– Mi mindent jelent neked a Művészetek Völgye?
– Egy igazi „behúzott szárnyú felfelé zuhanás” – világok találkozása. Lányként ismertem meg, mára udvarhölgy lehetek két udvarral és két gyermekkel. Itt töltődöm, mert minden évben lenyűgöz, hogy mennyi érték, kreativitás és művészet fér el egy völgynyi területen egymás mellett és leginkább együtt. Itt élem ki a saját alkotóenergiáimat, a szervezést és a közösségépítést. Egyik sem kis feladat, sok-sok energiával és munkával jár, cserébe rengeteget ad. Itt élem meg a legtöbb szerepemet egyszerre.
– Egy kis emlékidézésre szeretnélek hívni kezdésképp. Milyen volt az első maradandó fesztiválélményed? Hogyan teltek ott a napjai egy olyan lánynak, aki nem is igazán a közönség szemén keresztül látta a színpadi eseményeket, hanem sokkal inkább a színpad mögül élte meg ezt a világot?
– Mivel a zenekarral mentem, többnyire ugyanazt láttam mindenütt. Más helyen, más környezetben, más embereknek, de a lényegi rész mindig stabilan a koncert volt, és a reakció, amit kiváltott a közönségből. Ennek megvan a maga romantikája, izgalma és a vele együtt járó nyűgjei is. Emlékszem, hogy a kisbuszban, felhúzott ablaknál vártam, hogy véget érjen a koncert. Ebben felnőni azt adta, hogy mindig más szemszögből nézhettem és ismerhettem meg a fesztivállal járó metódusokat: voltam kisgyerek, akinek kellett az árusok mesés kincse, tini, aki a többi programot akarta megnézni, hátha találkozik egy baráttal, aztán később csapattárs is, aki ügyel rá, hogy minden rendben menjen. Ami nagyon hamar kiderült, hogy ami másnak a szórakozás, az nekünk/nekem a munka, és amikor más már elmegy, nekünk akkor kezdődik igazán a kikapcsolódás.
– „A név pedig kötelez. Nemegyszer kaptam meg (pedig én nem is zenész vagyok, csak köztük mozgok): »Persze, neked könnyű volt bekerülni a szakmába, könnyebb érvényesülni.« Én meg úgy élem meg, hogy inkább nehezebb dolgom volt és van, hiszen duplán kell bizonyítanom, hogy jól csinálom és érdemes vagyok a pozícióra” – nyilatkoztad még 2019-ben a Füzet oldalán. Hogyan tudtál megbirkózni ezzel a teherrel életed során? Rögtön hozzá is fűzném, hogy a Művészetek Völgyében elindított misszió viszont mondhatni abszolút a te munkád gyümölcse, ezáltal azt gondolom, hogy végső soron le tudtad magadról söpörni azt a stigmát, hogy „bezzeg neked könnyű volt, mert édesapád…”
– Általa lettem és lehetek az, aki vagyok – a vállalásaim a sajátjaim, a belém vetett bizalom kapott, amit kiérdemeltem és amiért nekem kell felelnem – így körbeértünk. Hiszek benne, hogy a dolgok nem véletlenül történnek úgy, ahogy történnek, és én nem véletlen lettem az apám lánya. Sosem éltem meg teherként, mert nem volt az, csak voltak könnyebb és nehezebb időszakok, erősebb felismerések, amik azért pofonként értek. Amint eljut az ember oda, hogy el tudja választani mások gondolatait, véleményét a magáétól, lényegesen könnyebb lesz a lét, s így volt ez velem is. Pókának lenni büszkeség, Póka Egon lányának lenni, továbbgondolni mindazt, amit ő kezdett, befejezni azt, amit közösen terveztünk és hozzátenni mindazt, ami még bennem érik – ez pedig az életem.
– A Kőbánya-udvar már 2016–2017 óta szerves részét képezi a Művészetek Völgye összművészeti fesztiválnak, amely tulajdonképpen a te kezdeményezésed által jött létre. Egy egészen új küldetés, ami mégis szorosan kapcsolódik a Kőbányai Zenei Stúdióhoz. Hogyan fogalmazódott meg benned ez az ötlet, illetve mit szólt hozzá édesapád?
– 2016-ban jött az ötlet és 2017 óta tölthetem fel hangos koncertekkel és színes programokkal a Gástya-árkot, hála a kőbányai önkormányzatnak és a Völgy vezetőségének, akik nem csak hittek bennem, de rengeteg támogatást adtak. Szerettem volna egy helyet, ahol nem a trendek határozzák meg a kínálatot, hanem szabadon szárnyalhat mindenki, aki szívből zenél és kapcsolódhat hozzá az, aki szívből hallgat. Mivel a Kőbányai Zenei Stúdióban nőttem fel, ott lett családom, ott vannak barátaim, azt éreztem, hogy kell egy hely, ahol megmutathatják magukat és ahol kíváncsiak lesznek rájuk az emberek. Ez volt a szikra, ami hatalmas lángra kapott, és minden évben körbeüljük ezt a tüzet együtt. Apunak szavakban kifejezhetetlen bizalma volt bennem, pontosan tudta, hogy mit és miért csinálok. Hagyta, hogy megtapasztaljam magam, hagyta, hogy egyedül birkózzak meg a nehézségekkel és éljem meg a sikereket – és persze segített, ha kellett: vigyázott a kislányomra míg tárgyaltam, villanyt szerelt a konténerben, boldogan muzsikált a színpadon és örült az „öregdiák-találkozónak” a backstage-ben.
– A Kőbánya-udvarként ismert ikonikus helyszín ez évtől már a Póka-udvar nevet fogja viselni édesapád tiszteletére. Milyen érzéssel tölt el, hogy ennyi ember; zenészek és fesztiválozók is egyaránt, főként édesapád emléke előtt tisztelegve töltik be élettel majd ezt az udvart?
– Egyszerre megtisztelő, hiszen az ötlet nem az enyém, hanem a 2022-ben az udvarban fellépő művészeké, másrészt hálás, mert minden résztvevő egy emberként bólintott rá. Valahogy mindenkinek evidens volt, hogy ennek most így kell történnie – legalábbis én ezt tapasztaltam. És persze keserédes, hiszen az apropóba nap mint nap belefájdul a szívem, még akkor is, ha tudom, mindaz, ami számára fontos volt, azt így tudom-tudjuk a leginkább életben tartani – hangos zenével az erdő szélén, szabadon, közösen.
– Bizonyára óriási mérföldkő minden fiatal kőbányás zenésznek, zenekarnak, amikor felléphet ezen a színpadon. Mi a tapasztalat, ez a fellépés némiképp garantálja, hogy ezek a zenészek a Művészetek Völgye után elinduljanak a siker útján?
– Garancia sajnos nincs, de mindenképp hatalmas élmény. A Művészetek Völgye szakmai szinten a legnívósabb fesztivál ma Magyarországon. Ez az a rendezvény, ahol a fellépők találkoznak, ahol megnézik egymást és időt töltenek – szeretnek itt lenni. Ebbe a ligába bekerülni még nem a siker kulcsa, de egy olyan titulus, ami már hivatkozási alap, amire mindenki úgy építkezik, ahogy szeretne.
– Milyen előadókkal, zenekarokkal találkozhatunk idén a Póka-udvarban?
– Csodálatosakkal! Hála a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásának, lesznek ifjú tehetségek, akikre érdemes figyelni, ilyen a The Pontiac, a Kontraszt, a MattSet, és nagy nevek – akár az Anna and the Barbies vagy a Konyha, legendás előadók, mint Tibusz, aki a godfater. zenekarával érkezik, Deák Bill Gyula és a Tóth János Rudolf nevével és hangjával fémjelzett Ütött-kopott Angyal. A felsorolást hosszasan tudnám folytatni, s minden fellépőt bemutatni – de talán az a legjobb, ha mindenki maga dönti el, hogy mi tetszik neki a legjobban a Póka-udvarban.
– Azonban nem csupán koncertekkel várjátok az érdeklődőket, sok egyéb interaktív foglalkozást, izgalmas előadásokat, kiállításokat sorakoztattatok fel a programok között. Valóban olyan, mint egy különálló fesztivál a nagy fesztiválban. Hogyan tudnád megfogalmazni a Póka-fesztiválnak a szellemiségét, mi lehetne a jelmondata?
– Az elmúlt években is igyekeztem olyan programokat hívni az udvarba, amelyek kapcsolódnak a zenével, melyek egyszerre szórakoztatnak, kikapcsolnak, amik adnak valamit. Ha mást nem, három szabad percet, amíg a gyerek épp egyedi pólót fest és fesztiválszettet varr a Pici and the City programjában. Ez az udvar, benne minden pont, a találkozásokról szól és a találkozásokban eltöltött pillanatokról, érzésekről, a kapcsolódásról. Így a jelmondat talán az lenne, hogy „Póka-udvar – a kapcsolódási pont”.
– A Petőfi Irodalmi Múzeum is jelen lesz színes programsorozataival a Póka-udvarban. Miért tartottátok fontosnak, hogy egy alapvetően kortárs könnyűzenére épülő udvarban olyan jellegű programok is legyenek, amelyek főként az irodalomhoz és azon belül is a reformkorhoz kötődnek?
– A Póka-udvar egy művész- és művészeti találkozópont, s mint ilyen, rengeteg teret biztosít a legváltozatosabb zenei stílusoknak és más művészeti ágaknak, így az irodalomnak is. A metszéspont Petőfi, hiszen az általa megfogalmazott szövegek, feszegetett kérdések a ma emberének is fontosak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tavalyi évben kísérleti jelleggel meghirdetett ’Pilvax brunch’ sikere, ahol a fesztivál minden reggelén ma is aktuális, reformkori témákat boncolgatottunk a napról napra nagyobbra duzzadó közönséggel. Idén is várunk mindenkit hétköznap délelőttönként egy-egy forradalmi témára és egy kávéra.
– A MANK szintén izgalmas foglalkozásokkal készül majd a Póka-udvarba látogatóknak, de kiállítás is sor lesz Póka Egon 70 címmel. Mit lehet tudni erről?
– A PKÜ alkotóművészeti igazgatósága (korábbi nevén MANK) idén a Póka-udvarban kapott helyet, s az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a közös cél érdekében a lehető legtöbb ponton találkoznunk kell. Így jött az ötlet az alkotóművészektől, hogy édesapám élete és szellemisége előtt tisztelegve, mintegy 70. születésnapi ajándékként, szeretnének életre hívni egy kiállítást, amelyben a zene gondolati szabadsága ölt formát. Ezeket az installációkat tekinthetik meg a látogatók a fesztivál tíz napja alatt. Emellett pedig az egész családnak izgalmas előadásokkal, foglalkozásokkal és workshopokkal készülünk.
– A koncerteken kívül milyen lehetőségek lesznek a zenéhez való kapcsolódásra? Például egy botfülű, zenéhez nem igazán értő is jól érzi majd magát a Póka-udvarban?
– Maximálisan! A zenét hál’istennek nem érteni, hanem érezni kell, ezt pedig nálunk igazán lehet, sőt! Idén egy igazán különleges vállalkozásba fogtunk, s a Petőfi Kulturális Ügynökséggel egy közösségi alkotásra hívjuk a völgylátogatókat: irodalmárokkal és szövegírókkal, zenészekkel és képzőművészekkel és a közönséggel közösen készül egy összművészeti alkotás, ahol a zene hat a kép alakulására, s ahogy a látogatók hozzáfestenek a képhez, úgy íródik egy újabb sor a dalhoz. A Völgy végére videó is készül belőle, s boldogan osztjuk majd meg, hogy mi készült Kapolcson. A válogatott könnyűzenei koncertkínálat mellett ajánlom a Legendás dalok előadásokat, ahol Hegyi Gyuri vezetésével és a Legendás Zenekar közreműködésével megismerhetjük a hazai könnyűzene-történet mérföldköveit, kulisszatitkait és örök érvényű történeteit.
– Kiket vártok a Póka-udvarba és mivel gazdagodik az, aki eltölt ott néhány napot?
– A programok kialakítása során igyekeztem arra figyelni, hogy egy ilyen különleges fesztiválnak különleges közönsége van, akik a szívüknek kedves előadók és programok mellett nyitottak mindenféle minőségi előadásra – ez pedig egy hálás dolog, hiszen az udvar fellépőinek kiválasztása nem üzleti célok elérése mentén, hanem tehetség-központúan történik. Ezért aki hozzánk betér, biztos, hogy megtapasztalhatja a Völgy legszebb helyszínének vonzó adottságait, az árnyas fák ölében minden napközbeni előadás egyszerre szórakoztat és nyújt teljes kikapcsolódást, hallhat könnyűzenei csemegéket – régi kedvenceket és nagy reményű újoncokat, nem beszélve az alkotóművészeti (ki)kapcsolódási pontokról, ahol minden kicsi és nagy próbára teheti a benne rejlő művészt.
– Mit mondana most édesapád, ha látná a Póka-udvarba ölt rengeteg energiát és munkát, illetve a feltörekvő fiatal zenészeket vagy a zenészlegendákat játszani a róla elnevezett udvar színpadán?
– Azt hiszem, csak mosolyogna. De azt nagyon.
