– Egykori munkatársa, Tőzsér Árpád egy korábbi születésnapi köszöntőjében úgy emlékezett, fiatalkorában egyik megkülönböztető jegye volt félelmetes memóriája.
– Tőzsér Árpád évfolyamtársam volt a pozsonyi Comenius Egyetemen, egy szakra jártunk. Évekkel később a Madách Könyvkiadóban is együtt dolgoztunk szerkesztőként. Igen, régen valóban jó volt a memóriám, nemrég azonban átestem egy agyvérzésen, és tudjuk, hogy ez mivel jár. De nem panaszkodom, sikerült mindent újra megtanulnom, s most viszonylag jól érzem magam.
– Hosszú évekig tanított, majd, miután Pozsonyba költöztek, a katedrát felváltotta a könyvkiadói munka, vagyis a szerkesztés, műfordítás.
– Az egyetem elvégzése után egy évig Rozsnyón tanítottam, majd Komáromban kaptam meg álmaim munkáját a mai Selye János Gimnázium elődjében. 1973-ban Pozsonyba költöztünk, és a Madách Könyvkiadóban kaptam állást. A nyelv, a könyvek szeretete végigkísérte az életemet. Nagyon korán, úgy négy- vagy ötéves koromban már önállóan olvastam. Egyre többet és többet, s ezáltal bővült a szókincsem is. A magyar nyelvért mindig is rajongtam, még akkor is, amikor szlovák tanítási nyelvű alapiskolába jártam, ugyanis a Beneš-dekrétumok értelmében egyetlen (cseh)szlovákiai iskolában sem kezdődhetett el a magyar tannyelvű oktatás. A középiskolát már az anyanyelvemen végeztem el, az egyetemen pedig magyar–szlovák szakos hallgató voltam. Nagyon szerettem a szerkesztés minden egyes mozzanatát, igyekeztem a legjobbat kihozni a rám bízott anyagokból. Mindig ügyeltem rá például, hogy a szövegből kiszűrjem a fölösleges idegen szavakat. Jó volt a nyelvérzékem, sokat olvastam szlovákul és csehül is. Oroszul is elég jól tudtam. Később ezekből a nyelvekből fordítottam, sőt még ukrán nyelvű novelláskötetet is. Sajnos, fiatalkoromban más nyelvet nem lehetett intézményes formában tanulni, pedig szívesen tettem volna. A fordítás is a nyelv szeretetéből adódott, mert mindig foglalkoztatott a nyelvi kifejezések sokrétűsége, hogy hogyan tudunk egy másik nyelven hitelesen visszaadni egy szöveget, miben különbözik ez egy szóról szóra fordítástól.
– Elsőként a Cirill és Metód életéről szóló, ún. Pannóniai legendákat fordította le. Felkérésre történt, vagy önszorgalomból?
– A könyvkiadó mindig az előzetes kiadói tervben meghatározott műveket osztotta ki fordításra, így kaptam meg az első műfordítói munkámat. Fordítóként nem dönthettünk arról, mit szeretnénk lefordítani, legfeljebb a tervezett anyagok között választhattunk. Ez az első munkám komoly kihívás elé állított, hiszen egy archaikus, nem mindennapi szövegről volt szó, de mivel mindig is nagyon érdekelt a nyelvtörténet, a nyelvemlékek, nagy lelkesedéssel fogtam hozzá. A fordításom Madách-díjjal jutalmazták, és ez megerősített abban, hogy nekem való a műfordítói munka. De bevallom, a hosszú évek alatt voltak nemszeretem fordítások is, azonban nem bújhattam ki alóluk.
– Számokban kifejezve hány Ön által szerkesztett és fordított kötet jelent meg?
– Pontos számot nem tudok mondani, nagyjából 25-30 könyvet fordítottam le összesen, ebben van 500 oldalas könyv éppúgy, mint vékony gyerekkönyv. Az általam szerkesztett könyvek száma pedig 50 körül van. Úgy gondolom, hogy három gyerek mellett ez szép teljesítmény. Abban az időben még sokkal lassabban készült el egy könyv, mint manapság, hiszen a javításokat kézzel kellett a kéziratra írni, majd begépeltetni, több fordulóban. Könyvtárakban kutattunk, lexikonokat bújtunk. Az internet mára az életünk elválaszthatatlan részévé vált, segítségével a könyvkiadói munka is átalakult, hihetetlen mértékben felgyorsult. Nagyban könnyített volna a munkámon például akkor is, amikor a 320 oldalas, Ezerarcú természet című könyvet fordítottam. Nem sokkal a nyugdíjazásom előtt persze én is megtanultam a számítógép használatát. Könnyebb, egyszerűbb volt vele minden, például szöveget rövidíteni, ha szükség volt rá. Nyugdíjasként is még hosszú ideig dolgoztam, de akkor már inkább a Kalligram Kiadó felkéréseinek tettem eleget. Az utolsó fordításkötetem 11 évvel ezelőtt jelent meg, azt már a lányommal közösen készítettük.
– Mennyire követi figyelemmel a szlovákiai magyar irodalmi életet?
– Sajnos, már nem követem. 2019-ben, férjem halála után Pozsonyból Budapestre költöztem, vagyis vissza a szülővárosomba, ahol nyolcéves koromig éltünk. Mind a három gyermekem Magyarországon él, Budapesten, illetve Debrecenben, így annak idején nem volt kérdés, hogy magam mögött hagyom a pozsonyi létet. Mára már kiestem az irodalmi élet körforgásából. Sokakat túléltem, a régi ismerősökből többen már nincsenek közöttünk, a fiatalokat pedig sajnos kevéssé ismerem.
– Hogy él napjainkban a 85 éves F. Kováts Piroska?
– Az agyvérzésem után a fiatalabbik lányom magához vett, velük élek azóta is. Olvasni ma is szeretek, bár már messze nem megy olyan tempóban, mint régen. A legkisebb unokámnak is felolvastam régebben, de mára már önállósodott az olvasás terén. Pozsony nem igazán hiányzik, nem éreztem igazi otthonomnak. Néha hallok a régi ismerősökről, kollégákról, volt tanítványokról, mindig örülök, ha felhívnak telefonon. Boldoggá tesz, hogy a családom, az unokáim körében lehetek ilyen hosszú ideig, és külön örömmel tölt el, hogy egy hónapja megszületett az első dédunokám.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. augusztus számában)
A Magyar Ezüst Érdemkereszt és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ezüst plakettjének kitüntetettje, a PRO URBE-díjas Banyák István prímás az idén három kerek évfordulót ünnepel. 20 évvel ezelőtt élesztette újra a Bihari Napokat, 20 éves a Lipcsey György alkotta Bihari János-szobor Dunaszerdahelyen, és október 8-án ünnepelte 85. születésnapját. A nagyabonyi születésű zenész neve évtizedek óta fogalom a cigányzene szerelmesei körében.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.