– Mi volt az első irodalmi szöveg, amit életedben olvastál?
– Attól függ, mit tekintünk irodalmi szövegnek. Nagyon korán találkoztam Oscar Wilde meséivel, Victor Hugo regényeivel, de rengeteget formált az is, hogy gyerekkoromban a szüleim Weöres Sándor-verseket vagy Tamási Áront olvastak fel nekem a népmesék mellett.
– Mi motivált abban, hogy te is írni kezdj? Lírával kezdted az irodalmi pályafutásodat, majd áttértél a prózára? Melyik műnemben könnyebb alkotni?
– Prózával kezdtem, mindig is a próza jelentette számomra a biztonságot, a szabad, levegős térségeket. Voltak korszakaim, amikor próbálkoztam a versírással, de jó verset írni nem tanultam meg soha. Viszont szívesen oltok lírát a prózába, a műnemek határai egyébként is vészesen elmosódtak már, én pedig imádok játszani, kísérletezni ilyesmivel. Azzal szoktam hencegni, hogy azóta írok, amióta ismerem a betűket. Egy általános iskolai osztálytársam egy nap behozta a saját meséjét felolvasásra, az inspirált először az írásra. Arra gondoltam, tudok én ennél jobbat is. Persze nem tudtam.
– Nagyon különleges címadásokkal tarkított a tartalomjegyzéked. Mitől különleges egy cím szerinted?
– Ahány szöveg, annyiféle a jó cím, nincs mindenre jó recept. Ragadja meg az írás magját, vagy ne. Legyen meglepő, felforgató, vagy legyen szürke, hagyományos. Sötét függöny a szöveg értelme előtt. Mikor mit kíván meg az ízlés és a stílus.
– Gyakori motívum a kötetben a víz, a vízhez köthető létformák, például a halak. Mitől olyan fontosak neked a vízzel kapcsolatos képi eszközök?
– A Kis-Balaton partján nőttem fel, apám természetvédelmi őr volt, rengeteget jártunk a környéken, madarat lesni, nádast járni. A láp az otthonom. A hal mint szimbólum pedig egészen különleges és talán nem eléggé használt-kihasznált az irodalomban. Egyszerre keresztény jelkép és fallikus szimbólum, nincs ennél eredendőbb blaszfémia.
– A kötet olvasása során sokszor éreztem azt, mintha valamilyen népmesék, balladák hangján szólalnának meg a novellák. Jól éreztem, hogy nagy hangsúlyt fektettél a népmesei sémák kibontakoztatására?
– Igen, a mesék archeszituációin, archetípusain keresztül könnyű működtetni a szövegeket a tudatalatti szintjein is. Hálás dolog íróként intertextuális játékot űzni a mesékkel. Legtöbb esetben olyannyira kulturális közkincsek, hogy nincs nagyon, aki ne értené meg a rájuk való utalást. Így tudok az olvasókkal egy nyelv mögötti nyelven kommunikálni. A népmesei, balladai nyelvezettel is szerettem kísérletezni, szerintem még mindig rejlik benne potenciál irodalmi szempontból.
– Hányféle verziót élt át a novelláskötet a megjelenés előtt?
– Egyet, de azt nagyon. Szeretem a lehető legmagasabb szinten űzni azt, ami fontos számomra. Amíg nem vagyok elégedett az írásaimmal, nem adom ki őket a kezemből.
– Alapos, átgondolt struktúrát láthatnak az olvasók már a tartalomjegyzéket átolvasva is. Mennyire voltál tudatos a szerkesztés során, illetve mennyiben segítette a felépítést a kötet szerkesztője, Nagy Koppány Zsolt?
– Zsolt rengeteg teret és szabadságot adott, biztosított a bizalmáról a döntéseimmel kapcsolatban, hálás vagyok neki ezért. Így ténylegesen magaménak, eredetinek érzem azt, amit alkottam. Annak minden előnyével és felelősségével együtt. Nincs hatékonyabb fejlődés, mint idővel ráébredni a korábbi hibáinkra, sarkosságainkra.
– A novellák elolvasása után nem ér véget a könyv, ugyanis egy elbeszéléssel zárul a kötet, mintegy összefoglalóként. Hogyan került be ez az elbeszélés? Miért nem még egy-két novella a kötetzáró?
– Jobban szeretek kisregényként hivatkozni az utolsó írásra. Bár terjedelmi szempontból nem üti meg a szintet, a szerkezete alapján inkább egy kisregény felépítéséhez közelít. Az én léptékemmel mérve, a tömör, tömény, pároldalas novellákhoz képes ez egy nagy lélegzetvételű írás. Várom, mikor jár le a terjedelmes kötetek reneszánsza. Ma már sem idő, sem elég figyelem nem jut ilyesmire, olvasói szempontból meglehet, hogy az egyperceseké lesz a jövő. Visszatérve a kötetzáró szövegre, nem jelenhetett volna meg úgy az első kötetem, hogy ez az írás ne szerepeljen benne. Ez okozta a legnagyobb kihívást szakmailag, és ez az, amihez érzelmileg is a legmélyebben kapcsolódom. Ha nem lettem volna képes megírni, nem lettem volna hajlandó elismerni magam kezdő íróként sem, a kötet értelmét vesztette volna számomra.
– Jelenleg programozóként dolgozol, bár irodalomszakos diplomát szereztél az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Mennyire befolyásolja az aktuális munkád az alkotás folyamatát? Mennyire lehet egyáltalán az irodalmat és a programozást egy ernyő alá hozni?
– Meglepően könnyen. Ez is nyelvvel dolgozik, az is, mindkettő adatok, információk közvetítésére épül, és bizonyos funkciói vannak, vagy funkciókat tölt be, ha nagyon lecsupaszítjuk a dolgokat. Egy applikáció fejlesztésének vagy egy kötet megírásának nagyon hasonló a pszichológiája, nagyon hasonló kihívásokat is jelentenek. Rengeteg türelmet, hajtépést, kitartást igényelnek, egyik esetében sem lehet elég, ha pusztán csak „működik”. Az a jó, ha szép, ha bravúros, és mégis átlátható megoldással lehet őket működésre bírni. A legnagyobb kihívást mostanában az jelenti, miként tudok két, alkotói szempontból ennyire kielégítő szakmát, tevékenységet űzni napi szinten.
– Milyen tervekkel szeretnél legközelebb előrukkolni? Van már készülőben új kötet?
– Van. Addig nem is aludtam jól, amíg nem lett. Középkori tematikájú kötet lesz a következő, a jellemző középkori műfajok és nyelvezet imitációjával. Szent lesz és profán, disznóságokkal és intertextuális játékokkal teljes. Majd, ha lesz. Előtte még jó sok izzadságos kutatómunkát kell végeznem.
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.