Kovács Kitti: A műfaji kitekintések tetszenek

Szalai Klaudia

Krisztinka volt az út ahhoz, hogy megtaláljam önmagamat – interjú Ilyés Krisztinával

Ilyés Krisztina 1999-ben született Keszthelyen, épp egy évvel megelőzve a huszonegyedik századot. Az írásait prózával kezdte, végül a líránál kötött ki. A Helikon folyóiratban és az Irodalmi Jelenben is publikált. Első kötete 2021-ben jelent meg Papírcsillag címmel. Erről a személyiségét formáló becenevéről, az otthontalanságról, valamint az írói munkásságát is átjáró műfaji kettőségről beszélgettünk.

Nagy Erika

Az élet nehéz, furcsa játék – beszélgetés Szarka Tamás előadóval, zeneszerzővel, költővel

Szarka Tamás, a Ghymes együttes egyik alapító tagja, számos rangos szakmai elismerésben részesült. 2011-ben megosztott Kossuth-díjat kapott zeneszerzői, előadóművészi, költői, dalszövegírói munkásságáért.

Zorkóczy Zenóbia

Egyetemi színpad Nagyváradon – beszélgetés Dimény Levente színművésszel, koreográfussal

Dimény Levente és Tóth Tünde, a nagyváradi Szigligeti Színház művészei 25 éve házasok, és négy gyermeket neveltek fel. Közös megegyezéssel választottak többször is színházat, vállvetve támogatták egymás elképzeléseit, legyen szó táncszínház alapításáról, előadások rendezéséről, játszásáról, koreografálásáról. Legújabb tervük egy egyetemi színház létrehozása.

Pál-Lukács Zsófia

Történelmi emlékezet, történelmi tapasztalat – interjú Hász Róberttel

„Nem vagyok egy szereplő típus” – állítja magáról Hász Róbert író, a Tiszatáj folyóirat főszerkesztője, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatósága által szervezett KMI 12 idei évadának szerzője, akit a hagyományos írói szereplehetőségek mellett a hagyományosnak vélt műfajok hatóerejéről is kérdeztük. Műveiben Hász Róbert sokat foglalkozik a történelmi idővel, kellő rálátása van arra, miként térhetünk vissza a pusztítás után újra az építkező korszakba.

Ilyés Krisztinka

Anyaméhből jövő szerelem – interjú Kovács Újszászy Péterrel

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. 2021-ben mesterdiplomázott a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán. Jelenleg Kolozsváron tanít általános iskolában. Gyerekkora óta kötődik az állatokhoz, főként ez segített első verseskötetének megszületésében, amely tavaly decemberben jelent meg A csupaszodás gótikája címmel. A költővel többek között a költészetről, színészetről, az állatszeretetről és oktatási módszerekről is beszélgettünk.

Bárány János

A színháznak mindig kell, hogy súlya legyen – Látogatás Dráfi Mátyás színművésznél

Lovagkeresztje már volt, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje 2016-ból, az idén pedig a magyar kultúra napján lovag lett. A Magyar Kultúra Lovagja. A színház súlyáról, veszteségekről, nyereségekről és a hajdani Legényegylet gipszből készült angyaláról beszélgettünk meghitt komáromi otthonában Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művésszel, a Komáromi Jókai Színház örökös tagjával.

Zorkóczy Zenóbia

Hivatásunk a lélek gyógyítása – beszélgetés Madarász Lóránt színművésszel, énekessel

Madarász Lóránt szerint a színházaknak felül kellene bírálniuk eddigi politikájukat, és két-három vígjátékot is be kellene mutatniuk évente, mivel a lelket nem lehet gyógyítani csak könnyekkel, gyomorszorító érzelmekkel és tragédiával.

Nagy Erika

Víg éveim a gályapadon – beszélgetés Lacza Tihamérral

Lacza Tihamér újságírói és szerkesztői tevékenysége az irodalommal, a zene- és képzőművészettel éppúgy kapcsolatos, mint a sajtótörténettel, valamint a művelődés- és tudománytörténettel, tudományos ismeretterjesztéssel. Munkásságát többek között Hevesy Endre-díjjal (2007), Jedlik Ányos-díjjal (2011) és a Magyar Tudományos Akadémia Újságírói Díjával (2019) jutalmazták.

Zorkóczy Zenóbia

Maradjon valami emlék is utánunk – beszélgetés Kiss Törék Ildikó színművésszel

Aligha van Erdélyben olyan színház- vagy irodalomkedvelő ember, aki ne látta volna a Kiss Törék Ildikó és férje, Varga Vilmos nevéhez fűződő Kiss Stúdió Színház legalább egy előadását. Azt viszont kevesen tudják, hogy mekkora áldozatot jelentett a két színész részéről egy-egy új bemutató színrevitele.

Szalai Klaudia

Egy világ megismerése a mesés elemek adta lencsén keresztül – interjú Vöröskéry Dórával

Ha a mesékre gondolok mindig nagyszüleim jutnak eszembe. Ahogyan a kanapén ülve egymásnak szavaltuk el az Öreg néne őzikéjét. Vagy ahogyan a kerti sétánk során egy nyers karalábéval a kezemben mondtam el gondom s bajom a répáknak, szavaltam és meséltem a szilvafáknak – mert nagypapám mindig is úgy tartotta, hogy akkor nő jó nagyra a termés, ha mesélünk neki. Harmóniában éltem a természettel, s gyakran éppen ezért vágyódom vissza a múltba, a gyermekkoromba, a kertbe és a nagymamám ölébe.