Luzsicza István: Jólesett a lecsöndesedés – Interjú Nagy Leával

2021. szeptember 13., 11:33

A hét szerzője rovatunk e heti vendége a Magyar Írószövetség Debüt-díjával kitüntetett junior költő, Nagy Lea.

 

Nagy Lea – Fotó: PKÜ/Onda Róbert

– Mi történt veled, amióta a KMI 12 tagja vagy? Értek sikerek vagy traumák? Volt, még van is itt egy pandémia – hogyan érintett alkotóként és a mindennapok Nagy Leájaként? Volt, amit megakasztott, amit újra kellett kezdeni?

– A körülményektől függetlenül erőt adott a KMI 12 program, minden szempontból. Folyamatosan jelen voltunk és vagyunk a Szerzőbár Facebook-oldalán, hétről hétre folyamatosan közölt a tizenkettőnk valamelyikétől valamilyen tematikában verset, érdekességet, fotókat, videót, versmegzenésítéseket, hírt, s ez perspektívát adott a pandémia ideje alatt is. Többek között ezért sem akadtam el.

Egyébként is örömteli és termékeny év volt a 2020-as, hiszen tavasszal a Napkút Kiadónál Kőhullás címmel megjelent a második verseskötetem. Bár még javában jelen volt a vírus tavaly ősszel, ez nem akadályozott abban, hogy sikeres, nagyközönséges könyvbemutatót tarthassunk Erős Kingával az Írók Boltjában. 2021-ben pedig elnyertem a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat, amely szintén nagy erőt ad a továbblépéshez. Öröm volt továbbá, hogy a Magyar Napló antológiájában, Az év versei 2021-es kiadásában is benne lehettem, ez másodjára is nagy megtiszteltetés.

Rám összeségében a pandémia kedvezően hatott – a költészetemben nagyon termékeny voltam, miután karantént rendeltek el. Jólesett a lecsöndesedés, s valahogyan azt érzem, azóta még nagyobb erővel és tudatossággal fordulok az irodalomhoz.

Érdekesség és boldogság, hogy nemzetközi téren is elindulhattam ebben az évben, ugyanis meghívást kaptam a kolumbiai és a kubai nemzetközi költészeti fesztiválokra, ahol angol fordításban olvashattam fel a verseimet.

– Idén már személyes jelenlét mellett is lehetett rendezvényeket tartani: milyen emlékezetes programokon vehettél részt szerzőként, milyen élmények, meglepetések értek?

– Miután 2021-ben a szigorítások alábbhagytak, Juhász Anna irodalmárral beszélgethettem egy számomra nagyon fontos és értékes költőről, Pilinszky Jánosról a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Regős Mátyás és az Aurevoir zenekar társaságában. Ez volt az első, nem virtuális közegben tartott fellépésem a Petőfi Kulturális Ügynökséggel együttműködve. Fontos este volt. Idén nyár elején Pécsett vehettem részt egy kéthetes írórezidencia-programon a Zsolnay-negyedben. Kiváló rezidenciám volt, mondanom sem kell, hogy bármikor visszamennék. Egyszerre tudtam kiszakadni az otthoni közegemből s tudtam ott lenni egy másikban, egy újban.

Idén nyáron életemben először ellátogathattam a Felvidékre is, a Gombaszögi Nyári Táborba, ahol Kürti Lászlóval együtt léptem fel egy közönségtalálkozón, s bemutathattam a tavaly megjelent kötetemet is. Mindemellett számos irodalmi felkérést kaptam. Megjelenhettem a Magyar Kultúra első, Duna-témájú lapszámában Ez a vén róka című versemmel, valamint a NOÉ Magazinban is. Nyáron aztán megjelent a Bennem a többi című KMI 12-antológia is tizenkettőnktől, amelynek olyan tekintélyes helyeken voltak bemutatói, mint a Művészetek Völgye, ahol sajnos nem tudtam megjelenni, a most következő pedig a Csíkszeredai Könyvvásáron lesz, és ott már én is jelen leszek.

– Említetted már a megzenésített verseket és az antológiát, de készült portréfilmed is, amelyet a héten a közönség is láthat – milyen benyomást tettek rád ezek a közös művek, közös munkák? Mindent láttál, hallottál, olvastál már közülük?

– Az antológia még számomra is meglepetés, a csapat java része már találkozott vele, én pedig egyelőre izgatottan várom, hogy láthassam, olvashassam. A portréfilm és a megzenésített versek viszont tökéletesen egyeznek az „ízlésemmel”. A feldolgozások különlegesen és egyedi módon adják vissza a verseim hangulatát. Mindegyik rendkívüli nagy megtiszteltetés és öröm. A portréfilmet egyébként még a pandémia ideje alatt vettük fel virtuális közegben Kovács Péterrel, s ebben hallhatók már a versek, zenék is. A portréfilmhez nagyon profi képek készültek rólam, Onda Péter személyében nagyszerű fotósom volt. Nagyon jó érzés volt ennek a végeredményét visszanézni.

– Jól láthatóan jelenleg is folyamatosan alkotsz, jelennek meg közléseid. Miken dolgozol a korábbi köteted megjelenése óta?

Az említett Kőhullás című kötetem még a vírus és a KMI 12 program előtt, 2020 elején jelent meg, de a folyóiratokban azóta is tudatosan igyekszem sokat publikálni és alkotni. Legutóbb nem is versem, hanem novellám jelent meg az Élet és Irodalomban, Szamárfül címmel, s a lírai és prózai műfajban is igyekszem új műveket letenni az asztalra. A következő könyvet ismét verseskötetnek tervezem, a pécsi írórezidencia-program alatt állítottam össze ennek a kéziratát, és jelenleg is ezen dolgozom még. Többek között tartalmazni fogja a Pécsett, illetve a pandémia alatt írt verseket is. Móricz Zsigmond-ösztöndíjasként feltétel is, hogy megjelenjen egy új kötetem. De a jövőben, talán már a negyedik könyvként, novelláskötet is van tervben.

 

Nagy Lea költő (2000, Szolnok)
2016 óta publikál, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia növendéke. A költészet mellett festészettel és táncművészettel is foglalkozik.
A Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnáziumban végzett festő szakon, tanulmányait az ELTE BTK magyar–horvát irodalom szakán tervezi folytatni. Társszerkesztője és -szerzője volt a Suttogva, a Repülés és a Szerteszét című antológiáknak, valamint szerzője Az év versei antológiáknak. Az Irodalomismeret című folyóirat szépirodalmi rovatának munkatársa.
KöteteiLégörvény (versek, 2018), Kőhullás (versek, 2020).
Díjai: A Magyar Írószövetség Debüt-díja (2019), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2021).

Forrás: kultura.hu