– A látszat csal. Ha több került bele, az valószínűleg Z. Németh István döntése, mert valójában nagy válogatás nem történt. Amit küldtem, felhasználásra is került. Nálam az írás másodlagos folyamat a kreativitás kiéléséhez. Az animáció az elsődleges. Talán ezért is megy valamivel jobban, mert nem érzem, hogy túl sok időt kell belefektetni, vagyis hamarabb „elengedem”.
– A kettő automatikusan következik egymásból. Rajzolok valamit, és ahhoz elképzelek egy kiindulási pontot – ha karakterről van szó, egész kézikönyvet tudok írni, miért úgy néz ki, ahogy. A karakteralkotás úgy kapcsolódik össze, ahogy a barlangrajz: a barlanglakó fel akarta rajzolni, hogy elejtett egy antilopot. Ő nem tudta megírni, lefestette. Mi már le tudjuk írni, de fejben ugyanúgy el tudjuk képzelni. Az animáció az írásnak és a rajzolásnak olyan összekapcsolódási pontja, mint a fi lm volt – és lett – az írás és a színház összekapcsolódása.
– Zenében mindenevő vagyok, inkább a műfaji kitekintések tetszenek. A Queen esetében az ragad meg, ami a klasszikus műfajokra tenyerel rá. Ha kezd a munka monotonná válni, egy órán keresztül a Hamiltonból a Non-Stop. Az írók közül H. P. Lovecraft – azt mondom, bármilyen alak is volt, tehetségesen írta meg a horrorjait. Lehet, hogy ezzel szentségtörő leszek, de jobb írónak tartom, mint Stephen Kinget. King is elismeri, hogy sokat merít Lovecraftből. Viszont King számomra vontatott. További inspirációk a cikkek, podcastek egy-két mondata, összeesküvés-elméletek… Nem kell komolyan venni, de jó horrort lehet írni rájuk. Vagy komédiát.
– Sok ötletem van, például egy dialógus alapú írás animációja is. Ha sikerül, és jön megint egy antológia, akkor abba is nagyon szívesen írnék. Nagy tervem egy önálló kötet. Könyvillusztrációkat is készítek.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
Magyarországi és sváb származású, tíz évig a nagyváradi színháznál dolgozott. Újabban felbontotta a szerződését, hogy szabadúszó színészként folytassa karrierjét. Melinda németül, magyarul és angolul anyanyelvi szinten beszél, most épp az amerikai akcentusát tökéletesíti, ha érkezik egy jó lehetőség, tudjon élni vele.
A legelső kötetem (Olaszliszka – Egy lincselés naplója) felkérésre készült. Akkoriban a Magyar Hírlap újságírójaként dolgoztam, és azt a feladatot kaptam, hogy tudósítsak az olaszliszkai lincselésként elhíresült büntetőperről.
Hogyan figyelhetjük ebben a felgyorsult világban életünk történéseit? Nem olyan bonyolult feladat ez. A többszörös Örkény István-ösztöndíjas íróval beszélgettünk azokról a megoldásokról, amelyeket az élet maga kínál nekünk. Szóba került még a színház, az újságírás és szépirodalom egyvelege, de arra is kerestük a választ, hogy mi talál ma a világhoz.
Óriási életmű kötődik a nevéhez, a számadatok alapján eddig 42 kötete jelent meg, 38 színházi bemutatója volt, 20 nyelvre fordítottak az írásaiból. Vörös István József Attila-díjas költő, prózaíró, drámaíró és irodalomtudós az átiratok mestere. Több klasszikus szerző művét gondolta újra, olyan szerzők kapcsolódnak az életművéhez, mint Mándy Iván, József Attila, Bohumil Hrabal vagy Milan Kundera. Szövegeiben a művek párhuzamos olvasását komoly értékítélet kíséri.
Az építészettől az irodalomig, a novelláktól a regényig menetelt, utóbb pedig a forgatókönyvírást is kipróbálta az idei KMI 12 Szerzőbár tagja, Jánoki-Kis Viktória. A tavalyi Móricz Zsigmond-ösztöndíjas írónővel a meg nem bánt pályaváltásról, az írás folyamatáról és mérhetetlen szeretetéről is beszélgettünk.
Mila Haugová verskötetei francia, német, angol és szlovén nyelven is megjelentek. 2013-ban megkapta a Dominik Tatarka-díjat, 2020-ban pedig Szlovéniában az Európai Irodalmi Vilenica nagydíjat. Magyar nyelvű, Őzgerinc című kötete 2000-ben jelent meg a Kalligram Kidónál, a munkásságáról szóló monográfia pedig 2002-ben, (Mila Haugová: Alfa) szintén a Kalligramnál.
Az idei KMI 12 Szerzőbár tagjai között találjuk a József Attila-díjas magyar költőnőt, Farkas Wellmann Évát, aki szívesen mesélt a készülőben lévő portréfilmjéről, a gyerekkoráról, de beszélgettünk az első és útindító olvasmányélményeiről, s a minőségi irodalom utánpótlásáról is.
Előadásaival mintegy huszonöt éve járja a magyarlakta településeket szerte a Kárpát-medencében, megtapasztalva a vándorszínészi létmód örömeit, kihívásait és nehézségeit is. Lapunkban erdélyi szabadúszó előadóművészekkel közöl interjúkat és készít kutatást a témában, mert úgy véli, ez a szelet eddig hiányzott az erdélyi színháztörténeti kutatásokból. Ezúttal mi kérdeztük őt, „akasztjuk a hóhért”.
Barabás Réka, miután elvégezte a marosvásárhelyi színművészeti főiskolát, több társulatnál is játszott, amíg családi okok miatt nem költözött el Nagyszebenbe, ahol már nem volt magyar színház. Rövid kényszerszünet után egy magánprodukcióval állt elő, és önálló előadóként több száz előadást tartott a Pufi című produkciójával. Nemrég a válása miatt hazaköltözött Hargita megyébe, és felajánlotta a csíkszeredai színháznak új ötletét, egy babaszínházi produkciót.