsak az elnyújtott pörgés, úgy a hosszú távú monotonitás is bénítóan hat rám, ilyenkor nem tudok írni. Szükségem van arra, hogy folyamatosan billegjen a mérleg, egyik se váljon állapottá, csak történjenek meg olykor.
– Hogyan tekintesz vissza a gyermekénedre? Ott bujkál benned még ma is, vagy elengedted?
– Természetesen velem van, sosem tudnám elengedni. Segít a rácsodálkozásban, szemlélődésben, ugyanakkor néha kezelnem kell a kicsapongásait.
– Ha nem író volnál, akkor milyen szakmát, hivatást választanál, és miért éppen azt?
– Képzőművész lennék, mert a láttatás sokkal közelebb áll hozzám, mint a dolgok nyers kimondása. Sosem voltam a szavak embere. A költészetben is elsősorban a láttatásra törekszem .
– Melyik az a zene, amit már rongyosra hallgattál, de még mindig nem tudod megunni?
– Nick Cave and the Bad Seeds: Jubilee Street.
– Melyik szín jellemez téged?
– A kékeszöld.
– Allan Kaprow amerikai festő a következőket írta az 1958-as Jackson Pollock öröksége című manifesztiumában: „Napjaink fiatal művészének nem kell többé azt mondania: »festő vagyok«, »költő«, »táncos«. Ő egyszerűen művész.” Mit gondolsz erről? A művészlélek valóban képes minden művészeti ágban alkotni?
– Nem értek egyet. Mesterségekről beszélünk, amelyeket egy életen át tanulunk. Szerintem meggondolatlan és felszínes lenne eltekinteni ennek súlyától.
– A művészetek ősi egységessége tagadhatatlan, mára mégis inkább elkülönítjük őket. Szerinted ezek mennyiben választhatók el egymástól, és miben függenek mégis össze?
– Önmaguk lényegében, eszközeikben választhatók el. Összefüggenek, mert olyasmit mutatnak meg, amitől képesek vagyunk libabőrösek lenni, megrendülni, sírni és nevetni, kérdéseket feltenni, válaszokat találni.
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.